1952. évi IV. törvény

a házasságról, a családról és a gyámságról, egységes szerkezetben a hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 23. törvényerejű rendelettel, valamint a végrehajtásáról szóló 7/1974. (VI. 21.) IM rendelettel és a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelettel

[Vastag betűvel az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.), vékony betűvel az 1952. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban Csjté.), dőlt betűvel a 7/1974. (VI. 21.) IM rendelet (a továbbiakban Vhr.) és a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet (a továbbiakban Csjtr.)]

Csjt. 1. § (1) A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvénynek az a célja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányának megfelelően szabályozza és védje a házasság és a család intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi életben a házastársak egyenjogúságát, fokozza a gyermekekért való felelősséget és előmozdítsa az ifjúság fejlődését és nevelését.

(2) E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.

(3) E törvényt a társadalmi és egyéni érdek összhangjának biztosításával kell alkalmazni; a törvényben megállapított jogokkal és kötelességekkel társadalmi rendeltetésüknek megfelelően kell élni.

Az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) e rendelkezése a családjog legfontosabb alapelveit fogalmazza meg.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 16. cikkének 3. pontja, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikke és az 1993. évi XXXI. törvénnyel a magyar jogrendbe iktatott, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8., valamint a 12. Cikkelye értelmében a család a társadalom természetes és alapvető egysége, és joga van a társadalom és az állam védelmére. A házasságkötés szabadsága alapvető emberi jog. A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nőknek joguk van a szabad párválasztáson alapuló házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint. A nemzetközi egyezményekkel összhangban a házasság intézménye jogunkban is hagyományosan kizárólag egy férfi és egy nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan a közös gyermekek születését, családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete [14/1995. (III. 13.) AB határozat]. A házasság és a család intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez. Az Alkotmány 15. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A házasság és a család intézményének alkotmányos védelme azonban nem jár együtt a céljukat vesztett, a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasságok felbontásának jogi eszközökkel történő megakadályozásával, illetőleg megnehezítésével.

A házastársak egyenjogúságának elve

Nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal - az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. Cikkelyének 4. pontja - és az ezzel összhangban álló Alkotmány 66. § (1) bekezdése értelmében a házasfelek jogai és kötelezettségei a házasság fennállása és felbontása esetén is egyenlőek. Az egyenjogúság elve, a házasfelek mellérendeltségi viszonya a házastársak jogait és kötelezettségeit szabályozó Csjt. 23. §-ában törvényi szabályozás szintjén is megjelenik. A rendelkezés a közös ügyekben szükséges egyetértés mellett hangsúlyozza a házasfelek autonómiáját, önállóságukat a személyüket érintő döntéseikben azzal a korlátozással, hogy az e körbe tartozó döntések meghozatalánál nem az egyéni, hanem a család érdekeit kell figyelembe venniük.

A kiskorú gyermek érdekének elsődlegessége

Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kimondja, hogy a gyermeknek joga van a saját személyazonosságának tiszteletben tartására, a szociális biztonságra, a családban történő nevelkedésre és arra, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét. Az 1995. évi XXXI. törvény az egyezménnyel összhangban módosította a Csjt. egyes rendelkezéseit annak biztosítása érdekében, hogy az autonóm személyiségű gyermek aktívan részt vehessen a sorsát érintő kérdések eldöntésében, a mindennapok problémáitól kezdve a pályaválasztásig vagy akár a szülői ház elhagyásáig. A gyermeket - életkorának, érettségének megfelelően - tájékoztatni kell az őt érintő kérdésekről, be kell vonni a vele kapcsolatos döntési folyamatba. Bizonyos alapvető, sorsdöntő kérdések a tizennegyedik életév betöltése után a gyermek beleegyezése, egyetértése nélkül nem rendezhetőek. A törvény elsősorban az ún. státus ügyekben (apai elismerés, örökbefogadás), illetve az elhelyezés kérdésében írja elő - fő szabályként - a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező gyermek döntésének, hozzájárulásának szükségességét. A gyermekek sorsát érintő döntések meghozatalának fóruma a család, illetve meghatározott esetekben a gyámhatóság és a bíróság. Az alapelv értelmében a szülőnek, a gyámhatóságnak, a bíróságnak döntései során mindenkor a gyermek érdekét szem előtt tartva, jogait biztosítva kell eljárnia.

Az érdekek összhangjának és a rendeltetésszerű joggyakorlásnak elve

A társadalmi és az egyéni érdek összhangjának biztosítására vonatkozó törvényi megfogalmazás összhangban állt az 1991. június 8. napjáig hatályos, az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdésének rendelkezésével. Az 1991. évi XIV. törvény 2. §-ával módosított és jelenleg is hatályos Ptk. 4. § (1) bekezdése a felek eljárására a kölcsönös bizalom alapelvét mondja ki. A családjogi jogviszonyokban az érdekösszhang biztosításának elvét a polgári jogi alapelv tartalma szerint kell értelmezni. A törvényben megállapított jogokkal és kötelezettségekkel a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködési kötelezettség követelményének megfelelően kell élni.

BH2001. 529. A teljes hatályú, egyező elismerő nyilatkozatot tevő szülőnek a kiskorú gyermek családi neve megváltoztatására irányuló keresetének elbírálása [Csjt. 1. § (2) bek., 72/B. § (2) bek., 73. § (2) bek.].

BH1999. 409. A jó erkölcsbe ütközik és ezért semmis az a házassági vagyonjogi szerződés, amely az egyik házastárs csaknem teljes különvagyonát és a közös vagyon egészét valós ellentételezés nélkül a másik házastársnak juttatja [Ptk. 4. § (1) bek., 200. § (1) és (2) bek., Csjt. 1. § (3) bek., 27. § (2) bek., 31. § (5) bek.].

BH1999. 214. II. A szülői magatartás értékelése a kapcsolattartás szabályozásánál [Csjt. 1. § (2)-(3) bek., 31. § (5) bek., 92. § (1) bek., Ptk. 4. § (4) bek., 51/1986. (XI. 26.) MT r.].