A második gazdaság fogalma és tagolódásának elméleti dimenziói
2005.01.08. 00:13
Gábor István – Galassi Péter
A „második” gazdaság
(15 – 107 o.)
I. A második gazdaság fogalma és tagolódásának elméleti dimenziói
Fogalomrendszerek a társadalmilag szervezett termelés és elosztás határain kívül esö gazdaságszféra leírására:
- elsö, második, néha harmadik gazdaság (meghasítottság érzetét kelti)
- burkolt vagy rejtett gazdaság (2. ill. 3. gazd része, a szabályozatlanságot, nehéz hozzáférhetöséget jelzi)
- formális – informális gazd ( van-e érvényes hivatalos szabályozás, mennyire igazodik hozzá a gyakorlat, része lehet a szocialista gazd-ban is)
- párhuzamos gazdaság (ny-i irodalomban)
- ellengazdaság (ny-i irodalomban)
- árnyékgazdaság (kiegészítö jelleget emeli ki)
- szabálytalan, nem hivatalos, földalatti gazdaság (illegalitásra utal)
A pontos megjelölés a magán- vagyis nem társadalmasított, államosított gazdaság lenne, de ez a tökés gazdaság (értsd: kapitalizmus)-hoz kötödik, ezért a könyv a második gazdaság kifejezést fogja alkalmazni. ( megjelent: 1981)
A második gazdaság fogalma
A második gazdaság a munkavégzö képességnek a gazdaság szocialista szektorán kívüli hasznosítási módjai, és a jövedelmek társadalmilag szervezett elosztáson kívüli újraelosztási folyamatainak összessége.
Ide tartozik: a, legalizált magánszektor
b, bejelentés nélküli alkalmazottak és bedolgozók, továbbá az illegális, adót nem fizetö iparüzök (kontárok), a nem iparszerü szolgáltatást nyújtók szocialista termelöszövetkezetekben (fusizók), piacon értékesülö vagy megtakarító célú (önfogyasztásra) termelök és szolgáltatók
c, földingatlanokon, illetményföldeken, háztájin folytatott árutermelö és önellátó gazdálkodói munka
d, a szoc szektorban munkahelyhez, pozícióhoz kapcsolódó lakossági jövedelem-átáramlások (pl: borravaló, hálapénz, csúszópénz)
e, államilag szervezett kereteken kívüli lakás, lakrész bérbeadás, ingóságok és ingatlanok lakossági adásvétele, magánkölcsön, magán-szerzödések
Nem tarozik ide az önzetlen ajándékozás, karitatív vagy más okból ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. Határeset a lakossági megtakarítás (pl: takarékbetét), a szocialista termelöszervezetben végzett túlmunka vagy túlóra, tsz-melléküzemágak különösen bedolgozói hálózattal.
E gazdasági szféra tömegében szorgalomra és ügyességre épül, nem bomba ötletekre. Az itt szerzett jövedelmek egy része a magasabb társadalmi rétegek fogyasztási igényeit elégíti ki, gyakran azonban a kényszerüség és a társ-i munkaszervezetbe való adaptálódás elutasítása húzódik meg mögöttük. A 2.gazd megértéséhez kulcsfontosságú tény, hogy a munkaerö szabadpiaci ára többszörösen meghaladja a hivatalost bizonyos szakmákban.
A büntetöjogba ütközö cselekedeteke és a belölük származó jövedelmek nagyrészt nem tartoznak ide, de a jogi szabályozás és szigor változásai miatt ez a szabály nem követhetö mereven. Jellegéböl adódóan a második gazdaságban nem ritkák a szabálysértések, de nem tartozhat ide a zsarolás, rablás stb.. A szabályozás kiskapuit kihasználva, kapcsolataikat használva állami vagy szövetkezeti intézményeket elönyösebb helyzetbe hozók, akik súrolják vagy átlépik a jogi határokat, nem tartoznak a második gazdasághoz.
Az ínformalitás bizonyos fokig a vizsgálat tárgyához tartozik. A 2. gazd.-ban a termelés és elosztás piaci tranzakciók keretében történik, míg az ínformalitás befolyás, presztízs, ajándékozás útján érvényesül, bár hatása gazdasági lehet.
A szélesen értelmezett második gazdaság tagolódásának alapdimenziói
A 2. gazd-ban keletkezö jövedelmek forrásuk szerint:
a, munkán
b, felhalmozott vagyonon, pénzmegtakarításon
c, hivatalosan elfoglalt pozíción
d, a gazdasági szférán belüli ügynöki, közvetítöi tevékenységen alapulnak.
A jövedelem forrása, a jogszerüség és a szocialista gazdasági szektorba való integráltság foka a három alapdimenzió, amelyek mentén a 2. gazd kiterjedsége, szerkezete és müködése elemzésre kerül. Empirikus és történeti vizsgálatokra valamint közgazdasági elemzésekre van szükség.
A jövedelem forrásával kapcsolatban fontos, hogy a tökefajták (pénz, pozíció, kapcsolatok) átválthatóak egymásra. A második gazdaságban egyszerre jelenik meg a munka és a töke hozadéka, így olyan 2. gazd fogalomnak, amelybe csak a munkán alapuló jövedelmek illeszthetöek be, nincs értelme.
Önállóan csak a jogra sem lehet alapozni a határmegvonást, hiszen a jog és gazdaság viszonyában a gazdaság az, amely végsö fokon meghatározza a jogot (itt Weber-re hivatkozik). A közgazdaságtan objektív, magyarázó-értelmezö, míg a jog érdekeken, ideológiákon nyugszik. Ha valamely nagyon elven konvenció nem ellenzi a formális jog kijátszását, nem igen adják fel a gazdasági elönyökkel járó cselekvést pusztán a törvény kedvéért. Az ezzel való szembesülés gyakran hozza a jog kritikai fejlesztését.
A 2. gazd és a szocialista gazd közös pontja az integrált, legális, munkán alapuló jövedelem. E ponttól távolodva bármely dimenzió mentén a szoc szektortól is távolodunk.
Munkán alapuló jövedelem-források |
Munka és járadékszerü jövedelem kombinációi |
|
|
|
|
1, Önellátás |
|
2 Munkaelad,ás |
4, vállalkozás |
3, Munkaerö-eladás |
|
Járadékszerü jövedelmek forrásai: A következö jár. Jöv. Szerzésre fordítása |
Vagyon, pénz |
Pozíció |
Kapcsolatok, ismertésg |
5/a Kölcsönügylet |
6/a Szokásszerü mellékjöved. |
7, Közvetítöi-ügynöki funkció |
5/b Magánvállalkozás finanszírozása |
6/b Mellékjöved elvárható teljesítésért |
Informális ellátásáért élvezett |
5/c Bérleti ügylet |
6/c Mellékjöv. kötelezettségszegésért |
jövedelem |
5/d „Átruházási ügylet” |
|
|
A második gazdaságban munkából is származó jövedelemek:
1, önellátás – saját és családi munkaerön alapuló, önfogyasztási célú termelö-szolgáltató tevékenység
2, munkaeladás – termék vagy szolgáltatás formájában fogyasztóknak
3, munkaerö- eladás – alkalmazotti vagy bedolgozói viszony keretében magánvállalkozónak
4, vállalkozás – saját munka mellett bérmunka igénybevétele magán termelö szervezetben
A különbözö ágazatokban más-más formákban és a típusok eltérö arányban fordulnak elö, keverednek. Pl: Mezögazdaság: önellátás és munkaeladás egyszerre. Elterjedtségük és arányuk a szféra mindenkori piacától nagyban függ, amire jelentös az államilag szervezett termelés és elosztás alakulásának hatása.
A dimenziók teljes ellenpontján a szoc szektorhoz képest a járadékszerü jövedelmeket biztosító ügyletek találhatóak . Mi állhat mögötte:
5, effektív pénzvagyon vagy járadékszerü jövedelemre fordítható vagyontarágy
6, az állami szektorban hivatalosan elfoglalt pozíció
7, Kapcsolatok, ismertség, informális szálak kezelésében való jártasság
5: Munkavégzés nincs, nem értéktermelö, a jövedelem nagysága a befektetéshez kapcsolódik. Altípusait lsd a táblázatban. Az átruházási ügylet jelentése: javak vagy rendelkezési jogok lakossági újraelosztása. Az újratermelési folyamatok hiánya élteti.
6, Altípusai:
6/a, munkakörhöz kapcsolódóan szokásszerüen járó mellékjöv (pl: borravaló)
6/b, munkaköri kötelezettség hivatalosan elvárható színvonalú teljesítéséért élvezett mellékjöv (bolti eladónak csúsztatott pénz)
6/c, munkakörhöz kapcsolódó, a kötelezettségeket túlhaladó munkáért élvezett mellékjöv (járóbeteghez kimegy orvos, hálapénz)
6/d, munkaköri kötelezettség megszegéséért, a beosztással való visszaélésért szerzett mellékjöv (mühely, gyári eszközök magánhasználata pl feketefuvar, ügyfélnek jogosulatlan elöny)
Az ügyfél oldaláról két szempont lényeges: a fizetéssel arányos-e az ellenszolgáltatás és hogy az ügylet önkéntes-e. A 6/a, önkéntes, nincs következmény, ha nem fizet, a 6/b kikényszerített. A 6/c arányos lehet az árral és a 6/d árcsökkenéssel is járhat.
A dolgozó szempontjából fontos, hogy mennyire egyenletes, kiszámítható a mellékjöv, a megszerzéssel járó kockázat, és hogy mennyire intézményesült. A legnagyobb kockázat a 6/d és a 6/b-nél. A legbiztonságosabb a 6/a, a legszabályozhatóbb a 6/b és 6/c. A legintézményesültebb a 6/a.
A munkahely szempontjából fontos, hogy ezek a tevékenységek mennyiben járnak a hivatalos normák megszegésével, továbbá hogy mennyire befolyásolhatja megszerzésüket, ezzel beépítve jutalmazási rendszerébe. A 6/a nem sérti a normákat, a 6/b külön preferenciát visz be a fogyasztók kiszolgálásába, normasértö, a 6/c szereptúlteljesítés a 6/d egyértelmü normaszegés.
A második gazdaság más szektoraihoz föleg a 6/d kapcsolódhat.
A pozícióhoz tapadó mellékjövedelem nem egyének, hanem szakmai rétegek ügye, a borravalós szakmákban íratlan viselkedési normák kapcsolódnak hozzájuk. A munkaszervezet kontextusában kell vizsgálni a jelenséget. A mellékjöv beépülése a szervezetbe történhet informálisan, belsö újraelosztás keretében. Ez két szabályt követ: nivellálást egy homogén szakmai csoport tagjai között, illetve a mellékjöv kiterjesztése a munkafolyamat más tagjaira ( pincérek bedobják közösbe, mindenki ugyan annyit kap, illetve mikor a szakácsoknak is jár belöle). Az újraelosztás célja a szervezet stabilitásának megörzése.
A másik belépülési mód az, amikor a hivatalos szervek jutalomként ítélik oda a mellékjövvel járó pozíciókat.
II. A második gazdaság terjedelméröl
Ebben a fejezetben szükítik a második gazdaság fogalmát a munkavégzö képesség szocialista szektoron kívüli hasznosítására.
A valóságban nem a tiszta típusok jelennek meg, és nehéz elkülöníteni a tradicionális és a kifejlett – a hagyomány éltette és a gazdasági racionalitás irányította – tevékenységket. A második gazdaságot definíció szerint a szocialista gazdaság részének számítja, ezért történetét a szoc szektor kialakulásától számítja, ami a hatvanas évek elejére tehetö. Akkoriban inkább tradícionális jellegü és sokkal kisebb, oka a tömeges áruhiány volt. A 60-as évek végétöl az életszínvonal és a fogyasztás dinamikus növekedése a fizetöképes keresletet is magával hozta. A fogyasztói magatartás kialakulása a társadalomban a 2. gazd-ban a gazdasági racionlaitást hozta meg. A korábbi politikai megszorítások helyét a bátorítás vette át a legális, „kiegészítö” gazdaság irányába a szoc. Szektor kontrollja mellett és kialakult az országos árupiac.
A második gazdaság kialakulásáról és fejlödésének tendenciáiról
A hatvanas évek közepén a 2. gazd kicsi volt, föleg az inaktív lakossági csoportok részvételével, a tevékenységük ált kapcsolódott a föfoglalkozáshoz. Az áruhiányból következö önellátási kényszeren kívül a gazdaság gyors átstruktúrálódása játszott szerepet ( mezögazd és otthonról munkaerö az iparba majd szolgáltatások fele). A 60-as évek végéig a munkaerö-túlkínálat alacsony bérekkel járt, szükség volt az inaktív családtagok háztáji hozzájárulására.
A fogyasztás és a második gazdaság párhuzamos bövülésével a munkaeröpiac is megváltozott. Csökkent a dolgozók áramlása és munkaerö-túlkereslet volt, ami a szoc szektorban felhajtotta a béreket. Már nem kényszer, hanem elöny volt az inaktív népesség 2. gazd-ban dolgozása. A dolgozók is tömegesebben vállaltak melléktevékenységet a 2. gazd-ban, mert a munkahelyi túlmunkánál jövedelmezöbb volt.
A dolgozók és családok jelentös része választja a kettös gazdasági státuszt. Az adminisztratív korlátozások miatt a bérmunkár, a termelési eszközök felhalmozására a lakosságnak csak kis hányada tudott megélni kizárólag a 2. gazd-ból, elsösorban pótlólagos jövedelem-forrás lett. Egyre gyakoribb az itt végzett tevékenység elszakadása a fömunkától, amit nem keresnek a szabadpiacon. A 2. gazd-ban zajló munkaerö-hasznosításról a dolgozók egyes csoportjaiban kevés tény áll rendelkezésre.
A 2. gazd-ban való részvétel nem mindenki számára volt lehetséges vagy kívánatos, ha a cél a nagyobb társadalmi státusz és presztízs megszerzése volt. Egy vizsgálatban egy szállítási vállalatnál négy alapvetö munkaerö-értékesítési stratégiát találtak:
1, akik pótjövedelemre a vállalaton belül a foglalkozásukhoz kapcsolódó többletmunkával szerezték
2, akik a vállalaton belül a föfoglalkozástól eltérö kiegészítö tevékenységet végeztek
3, 2. gazd-ban végzett javítás, szerelés, szolgáltatás, alkalmi segédmunka
4, 2. gazd-ban mezögazdasági kistermelés
A dolgozók kb fele dolgozott a 2. gazd-ban is, ök a vállalaton belül kevésbé voltak ösztönözhetöek, ez jelzi a dolgozók törekvését munkaerejükkel való racionális gazdálkodásra.
A második gazdaság föbb területei
Különbözö forrásokat használt, nem mindig elég frissek, vannak csak becslések is. Inkább csak jellemzés. Az adatforrások hiányosságai miatt bizonyos, hogy a vizsgált szféra valóságos súlya nagyobb az adatokból érzékelhetönél.
A családok ¾-ének származik valamilyen jövedelme a 2. gazd-ból. Ipari-építöipari munkások: 40%-a, mezögazd fizikai: 90%-a, értelmiség 20-25%-a, nyugdíjasok: 40%-a. A munkaráfordítások 16-18%-át teszik ki a társadalmi munkaidö-alapnak, és annyi, mint a szoc szektor idöalapjának ¼-e. A 2. gazd termékei és szolgáltatási fedezik a lakossági fogyasztások 1/6-át. 1975-ben az ország lakosságának majd fele élt olyan háztartásban, mely rendelkezett kisüzemi gazdasággal. Az áruértékesítésböl származó bruttó jövedelem 1976-ban 12 milliárd, a jövedelemmegtakarítás pedig piaci áron 10 milliárd. A szektornak az összes mezögazdasági termeléshez való hozzájárulása 1975-ben 36%. A legális magánszektor létszáma kb negyedmillió, legnagyobb területe a magánkisipar, amely a legalizált keretek között végzett lakossági szolgáltatások mintegy felét végzi. A magán kiskereskedelem 1977-ben a kisker 1/6-át müködteti.
Nem legalizált a lakás karbantartási munkák 1/3-a, a szolgáltató-javító tevékenységek majd 2/3-a. Ezen a két területen kb 220 ezren jutnak jövedelemhez, föleg szoc szektroban is dolgozó szakmunkások. Az összes nem mezögazd szakmunkás több mint 1/5-e jut így többlet pénzhez.
Fontos terület még a lakásépítés: a hetvenes évek második felében a az összes épített lakások felét a 2. gazd keretében építették. Többsége családi ház, kisebb része társas ház, föként a szoc szektroban foglalkoztatottak és az inaktívak túlmunkájával épültek. Az erre fordított idö évente 150-200 e fö évi munkaidejének felel meg.
Szoba és lakás bérbeadásából 100-150 e családnak származik jövedelme. Legális fizetövendég szolgálatot létesít még 50 e család. Ennél jóval nagyobb mértékü a nem legalizált szoba-kiadás: a külföldiek 20%-a jelenik meg kereskedelmi szálláshelyen.
Borravalót, csúszópénzt, hálapénzt évente kb 250-300 e emeber kap rendszeresen.
Legális magánszektor
A lakossági szolgáltatásokban jut különösen nagy szerep a legális magánszektornak. Fö tömege a magánkisipar 110 e aktív keresöje, de ide tartozik még a kereskedelem, a vendéglátás 13 e föje, az önállóként vagy tsz-tag segítö családtagjaként a mezögazdaságban vagy a nem anyagi ágazatokban végeznek adózás alá esö tevékenységeket. A legális magánszektor létszáma majd negyedmillió, ezek kétharmadának ez a fö keresötevékenysége, fele-fele arányban dolgoznak a mezögazd és nem mezögazd ágazatokban. Ez lényegesen eltér a szoc szektor ágazati szerkezetétöl.
A magánszektor részaránya a lakásszolgáltatásokban 53%, személyi és üzleti szolgáltatásokban 25%, mezögazd 11%, kisker 5%, vendéglátás 4%.
A magánszektor definíciójából és a magán és szoc szektor közötti munkamegosztás miatt teljesen magán a lófogatú fuvarozás, házfelügyelet, stb.
Alkalmazott tartása hivatalosan ritka, akkor is 1-3 max.
A magánkisker a kiskerböl 1% se.
A magánkisipar eltérö súlyú a teltip-eken. A lakossághoz vett arányuk Bp-en 2x, városokban1,3x akkora mint községekben. Hasonló a sorrend az egy lakosra jutó kisipari szolgáltatások tekintetében, fordított viszont a kisipar összes szolgáltatáson belüli aránya szerinti sorrend.
Változások történnek, a jellemzö trend, hogy a legális magánszektorban csökken azok aránya, akik csak kisárutermelö családban élnek, növekszik a vegyes keresö-összetételü családokban élöké. 1960-ról 77-re arányuk 6:1-röl 1:2-re módosult a vegyesek javára.
Tendenciaszerü, hogy a nem mezögazdasági magánszektorban is megjelenik a vegyes összetétel, de már egyének szintjén: az állandó létszámon belül csökken a föfoglalkozású önállóak aránya, nö a részfoglalkozásúaké és inaktívaké. A szerkezetváltás tartósnak tünik ( 80% fölöttiröl 60 valahány%-ra)
Tendencia továbbá az alkalmazottak számának növekedése a magánkisipar föfoglalkozású keresöin belül: 1970-78 között nött a részarányuk, miközben az összes kisiparos kevesebb lett. Ez az üzemi létszám koncentráció és a magánkisipar belsö polarizációjának jele. Az egy kisipari üzemre jutó alkalmazottak száma az építöiparban a legmagasabb, rögtön utána az ipar jön, a szállítás és a személyi szolgáltatások leszakadása egyre nö.
A magánkisiparban bövül termelés és a szolgáltatás is, a term gyorsabban. Ez részben a magánkisipar és a szoc termelöszervezetek kooperációjának jele: a hiányzó szoc kisvállal szerepe a magánra hárul. A magán kisipar építöipar, karbantartási része 70 és 78 között 1,5-szeresére nött.
A kisiparosokkal való ellátottságban teltip szerinti változás nem történt, de ha alkalmazottaikat is hozzávesszük jelentösen enyhül Bp és vidék különbségei.
Mezögazdasági kistermelés
Ez a 2. gazd legnagyobb kiterjedésü része, 1,7 millió gazdaság van, ebböl 800 e tsz-tagok háztáji gazdasága, a maradék föleg lakossági kisegítö gazdaság. Átlagos területük kicsi: 0,75 – 2,49. Ezekben a gazdaságokban a termelés az alacsony gépesítettség és a termék jellege miatt nagy élömunka ráfordítást igényel. A KSH vizsgálata szerint napi 4,5 (nyugdíjasok) 1,5 óra közötti idöt töltenek vele egyes emberek. A tanulók 2,4 órát. Fö munkaeröt az inaktívak adják. Jelentös a szerepük az önellátásban és a lakosság élelmiszer-ellátásában. Egyszerre jöved megtakarítás és szerzés. Nagyüzem kisgazdaság aránya 70-ben 60:40, 78-ban 64:36%. Amiben a kisgazdaságok termelése fontos a lakosság ellátásában: burgonya, tojás, tej, baromfi, sertés, szölö. Termelésükböl saját fogyasztásra kerül 51%. A mezögazd összes áruforgalmából 24%-ot képviselnek.
A mezögazd kistermelés a társ minden rétege számára fontos kiegészítö keresetet nyújt, legnagyobb részt a munkáscsaládoknak (összjövedelmük 7%-át). Mai (81!) alakját a 70-es évek közepén vette fel. Elötte tsz-tagok háztájija, hogy megkönnyítse a parasztság átmenetét + kiegészítse az alacsony jövedelmeket. Az országos áru- és munkaeröpiac kialakulásával vállalkozói jelleget öltött. Megnött a fizetöképes kereslet és felbomlottak a paraszti életminták, ez együtt járult hozzá. Megindult a kistermelés függetlenedése a mezögazd nagyüzemektöl, nött az árutermelést folytató kisüzemek száma, folyik a specializáció. A 2. gazd bövülésével a gazdaságok differenciálódtak.
A mezögazd kistermelés tendenciáit és a családi munkavégzö képesség hasznosításának stratégiáit kérdöíves felvétellel vizsgálták Kiskunhalason és hét közeli községben. A feldolgozás még nem teljes, a felvétel nem országos repr, ezért a válaszok hozzávetölegesek.
Négy fö kérdés:
|