Csepeli: mi a szociálpszichológia?

Az a tudomány, mellyel a szociálpszichológusok foglalkoznak. Megkülönböztető sajátossága az ismeret

szerkezetében és megszerzésének módszerében ragadható meg.

Emberi világ:

Uexküll szerint az állatfajok szempontjából annyi környezet van, ahány állatfaj.

Nietzsche: az ember meghatározatlan állat.

Gehlen: az ember puszta létezésében feladatot talál, létszükséglete, hogy viszonyuljon önmagához, rendelkezik a

tulajdon hajlamai és adottságai felett. Életvitele van.

Cselekvés: az embernek nincs adott környezete, hanem azt létrehozza maga. A világ meghatározottságai a cselekvések révén keletkeznek. A tökéletességre és szabadságra törekszik.

Tudásig cselekvésből támadó reflexivitás, kz emberi egyed birtoka. A tudás társadalmi mintája képezi a kultúrát és a civilizációt. A kultúra az emberek közti cselekvésben határozható meg (interakció- kommunikáció), a civilizáció az ember és természet (munka) közti cselekvést. A világ megszabja az információkat hordozó jelentések rendjét (miként kell egy információt közölni). A világ elemei természetiek, de jelentésre való képességük folytán társadalmiak is, s kultúraként működnek. A kultúra: értelmezési tartomány. A tudás birtokosai között konszenzus jön létre a szüntelenül zajló kommunikáció révén.

Mindennapi tudás: a mindennapi életben két helyzetre osztható, amikor jelen vagyunk és amikor nem. Az utóbbit fel is lehet oldani. Véletlenül, saját akaratból, kényszerből. Ha nincs lehetőség feloldásra, akkor válik az ember kirekesztetté, magányossá. Az ember más ember jelenlétében határozza meg magát a mindennapi rutinon keresztül. Az ember hisz abban, hogy a világ olyan, amilyennek látja. Érdeklődésének középpontjában saját maga áll (életvilág: Schütz). Természetesnek fogja fel a vele történteket, cselekvéseket. Tipizációk segítségével jut az ismeretre, melyeket ismerős és ismeretlen dolgok osztályába kerülnek. Az életvilág tipizált megnyilvánulásai relevanciaforrást (szükséges, elengedhetetlen) képeznek, amennyiben az egyes cselekvések céljainak elérését szolgálják, illetve gátolják. Az életvilág működtetője a kultúra szabta mindennapi tudás. Lukács György szerint az ember a Járt utat" nem hagyja el, a siker érdekli, de mivel nem tudja meghatározni, miként érte el, tudása analógiákra (különböző jelenségek közötti hasonlóság, egyezés) épül, szituatív. A tudás tartalmai ellentmondásosak, látszatokból meríti tartalmait.

Vallás: a társadalmilag konstruált valóság személyhez szóló látszatait megalapozó hit kollektív változata a vallás. Az emberi cselekvés kockázatai isteni perspektívába ágyazódnak. A rítusok kozmikussá tágírják, egyben be is szűkítik az emberi világot. Enyhíti a káosztól és nem léttől (halál) való félelmet.

Művészet: miközben megtartja és felhasználja a mindennapi tudás személyességét és élményszerűségét biztosító szervező elemeket, egyidejűleg túl is lép azokon, és önreflexióra késztet. A befogadás síkján megmarad a személyesség benyomása, de az alkalmazott művészi forma által közvetített tudás végső soron felszabadul a közvetlen tetszés alól, és a személyességet, a mindennapiságot meghaladó reflexiókat szabadít fel a J befogadóban.

Tudomány; a mindennapi, vallási vagy művész szempontból közvetlennek tűnő valóság komplexumából a gondolkodó ember kiemel és célszerűen egyneműsít meghatározott minőségű jelenségeket? és ily módon / 'egyébként észleihetetlen összefüggéseket világít megí A fordulat végrehajtása eredményeként elvész a szubjektum, és annak szabadsága.

*A szociálpszichológia, mint tudomány: emberről alkotott tudományos modell és annak cselekvése közti viszony ,
vizsgálata, illetve törvényszerűségek felfedezése.                                                                                          i.~----

A SP tárgya: az egyénből és mindabból indul ki, ami „nem egyén”. A nem egyén azonos lehet a másikkal, Zajonc szerint ilyenkor a SP tárgya egyszerűen az egyének, kölcsönös viselkedésbeli függősége. A nem egyén lehet szociális, ilyenkor szociális kontextusban vizsgáljuk (Secord.Backman)j lehet társas, ekkor az egyéni és társas ötvöződik (Mérei). Mead: a társadalmi jelentésben az egyén a társadalmi rend része. Ha szociális csoportot jelöl, akkoraz egyén és csoport kapcsolatáról van szó (Aridrejeva),

Allport: a SP feladata, hogy "megértse és megmagyarázza, miként befolyásolja az egyének gondolkodását, érzelmeit és viselkedését mások tényleges, képzelt vagy mögöttes jelenléte". Asch: „az egyéneken belül ható erők struktúráját vizsgálja, amelyek révén a társadalmi rend és szabályszerűség lehetővé válik".

1,  Társas szükségletek. Az ember pozitív és negatív élményeinek forrása a társas élet. A szexualitás, hatalom, agresszió társas összefüggésekben elégíthetők ki, mely egyben a kölcsönös előnyszerzés mintáinak a szintere is (szeretet, bizalom, megértés).

2, Társas-társadalmi megismerés, értékelés: a magára hagyott ember világról alkotott képe végletesen eltorzul. Nem tudja megkülönböztetni a jót és rosszat. Az öngyűlölet a társas élet zavaraira vezethető vissza. Az ember céljait a kollektív eredetű eszközök készletével érheti el. A társadalmi térben élő ember jellegzetes szükséglete az értékelés.

3, Társas kölcsönhatás formái: személyek közötti kölcsönhatások különböző formáinak kutatása tartozik.

Megkülönböztetünk: létszám szerint: diádikus (kiscsoportos) nagylétszámú emberi együtteseket.

Informális: önkéntes részvétel a kapcsolat alatt, illetve bármikor kiléphet e kapcsolatból az egyén.

Formális: kényszerű részvétel

Ad hoc: pillanatnyi kapcsolat.

Huzamos ideig fennálló kapcsolat.

 4.   Nagycsoportok: tagságukat időben újratermelve, függetlenítik magukat az aktuális résztvevőktől. A

csoportközi viszonyok sajátos területe a többség kisebbség érintkezése. A nagycsoportokban való részvétel az emberi azonosságtudat legszélesebben vett kereteit biztosítja.

Társas pillanat: az ember kommunikatív lény. Jelképek erdején (Baudelaire) vezet az útja a modern társadalomelmélet rendszernek nevezi a társadalom eltárgyiasult, mindennapi perspektívából áttekinthetetlen szervezetű valóságát, mellyel szemben a SP szféra életvilágként jelenik meg. A tudattalan elsődleges folyamata talányos jelek forrása (álom, ötletek, melyek szorongásokból, asszociációkból táplálkoznak).

önismeret és SP: Gramsci szerint minden ember értelmiségi, de nincs minden embernek értelmiségi funkciója a társadalomban. Ezért a hétköznapi és a tudományos SP-i tudás szétválaszthatatlan! A bennünk felhalmozott szociálpszichológiai tudás holt tőke, mert szisztematikus SP stúdiumok hiányában nem vagyunk tudatában jelentőségének.

Elméletek a SP-ban

Az életvilágban működtetett tudás zökkenőmentességét az értelmezés biztosítja. Az elméletek forrása a szocializációs úton elsajátított tradíció, közvetlen kommunikáció által szerzett felvilágosítás, tanulás, képzelet, gondolkodás, következtetés.

Laikus elméletek: tipizációk és relevanciák által tápláltak, melynek révén könnyen befolyásolhatatlan, külső társadalmi témákra koncentrálnak.

Társadalomtudományi elméletek: a társadalomról alkotott elméletek a társadalmi valóságot nemcsak magyarázzák, hanem meg is változtatják. A változás többnyire nem követi az elmélet által felvázolt sémát. Az elméleti konstrukciók 3 típusát lehet megkülönböztetni:

1.                Történelemfilozófiai elméleted: az emberiség perspektívájából szemléli a világot (Marx, Weber, Hegel).

2.       Társadalomelméletek: az emberek létmódját a teljességre törekedve vizsgálják, eltekintve a történelemtől.
Funkcionalizmus, strukturalizmus, fenomenologikus szociológia, kommunikatív cselekvéselmélet.
Természettudományokra hivatkozik: szociobiológia, káoszelmélet, rendszerelmélet.

3.       Középszintű elméletek (Merton): leírja a társadalmi jelenséget, ezzel eloszlatja a homályt, többértelműséget.
Oksági magyarázatot adnak a jelenségre, melyet bizonyítottak. Merton példaként a vonatkoztatási csoport
elméletét említi: a tagok és nem tagok megkülönböztetését teszi lehetővé. A SP kompetenciája nem  ,
terjedhet túl a születés és halál időpontjai által határolt emberi élet keretein.   /

SP-í elméletek: a középszintű elméletek osztályába sorolhatók (érték-, attitűd-, csoport-, szerep-elméletek). Közben minielméletek is születnek, melyek darabokra törik a SP-i tudást. A normatív elméletek az egyén mozgásterét a beilleszkedés-kívűl rekedés alternatívájában határozza meg. E felfogás az inger-reakció sémát vagy a pszichoanalízis által feltételezett „valóságelv" és „örömelv" személyiségmintát követi.

A SP elméletek katalógusa:

1.   A szociális facilitáció a társas viselkedést a társak jelenléte által kiváltott motivációs feszültség serkentő

vagy gátló hatásaival magyarázza.

2.     Attitűdelméletek a társadalmi befogadás szükségletére alapozva mutatja ki az attitűdök társas és társadalmi
funkcióit.

3.    Szociális tanuláselmélet a társas modell által tapasztalt pozitív vagy negatív megerősítés (jutalom, büntetés)
függvényében jelzik az adott minta kialakulását vagy elmaradását.

4.     Tekintély elvű személyiségelmélet az előítéletesség, a csoportközi agresszióra való hajlandóság kialakulását
és fennmaradását magyarázza.

5.    Normatív szerepelmélet: szerepviselkedést a büntetőszankciók hatásával magyarázzák.

6.       Kooperáció, versengés; az aktoroknak tulajdonított érdekek függvényében tesznek előrejelzést.

7.                Racionális döntés: az idealizált ésszerűség normáján alapulnak.

8.               Interpretatív: középpontjában a jelteremtés, kommunikáció, szociális mező áll (Lewin, Mead, Vigotszkij
nagyjelentőségűnek tartotta). Az interiorizációs folyamatban a külsőként jelentkező szociális belsőként
működő pszichikussá válik. Vigotszkij számára a jel, Meadnél gesztus.      *

9.               Szimbolikus interakcionizmus: az internalizált gezstusok jelentéshordozó szimbólumok.

10.           Kürt Lewin mezőelmélete: a személyt és környezetét együttesen kezeli. A „mező" az egyén szükségleteit,
motivációit, hangulatait, céljait, szorongásait foglalja magába, miáltal dinamikus, feszültségteli társas
cselekvésre egyaránt inspiráló térként jelenik meg.

11.           Georg Simmel egyének közötti kölcsönhatások eredőjeként fogja fel a társadalmat.

12.           Schütz fenomenológiája: az egyes szám első személy az egyes szám második személlyel együtt kidolgozott
többes szám első személy közvetítésével tér vissza önmagába. Alapja a kölcsönös megértés lehetőségébe
vetett bizalom.                                ,

13.           Társadalmi összehasonlítás elmélete (Festinger): 8 hipotézist állított fel. Ahol a kiértékelés késztetése mikor
és milyen mértékben megy végbe a másokkal való összehasonlítás során.

14.         Kognitív disszonancia elmélet (Festinger).

Kognitív SP elméletek:

1.                 Fritz Heider kognitívegyensúly-elmélet.

2.        Charles Osgood kognitívkonzisztencia-elmélet.

3.        Attribúcióelmélet: a személy az általa megélt helyzeti jelenségeknek miként és miért tulajdonít okokat.

A szociális reprezentáció kutatása a szociális információ feldolgozásának kutatása felé mozdult el. Az európai SP-ban született a szociáliskategorizáció-elmélet, szociálisidentitás-elmélet.

20. századi SP elméletek dimenziói:

I.                                           Utal az elmélet kognitív vagy affektív jellegére.

II.                   A szóban forgó elmélet külsőleg nyilvánul meg, a helyzetre vonatkozó.

III.                                     A stabilitás, fejlődés, változtatás szükségletével összefügg adott elmélet.

IV.                 Adott személy aktivitására épül vagy reagálására.

Az interpretatív szerepelmélet Erving Goffinan nevéhez kapcsolható. Az etnometodológia tagadja a normatív kutatói szempont létjogosultságát. A SP alkalmazott tudomány, elsajátításának nem feltétele a „nagy elmélet". '

A SP és az emberrel foglalkozó többi tudomány.

A szociológia és a pszichológia keresztútjain: a prostituáltakat szociológiai szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy társadalmi hátterük számos azonosságot mutat (anómiás állapotból). Hátrányaikat viszonyítás útján élik meg (másokhoz hasonlítják magukat). E szakma forgalomhoz kötött tünet, ahol sok az interakció, sok a társadalmi különbség. A szegények és gazdagok között nem a célokban, hanem a célok elérésére használt eszközökben lesz különbség. Ez a kínálati oldal. A keresleti oldalon: a forgalom kedvez a névtelenségnek, fokozza az alkalom valószínűségét, gyorsaságát. Prostitúció csak olyan társadalomban jöhet létre, ahol egyes szexuális szükségletek a társadalomban uralkodó értékek és normák által szabályozott eszközök révén realizálhatatlanok. Pszichológiai megközelítésben: a prostituáltak saját társadalmi rétegükhöz képest is szabálytalanul, elítélt módon cselekszenek. Torzult személyiséggel rendelkeznek, befolyásolhatóságban és csábíthatóságban megmutatkozó éngyengeség, parazitizmus jellemzi őket. A prostituáltakkal való együttlétet keresők sivár lelki életű, hedonista, perverz színképekkel rendelkező egyének. Kapcsolataikat a kőtődésképtelenség jellemzi. Ugyanaz a társadalmi környezet az egyes társadalmi személyek számára nem azonos környezet. Ahhoz, hogy valakiből tényleges prostituált legyen, társas természetű hatások szükségesek. Csak e társas erőtér az, mely a sors valóságává teszi a szociológiai és pszichológiai valószínűségeket.

Történelem és SP Kötöttség: ligatúra

Szabad választás: opció

A történelem sokszereplős játék. Az egyediségnek nincs jelentősége, mivel a „sok egyes akarat összeütközése" kioltják azok hatásait. A SP képet tud adni egy-egy esemény kimenetelének hogyanjáról, illetve jobban megérthetjük a szituációt. A SP hozzájárulhat a történettudományos ismeretszerzés, a forráskezelés módszertana, a történettudományos ítélet természetének pontosabb megértéséhez. A történelmi SP vállalkozik arra, hogy feltárja a mindennapi élet, történetileg jelentkező sokféle változatát. Annyi mindennapi élet van, ahány történelem adta variáns. A történet SP termékeny területe a mentalitástörténet (a régmúlt ember gondolkodásmódja, mentalitása, hite, értékrendje). Lényeges a szent és profán elkülönítése, mely az értékelés forrása. Néhány társadalom céljai érdekében kettéosztja közösségét a nagyság és szürkeség láttatásával. Ezzel szemben azon társadalmak, melyek kooperativitáson alapulnak nem az egyik fél győzelmét, illetve a másik

vereségét hangsúlyozzák. A történet SP-val párhuzamos érdeklődési terület jellemzi a történeti antropológiát. A történet antropológia ihletője a kulturális antropológia. A SP-nak és kulturális antropológiának is ugyanaz a tárgya: a társadalmilag konstruált világ jelenvalóvá tétele a társas kölcsönhatások, a kommunatív cselekvések sorozatában identitás-fenntartás, értelmezés révén.

Szociobiológia és magatartás

A SB kiindulópontja az ember evolúciós örökségeként magával hozott genetikai meghatározottság, melynek lényege az ember esetében a nyitottság. A nyitottságot úgynevezett epigenetikus szabályok irányítják. E szabályok viselkedési egységeket eredményeznek: munkavégzés, kommunikatív cselekvést. Ezen egységek kombinációja, permutációja a kultúrák sokféleségét teszik lehetővé.

Irodalomtudomány és SP

Az irodalom és SP tárgya: az élet eleven valósága. A SP módszertani támpontokat nyújthat az irodalmi művek elemzéséhez. Mérei vizsgálódásai: dramaturgiai tér (szerepek), indítékrendszer (mezőelmélet), értékdimenzió feltárása (attitűdök).

Gazdaságpszichológia

A homo oeconomicus emberképe hedonista (feltételezi: maximális kielégülés a cél), de az ember értékei közvetítésével cselekszik. Marx: a társadalom nemcsak a fogyasztás objektumait (javakat), hanem szubjektumait is termeli javak vásárlóit). Voltaire: a fölösleges lesz a szükséges. A SP hozzájárult a „korlátozott racionalitás" elmélet kifejlődéséhez.

Politikai pszichológia

A politikai kultúra lényegében SP-i képződmény: kompromisszumra, nyíltságra, toleranciára nevel. A

demokratikus politikai szocializáció fontos eszköz az állampolgári identitás kialakulásában.

Jogtudat

Rávilágít a jog és a jog által szabályozni kívánt viselkedés ellentmondásos viszonyára.

Pedagógia és SP

A SP a megismerésben, a pedagógia a beavatkozásban érdekelt. Megfelelő SP-i terepismeret nélkül a pedagógiai

szándék hatástalan marad.

2. a SP tudománytörténete

Különbséget tesznek a SP-i gondolkodás távolba vesző múltja, és a SP tudományának rövid története között. Farr szerint egy tudománynak vannak előfutárai és alapítói. Az előfutárok gondolatai az intézményesülést megelőzően keletkeztek, reflektálva koruk társadalmi valóságának SP-i vonatkozásaira.

Nyugati emberkép és SP

Allport August Comte-ot ruházza fel a modern SP atyja szerepével. Comte éles határt húzott a metafizikai szakasz és a pozitív szakasz között, melyet az empirikus ismeretszerzés, mérés, ellenőrizhetőség és gyakorlati felhasználás jellemez. Comte szerepe kétséges, a SP a század végére elárvult. A cselekvés szabadságával rendelkező ember, mely megalkotja a valóságot, illetve közé és a természet közé ékelődik a „második természet", a kultúra. G. W. Allport SP-i történeti műve a SP-i emberkép a nyugati műveltség hagyománya, melynek kezdetei az antikvitásba nyúlnak vissza. A nyugati emberkép szakaszosan jött létre, szétvált az anyagi és a szellemi valóság, melyet az ember és a társadalom szembeállítása követett. A társadalmi kötelékből kibontakozó egyén megkonstruálása tette lehetővé az ember egyedi lényként történő meghatározását, aki él és cselekszik a társadalomban. A klasszikus görög filozófia emberképe az alapja a nyugati emberképnek, melynek latin megfelelője a „persona": személy (görög drámákban az álarc neve volt), a társadalmi, cselekvési térben elkülönül az egyéntől függő és az egyéntől nem függő (természeti: biológiai, fizikai vagy történelmi: társadalmi, gazdasági) tartomány. Az objektivitással szemben a szubjektivitás áll, mely a szabad választás akaratát feltételezi. A választás szabadsága két alternatívát hordoz magában: siker, kudarc. Jó vagy rossz. Az egyén életrajzában bekövetkező változatlanság biztosítéka az önazonosság, mely az emlékezés által van kódolva. Az én élményeként jelentkező személyi identitás konstrukcióján belül jöhetett létre a racionalitás (érdek, gondolkodás, képzelet) és irracionalitás (ösztön, vágy, érzelem) szembeállítása. A nyugati emberkép sajátossága a reflexivitásban rejlő tudatosság. Ezek után jött létre a társadalomban élő, szabad, társaival egyenlő, felelős és tudatos, individuális, cselekvő személy képe.

Allport megközelítésének korlátja: a nyugati emberképet magától értetődőnek veszi, illetve az elemzést a filozófiai irodalom kánonjából meríti.

Multikulturalizmus, feminizmus: a SP kritikája, hogy nem veszi figyelembe a nyugati kultúrától eltérő kultúrákat, a nőiességet (itt a gender-re gondolnak). Az egyetemes SP-i tudás még várat magára.

Rendező dimenziók:

1.                 Individuális-racionális emberkép, a homo oeconomicushoz hasonlít. Haszonelvű, a saját jóléte érdekében
cselekszik, az egyén-aki magányos- egoizmusából táplálkozik.

2.        Individuális-irracionális: elszigetelt monász, akit nemcsak érdekei ösztönöznek cselekvésre, hanem a vágyak
és ösztönök foglya.

3.                 Kollektív-irracionális: az egyéntől független társadalom ellenőrizhetetlen, emberi csoportosulások (születés,
halál) lesznek a SP jelenségek hordozói.

4.        Kollektív-racionális: a kollektivitás szerződésen alapul, az önérvényesítés lehetőségét lehetővé teszi anélkül,
hogy sértené a kollektív egész érdekeit. Ez a dimenzió figyelmen kívül hagyja az egyén veleszületett vagy
szerzett egyedi tulajdonságainak jelentőségét.

SP a 19. Században: spekulatív elméletek.

A 19 századi kapitalizmus az imperializmus révén konszolidálta magát. Tarde: járvány-bűnözés analógiáját használta. Szerinte a társadalom legfőbb lélektani szervezőelve az utánzás. A szuggesztió-utánzás folyamata 3 törvénynek engedelmeskedik:

1.                 a társadalmi rétegekben felülről lefele mozog.

2.        Sebessége mértani haladvány szerint meghatározott.

3.        Az utánzott minta saját kultúrából származik.

Tarde-val szemben Durkheim szétválasztotta az egyéni tudatjelenségeket a kollektív tudat megnyilvánulásaitól. Durkheim gondolatai nagy hatást tettek a szociális antropológiára, illetve Piaget genetikus episztemológiájára. Le Bon a tömeglélektan alapjait fektette le, szerinte a sokaság 3 kiváltó ok folytán válik tömeggé:

1.                 Névtelenség, miáltal felelőtlenek és gátlástalanok lesznek a résztvevők.

2.        Fertőzés: önérdekek alávettetnek a tömegérdeknek.

3.                 Befolyásolhatóság: a tömeg tagjai hipnózis alá kerülnek.

Sighele hasonló következtetésre jutott: tömeglélektana nyíltan antidemokratikus feltevésekre épül, a parlamentarizmus ellen írott esszéje az olasz fasiszta ideológia talpköve lett.

Néplélektan: Németországban született meg, ahol a nemzeti egység előbb gondolatban volt jelen, eszméje alapjául a nép, mint egyének feletti alakulat eszméje szolgált (Wundt 10 kötetes művében írja le). Dillthey nevéhez köthető a szellemtudományi módszertan. Lényege a beleérzés, megértés útján történő rekonstrukció. Az egyén szabályokon keresztül kapcsolódik más egyénekhez.

Nagy-Britanniában Spencer és Darwin elméletei hordoztak SP-i hagyományokat (szociobiológia).

A spekulatív elméletek kiszorulását követően előtérbe került az egyes konkrét kérdésekre adandó válaszok

keresése.

Smith és Mackie: Szociálpszichológia

A SP annak a tudományos tanulmányozását jelenti, hogy hogyan hatnak a társas és a kognitív folyamatok arra, ahogyan az emberek észlelik és befolyásolják egymást, illetve, ahogyan egymáshoz viszonyulnak. A szociálpszichológus módszerei eltérnek a mindennapi emberétől. Mindkét csoportnak hasonló célja van: szeretnék megérteni, és előre jelezni az emberek gondolatait és cselekedeteit, valamint hatni azokra. A mindennapi megfigyelő gyakran találkozhat ellentmondásokkal, összefüggéstelen ismeretekkel, ezért hasznos a SP, hiszen módszerei által rendezett, kevésbé csalóka válaszok születhetnek. A SP a társas folyamatok révén válik értelmezhetővé. A körülöttünk élők hatnak gondolatainkra, cselekedeteinkre, döntéseinkre, de ha egyedül kell döntést hoznunk, akkor is hatnak ránk más emberek, általunk képzelt, jövőbeni reakciói, vagyis, hogy mit gondolnak rólunk. Emlékeink, látásmódunk, gondolataink, érzelmeink és vágyaink a kognitív folyamatokon keresztül határozzák meg, hogy hogyan fogjuk fel a világot. A kognitív folyamatokon keresztül tudjuk értelmezni mindazt, ami történik velünk. Egymásra ható folyamat: az ember a csoportban (miként hat az egyénre ha a többi ember között van), a csoport az emberben (miként hat az egyénre, ha tudja, hogy a csoport, melyben van, milyen attitűdökkel ruházta fel). A csoporttagság akkor is jelen van, ha a csoport nincs jelen. A SP az egyének társas viselkedést próbálja megérteni, ebben különbözik más társadalomtudományoktól. Ha megértjük, hogyan befolyásolják az embereket a társas és kognitív folyamatok, hozzáláthatunk a súlyos társadalmi problémák megoldásához.

Történelmi irányzatok és aktuális témák a SP-ban. A SP empirikus tudománnyá válik: nem sokkal a tudományos pszichológia 19 század végi kialakulása után a kutatók elkezdtek az emberi gondolkodásra és cselekvésre gyakorolt társas befolyás kérdéseivel foglalkozni. Az ókori görögök az ember vizsgálatát a filozófia tárgyának tekintették, a pszichológia a 19 század végén Németországban jött létre, amikor néhány kutató laboratóriumi környezetben vizsgálta a mentális folyamatokat (érzékelés,