PPT II - II. félév
2005.04.03. 14:07
Guszti bácsitól kapott ppt 2.része
II. A kiscsoport-kutatás genetikus szemlélete
A csoportfejlődés kérdései
1. Miért vannak csoportok?
• Pszichológiai antropológiai válasz: az ember „társas lény” – ennek szimbolikus (közvetett) összefüggései is érvényesek, az emberi kapcsolatok strukturálódásában, a szükségletekben és motivációkban.
• Társadalomontológiai válasz: az emberi kooperáció, a társadalom funkcionális tagolódása miatt.
2. Miért vannak csoportok?
• Szociálpszichológiai magyarázat: affiliációs késztetés – filogenetikusan megalapozott
• Az általános társulási késztetés szelektív jellegű (lásd vonzalom)
• Hogyan működik ez a szelektivitás?
• Pszichológiai sík: Rokonszenv-ellenszenv, attraktivitás
• Csoportlélektani közvetítés: interdependenciák, strukturális tényezők (pl. szerepek) – tehát vannak-e a csoportba rendeződésnek „állomásai”?
A csoportgenezist meghatározó tényezők
• Az egyén élményszerkezetét tekintve milyen módon válhat a csoport tagjává?
• Adottságként működő csoporttagság: nem önként, nem szabadon választott - csoporttagság és csoportidentitás problémája
• Önkéntes csoporttagság: motivált, autonóm csoportválasztás
• Kényszerű csoporttagság: intézményes kényszer által meghatározott (iskola, katonaság [most már nem] stb.)
Csoportfejlődés vs. atomisztikus felfogás
• Csoportfejlődés: genetikus szemlélet – idő és történetiség
• A csoport atomisztikus felfogása: „tipológiák” – az elkülönült (elkülönített) minőségek szemlélete – ezek inkább egy kontinuum két végpontján helyezkednek el
A csoportfejlődés kritériumai Pszichikus optimum és társadalmi érték (1)
• társas integráció fokozódása egyben fejlődés is lenne?
• ezeket szerkezeti mozzanatok képezik le? (szociometria)
• a „mi-tudat” alakulása
• teljesítményfejlődés
A csoportfejlődés kritériumai Pszichikus optimum és társadalmi érték (2)
• A teljesítményfejlődés megítélése: érték- és norma dimenzió.
• Ezt pszichológiai terminusokban nem lehet leírni.
• Az érték- és normapluralizmus: a csoportfejlődést dinamizálja – csoportfejlődés = személyiség autonómiája növekszik (pl. gyógyulás)
• A csoportot ontológiai realitásában nézzük
• Vagy csak terápiás céllal
A csoportfejlődés szekvenciái
• A csoporttagok erőforrásainak felhasználása magának a csoportnak a fenntartására és a csoportcél érdekében történik.
• A csoport kialakulásának idején az erőforrásokat (1) az elsődleges struktúrákra fordítja, (2) a konfliktusokra (megnőnek a pozitív megnyilvánulások), (3) a konszolidációra (az erőforrásokat a „kimenetre” fordítják)
A csoport és kapcsolata a társadalommal
• A csoport/ok idődimenziói: (1) kiscsoportban, (2) nagycsoportban – más-más metszetben érvényesül.
• Az izoláció hatása, a csoportra irányuló „külső” diszkrimináció: felerősíti a „belső” csoportfolyamatokat (pl. szekták).
• A csoport kollektív sikerei, kudarcai szintén csoportfolyamatokat erősítő tényezők.
A csoportgenezis szakaszai
• A csoport előtörténete
• Csoportfolyamatosság
• A csoport utótörténete
• Virtuális csoportlét
A csoport előtörténete
• Intraperszonális változók: én-kép, önértékelés, indítékok, szükségletek, affiliációs késztetések
• Interperszonális változók: előtörténetek (család, referenciacsoportok stb.), személyen kívüli tényezők (társadalmi kényszerek)
• Általában: a csoport erőforrásai (feladat – cél, a csoport fenntartása)
Csoportfolyamatok
• A halmaz-szerű állapottól a csoportszerűség („közösség”) állapotáig
• A csoportcél létrehoz egy többdimenziós szerkezetet: homogenizálódás és differenciálódás (affiktivitásban, szerepekben, kommunikációs sémákban) – a tagok között és a külvilág felé kialakuló viszonyulások tartós konfigurációja
• Létrejönnek az objektivációs rendszerek (normák, szabályok, tradíciók stb.) – „mi-tudat”
A csoport utótörténete
• Individuálisan: identitás, szocializáció
• Csoportszinten: szokások, normák, tradíciók
• Tárgyi szinten: feladatcsoportokban a munka „eredménye”
Virtuális csoport-lét
• Az egykori csoportkapcsolatok megszűntük után is aktualizálódhatnak: pl. protekcionalizmus
Csoportfejlődés – interakcióelemzés (Bales)
Csoportfejlődés – interakciós profil (Bales)
• Megfigyelési szempontok: (a) van beszélgetés – nincs beszélgetés, (b) dominancia – önalávetés, (c) feladatra irányulás (konformista) – lázongó (deviáns)
• Kategóriarendszer: (a) feladatra irányuló viselkedés, (b) társas-érzelmi viselkedés
• A csoport interakciós profilja: egyensúlyi problémák – ésszerű probléma megoldási viselkedés
Típusos interakciós profilok
• Az útmutatást tartalmazó aktusok a kezdettől a csoportülés (vita) végéig csökkennek – míg a javaslattal kapcsolatos aktusok száma nő.
• A véleménykérés és -kifejezés aktusai a középső szakaszban szaporodnak, a befejező szakaszban arányuk csökken.
• Az első szakaszban a tagok információkat gyűjtenek.
• A befejező szakaszban a pozitív reakciók aránya gyorsabban nő.
• Az összejövetelek sorozatában előrehaladva a semlegesebb, feladatorientált egyetértésről a hangsúly az emocionálisabb jellegű pozitív reakciók felé tolódik el.
Morton Deutsch: A csoport kialakulása (1973)
• Kvázi-csoport:
1. a tagok közös tulajdonságai
2. a tagok önmagukat megkülönböztetett egységként szemlélik
3. közös cél és érdek
• Funkcionáló csoport:
4. interakció
5. együttes tevékenység a cél érdekében
• Szervezett csoport:
6. normarendszer
7. szabályok
Bion koncepciója (1961)
A csoport tevékenységének emocionális arculatát vizsgálta, s ennek három – csoportgenezisre ható – „kultúrája” van:
• Függés – a strukturálatlan, ismeretlen kezdő helyzet
• Párba állás – kialakulnak a meghittebb emocionális kapcsolatok
• Harc és menekülés – a fenyegetések elkerülése
Tuckman koncepciója (1965)
A csoportoknak négy fejlődési szakaszon kell keresztül menniük, mielőtt véglegesen megszilárdulnának:
• Alakulás (forming) – egymás és a csoport előtt álló feladatok megismerése
• Viharzás (storming) – az egyéni különbségek felszínre kerülnek, a státuszokért és szerepekért folyó versengés jellemzi
• Normázás (norming) – a közös normák, attitűdök és szerepmeghatározások kialakulása és elfogadása révén a konfliktusok megoldódnak
• Működés (performing) – kialakul a személyes kapcsolatok és a feladatmegosztás szilárd mintája
Carl R. Rogers koncepciója
• A csoport preformálása – a csoport még a fejekben van
• Negatív érzelemnyilvánítás – elsődleges polarizáció (az affektív struktúra kialakulása), a negatív indulatokat az „induktív személy” artikulálja, a csoportszerkezet tehát kilép a fejekből
• Konszolidáció – kialakul egy keret, biztonság, támpontok. Az „én-kép” változása: a többiek reakcióját tükörként használják.
• Munkafázis – a csoporttag hosszabban tud gondolkodni önmagáról, a csoport strukturálja a tagokat (csoportnyomás)
• Egyetértés és/vagy szétbomlás
Csoportazonosság és kötelékek (McGall, 1970)
• Kelepce-kötelékek: abban az esetben sem lehetséges a csoport elhagyása, ha a csoporttag azt akarná, illetve nagy nehézségek állnak ezzel szemben
• Készen talált kötelékek (család, nem, etnikum, nemzet)
• Elkötelezettségen alapuló kötelékek (pl. menyasszony)
• Befektetésen alapuló kötelékek (pl. házasság, szakma)
• Mágnes-kötelékek: vonzó a csoporttagság
• Ragaszkodáson alapuló kötelékek (a biztonság vágyának kielégítése)
• Hasznot hajtó kötelékek (célirányos ragaszkodás)
Csoportgenezis: folyamat és/vagy fejlődés?
• Minden egyes személy olyan, mint az összes ember, mint néhány ember, de nem olyan, mint egy másik ember.
• Minden egyes csoport olyan, mint az összes csoport; olyan, mint néhány csoport; más szempontból nem olyan, mint a többi csoport. (Lásd még majd a csoporttipológiákat.)
• Vagyis a csoportok hasonló módon változnak és fejlődnek: néhány csoport bizonyos dolgokban nem változik, és mindegyik egyedi módon változik és nem változik.
|