Howard Glennerster: A vegyes finanszírozás típusai

(1) Az állam szerepe a jólétim rendszerben:

• Finanszírozó
• Szolgáltató (ellátó)
• Tulajdonos
• Szabályozó
• Elosztó (újraelosztó)

Ezek a szerepek nem biztos, hogy egybeesnek, s nem is szükséges egybeesniük

Az állam emellett nem is feltétlenül centralizált szereplőként jelenik meg: helyi és regionális szinten is megjelenhetnek önálló szereplők

(2) További jóléti intézmények:

• Család, és más személyes viszonyon alapuló közösségek
• Vállalatok
• Piac (magánbiztosítás)
• Nonprofit (magánjótékonysági) szervezetek

(3) A jóléti pluralizmus elemei:

• Állam
• Piac
• Informális szektor
• Önkéntes szektor

A történelem során változik a feladatok megoszlása közöttük

Eltérő logika alapján működnek: a jogok, a kötelezettségek, a garanciák eltérőek

1.       táblázat!

Julian Le Grand: A jóléti állam jövője

a) A kvázipiac:

• a finanszírozó és a szolgáltató különválása
• megmarad az állami (társadalombiztosítási) finanszírozás, és az ebből finanszírozott szolgáltatásnyújtás jogáért versengenek a for-profit és non-profit szolgáltatók
• az államnak legfeljebb reziduális szolgáltatói szerepköre marad

a szolgáltatások átstrukturálása nem vezet feltétlenül és automatikusan költségcsökkenéshez, de még választékbővüléshez sem

az egyenlőtlenségi viszonyokra hatással van a piaci szegmens megjelenése

b) a kvázipiacok ellenére is erős marad a jóléti állam, a következő okok miatt

1. demográfiai változások

• öregedő népesség, a „gerontikus” függőségi ráta emelkedése
• a születésszám átmeneti növekedése
• iskoláztatási, átképzési igények
• az egyszülős háztartások számának növekedése (jövedelem-kiegészítés, szociális szolgáltatások)
• összességében tehát az igények változnak, de nem csökkennek

2. a (szerző által várt) gazdasági prosperitás következtében emelkednek a jövedelmek → a jövedelem-rugalmas jóléti szolgáltatások iránti kereslet növekszik

3. a jólét állami finanszírozása elvének magas a társadalmi támogatottsága

4. hatékonysági érvek (ld.: Csáki-Orosz-cikk)

5. a „lopakodó privatizáció” előidézheti a jóléti állam lebontását (az állam kivonulását: egyre csökkenő mértékű finnanszírozás), az állami rendszerekből történő menekülést; de: a menekülés előtt élénk társadalmi tiltakozás várható (ld. a 3. pontot), ami politikai kockázatot jelent a döntéshozók számára

c) a kvázipiac várható hatásai (Le Grand a veszélyekre hívja fel a figyelmet)

1.  a költségek csökkennek: a piaci szereplők versenyében igyekeznek egymás alá ígérni, ezzel téve vonzóvá magukat a fogyasztók számára

2. a költségek emelkedése

§         számlázási költségek

§         a munkaerőköltségek emelkedése: a piaci verseny magas színvonalú szolgáltatást is szükségessé tesz, amelynek biztosítására minden szolgáltató a legjobb szakembereket próbálja megszerezni, ehhez pedig magas béreket kell ígérnie nekik

§         „a piac drága, de a magas ár minden esetben magas színvonalú szolgáltatást jelez” típusú hiedelem lehetővé teszi, hogy az árakat ténylegesen megemeljék

§         az ellátó intézmények piacosítással szembeni ellátásait is magasabb juttatásokkal kell „kivásárolni”

3. növekvő ellátási, és ezzel társadalmi egyenlőtlenségek: a piaci körülmények a fizetőképesek igényeire reagálnak rugalmasan; fennáll az a veszély, hogy a hatékonyságra törekvő szolgáltatók a drága közegészségügyi feladatokat nem látják majd el, azokon spórolnak (hacsak nem kötelezik őket ezek ellátására)
4. káros szelekció (a (kvázi)piacról kiszoruló emberek a rosszabb, alulfinanszírozott „maradék” állami szektorban rekednek)