John Myles: Hanyatlás vagy holtpont?

/1/ Válságértelmezések

1. erózió
• „lopakodó neokonzervativizmus”
• a neokonzervatívok szerint a jóléti állam önromboló, karcsúsítani, felszámolni szükséges (fogalmak: stagfláció, Phillips-görbe?)
• a baloldali kritika szerint viszont nem a jóléti állam, hanem a tőkés rendszer van válságban, az, amit a jóléti állam „megjavítani” próbált

Myles: nincs nyilvánvaló összefüggés a jóléti állam és a gazdasági problémák között: a hagyományos gazdaságpolitikai eszközök (anticklikus gazdaságpolitika, állami beavatkozás) továbbra is használható, a jóléti állam fenntartható

a jóléti állam „lerombolása” ideológiai alapon álló politika; érdekharcokról van szó (Mishra ezt osztályharcnak mondaná)

2. érettség
• a jóléti állam növekedésének belső korlátai vannak, s ezeket elérték; a szociális kiadások nem emelkedhetnek többé a gazdaság növekedésénél gyorsabban
• átcsoportosítás, nagyobb hatékonyság, racionalizálás szükséges
• azonban: melyik jóléti állam nevezhető „érettnek”? (különböző szinten „értek meg” ?)
• nem csak a kiadások szintje a lényeges, hanem az is, ki ellenőrzi és valósítja meg ezeket: az állam vagy a magánszektor → ui. más következményekre vezet
3. holtpont – új paradigmára van szükség

a munkaerőpiac és a jóléti állam összeegyeztetése elengedhetetlen; eddigi minták:

• szociális segélyező jóléti állam (a XIX. század végétől)
• szociális biztonságot nyújtó jóléti állam (a II. világháború után): univerzális ellátások, bérhelyettesítés (az életszínvonal folyamatos fenntartásának biztosítása), magas foglalkoztatás, tömegtermelés, emelkedő reálbérek: az átlagbér távolodása a létminimumtól és a segélyezési szinttől (a jóléti csapda leküzdése), magas szintű szociális juttatások, tömegfogyasztás

/2/ Megoldási lehetőségek

Új kihívások: a rugalmasság követelménye (több szinten is), valamint a szolgáltatói szektor (pénzügyi szektor!) bővülése

Sok függ a szolgáltató szektor milyenségétől: kvalifikált, jól fizetett munkaerőt igényel, vagy rosszul fizetett, alacsony bérű munkák, illetve a fenti pozíciók aránya a munkaerőpiacon

a (neo)konzervatív megoldás: a munkavállalókat védő jogszabályok leépítése

• a munkaerőpiac magjának periferizálása, a periféria modernizálása: az alacsony bérű munkák körének további kiterjesztése, a mag munkaerőpiaci védelmi rendszerének leépítése (tehát a munkavállalókat védő szisztémák gyengítése), garantált éves jövedelem biztosítása (létfenntartási szint); Myles: ez a „lusta tőkések” támogatása, akik innováció nélkül az alacsony bérekkel kívánják növelni a hatékonyságot

Myles: a jóléti állam által megteremtett biztonságot és egyenlőséget össze kell egyeztetni a gazdasági innováció lehetőségével → a kettő ne legyen, ne lehessen egymás gátja, inkább egymást erősítsék

• a periféria megszüntetése, a mag univerzálissá tétele szükséges, ld.: szociális biztonságot nyújtó jóléti állam

Svédország: szolidarisztikus bérstratégia (Rehn-Meidner-modell) → szociális és versenyképességi célok; az alacsony béreket fizető cégek kiszorulnak a piacról, a bérskála felülről nyomott, így a vezető cégeknél fizetett bérek sem emelkedhetnek egy ponton túl, amitől a versenyképességük javul; a magas átlagbér miatt az innováció teremti meg a magas termelékenység lehetőségét