Tóth István György: A jóléti rendszer az átmenet időszakában

A jóléti kiadások trendjei az 1990-es évek elején

→ az egymást követő költségvetések összehasonlíthatóságának megkérdőjelezése

→ újabb kérdés, hogy mit tekintsünk a költségvetési kiadások között „szociálisnak”?

→ A GDP csökken

→ A jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekszik („lefelé rugalmatlan kiadások”), de csökkenő gazdaság, tehát szűkülő GDP mellett (a kilencvenes évek növekedése során a jóléti kiadások GDP-részesedése stagnált): „statisztikai illúzió”

→ A jóléti kiadások az államháztartás kiadásai között is növelték arányukat az 1990-es évek elején: számos korábbi államháztartási tevékenység megszűnt, illetve kikerült az állami fennhatóságból

→ A jóléti kiadások reálértéke mindeközben csökken

→ A feketegazdaság térnyerése: a GDP egy része láthatatlanná válik (magasak a béreket terhelő járulékok, másféle kifizetéseknek viszont nincs járulékvonzatuk)

OECD-összehasonlítás: a szociális kiadások mértékének konvergenciája, a szociális kiadások és a GDP kapcsolatának lazulása → Magyarországon a szociális kiadások „valószínűleg magasabbak, mint amit az ország megengedhet magának”

Köze lehet ennek a sima átmenethez?

„az elosztási arányokat… a politikai játszma szereplőinek együttmozgása alakítja”

A szociális kiadások átstrukturálódása: ártámogatás, munkanélküli ellátások, nyugdíj

Meritokratikus javak, támogatások (szubvenciók), pénzbeli ellátások

A különböző jószágok fogyasztásához nyújtott támogatások különböző elosztási hatással járnak (fogyasztói preferenciák, a javak fogyasztásának jövedelemrugalmassága)

„kommunista-konzervatív” jóléti rendszer:

→ teljes foglalkoztatás, mindenkire kiterjedő tb-rendszer

→ a szociálpolitika állami monopóliuma

→ státuskonzeváló hatás

 változás a rendszerváltás után:

→ tb-önkormányzatok (korporatív jelleg)

→ rászorultsági elven adott ellátások arányának emelkedése

→ szinte „flat rate” jellegűvé váló tb-ellátások

Finanszírozási problémák a jóléti rendszerben:

→ érett rendszer, kiterjedt ellátási kötelezettségekkel

→ eközben gazdasági recesszió

→ a magánszektor térnyerése és az állami újraelosztás körének szűkülése

a célzottság és az ellátás jellege: a családi pótlék univerzális, mégis jól célzott (bár ez még fokozható)

az alacsony jövedelműeket kell megcélozni az ellátásokkal → a minimumgarancia legyen kisebb, mint a munkanélküli-ellátás, ami viszont maradjon el a munkaerőpiacon elérhető legalacsonyabb keresettől

segélyezési küszöb: az öregségi nyugdíj minimuma, aminek semmi köze a létminimumhoz

miért buknak el a reformok: nagy érdekérvényesítő csoportok – társadalmi csoportok és érdekképviseleti szervezetek – ellenállása, a politika enerváltsága, gyakori visszatáncolása, választásokig tartó politizálás, kockázatkerülés