Amartya Sen: Az egyéni szabadság mint társadalmi elkötelezettség

(1)     negatív és pozitív szabadság

negatív: mentesség a külső korlátozásoktól, a mások által gyakorolt kényszerektől

pozitív: „valamire” való szabadság, képesség (capability), a képességek növelése, a választás szabadsága

park-metafora, Kader Mian esete

(2)     a kétféle szabadságfogalom összefügg, kiegészítik egymást, továbbá együttesen feltételezik a demokráciát→ éhínség és demokrácia

(3)     eltérő megközelítések: eltérő „információs bázis” (vagyis egyszerűen mást, más elveket vesznek figyelembe az egyes elméletek, míg Sen a szabadságra koncentrál)

utilitarianizmus (a társadalmi „összboldogság” növelése a cél), Rawls igazságosság-elmélete (az elemi javakkal való ellátottság azonban Sen szerint nem mutatja meg, hogy ki, mennyire képes élni velük)

(4)     az egyéni szabadság mint társadalmi elkötelezettség →

→ egy közösség számára fontos a képességek növelésére való törekvés, az egyéni és társadalmi képességek együttes növelése

az egyéni képességek gazdagítása az egyéni szabadság növelése is egyben

(5) a szegénység, rossz egészségi állapot, fogyatékkal élés, stb. nem jelentik a negatív szabadság sérelmét (nem mások által az emberre kényszerített külső korlátok), viszont a pozitív szabadság (vagyis a képesség) kiteljesítését mérséklik, beszűkítik

Sen: a közszolgáltatások azok, amelyek révén a fenti csoportok képességei bővíthetők; a piaci mechanizmus ui. csak tovább erősítené, fokozná hátrányaikat

Az a kérdés, hogy egy adott társadalom szeretné-e a hátrányos helyzetűek (a pozitív szabadságukkal élni nem tudók) képességeit, vagyis szeretné-e bővíteni választási szabadságukat? Ha igen, akkor meg kell találni hozzá a megfelelő eszközöket, illetve meg kell egyezni a beavatkozás helyes mértékében

Merthogy: a képességek növelése az egyik oldalon források elvonásával (a szabadság korlátozásával) jár a másik oldalon → valakinek áldozatot kell hoznia valaki másért

az egyes összetevőkre helyezett „változó hangsúly”: a társadalmi konfliktusok (és konszenzusok) szerepe → az adott társadalomban, az adott korszakban formálódik, hogy a (negatív) szabadságok korlátozásának és a képességek (pozitív szabadságok) fejlesztésének milyen mintázata alakul ki, válik elfogadottá

egy másféle elkötelezettség: az erkölcsi normák iránt („a másokkal való törődés”) iránti, az egyéni érdekeken túlra látás igénye és képessége

Ferge Zsuzsa: Szabadság és biztonság

(1) Peter Ambros versikéje: valóban ezt jelentené a szabadság?

Ambros: a szabadság és biztonság feloldhatatlan ellentétben állnak egymással (milyen történelmi körülmények között születhetett ez a gondolat?)

Ferge: a „túlfeszített” értékek veszélyei

(2) A park-metafora kiegészítése (a közép-európai történelem tapasztalatai alapján): az állam nem csak a pozitív szabadságot biztosítani képes entitás, hanem mindennemű szabadság megszüntetője is lehet

(3) Biztonság-típusok: közbiztonság, „magánbiztonság” (a mindennapi lét kiszámíthatósága)

A biztonság = a szorongás hiánya

Biztonsághiány = hatalom- és képességhiány

„ellenszerek”: közösségi intézmények (pl. biztosítás, társadalombiztosítás)

állami felelősség a kockázatok kez6elésében → a társadalmi biztonság rendszerének kialakulása

(4)     a jóléti állam gazdaságra gyakorolt hatása

Ferge: a jóléti állam kritikája valójában egy elosztási konfliktust jelöl: a gazdasági növekedés lefékeződése idején „valódi áldozatokat” kellene hozni, és erre a magasabb státusú társadalmi csoportok nem hajlandók

(5)     a jóléti állam ellenzői szerint az gyengíti az erkölcsi normákat és szűkíti az egyéni autonómiát

„paternalizmus”: antidemokratikus következmények → szükségszerűen antidemokratikus az állami beavatkozás?

A negatív következmények mérsékelhetők, kiküszöbölhetők: decentralizáció, önkormányzatok, az állampolgári szervezetek véleményének figyelembe vétele és beépítése a döntéshozatali eljárásba

Ferge szerint nem csak az állam lehet paternalista, sőt a nem állami szolgáltatások gyakran „paternalistábbak” – ez különösen igaz a magánjótékonyságra, ahol nincsenek jogok és garanciák

eldöntendő kérdés: a társadalmi biztonság rendszere vagy a létbiztonság hiánya veszélyezteti-e inkább az emberek autonómiáját?

Értsd: a negatív vagy a pozitív szabadság sérelme a nagyobb baj? Mi a helyes mérték?

(6)     szabadság és biztonság az államszocializmusban: a biztonság és szabadság valóban nem létezett egyidőben, de a szabadságvesztést nem a jóléti ellátások okozták (éppenséggel utóbbiak voltak hivatottak elfedni a szabadság hiányát, erre a célra használta őket a politikai rendszer)

továbbá: a „létező szocializmus” bizonyos biztonsághiányokról nem is vett tudomást, számos antidemokratikus vonása volt a jóléti intézményrendszernek, ami a szabadsághiány általános voltából következett

(7) mi is akkor a biztonság?

Autonómia a sorsválasztásban, a képességek fejlesztésében

A biztonság: a pozitív szabadság előfeltétele („a létbiztonság szabadságnövelő”)

Ennek ára van: pl. adózás, ami korlátozza a megfizetők szabadságát (a negatív szabadság sérelme)

A nézőpont fontossága: társadalmi vagy egyéni (az adófizető számára teljesen haszontalan a mások számára fizetett juttatás?), illetve távlatos (bárki kerülhet élete során hasonlóan rossz helyzetbe)

(8) társadalmi igény a létbiztonságra (táblázat)

Zombori: 41-60. o.