1601-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY: Az első állami szociálpolitikai intézkedésnek tekinthető. Az állami szegénygondozás kereteinek kialakítása. Az adott tevékenység finanszírozásának kialakítása (szegényadók). A koldulási tilalmat is ez a törvény vezeti be.

1697-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY: A dologházak szabályozása

1834-ES SZEGÉNYTÖRVÉNY: Átalakítani a szociális gondoskodás formáit úgy, hogy azok szolgálják a társadalmi átalakulást.

ÁLLAM SZEREPE A JÓLÉTI RENDSZERBEN: finanszírozó, szolgáltató/ellátó, tulajdonos, szabályzó, elosztó/újraelosztó

ÁLLAMI RENDSZEREK A TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ELLEN: 1) Jogusultsági, vagy juttatási elv (az kapja, akinek szüksége van rá, elismert társadalmi kockázatok esetén. Vagy közalapból finanszírozzák, vagy azok finanszírozzák, akik kapják) 2) Segély típusú juttatás (közfinanszírozás jellemzi; törvény határozza meg, kinek mi jár; jellemzi a rászorultság felmérése) 3) TB-tipusú ellátás (automatikusan jár, 4 jellemzője: kötelező és kollektív, biztosítási díj egységes, íratlan szerződés, beépített szolidaritási faktor) 4) Demogrant ellátás (volt ilyen korábban, pl: szülési segély. Olyan esetekben alkalmazzák, amikor az adott kár kárvallottja egyértelműen érdemes volt-gyerek, idős,fogyatékos)

ÁLLAMON KÍVÜLI JÓLÉTI INTÉZMÉNYEK: család, vállalatok, piac (magánbiztosítás), nonprofit szervezetek

BÁNÁSMÓD EGYENLŐSÉGE: A társadalompolitika arra törekszik, hogy azonos helyzetű egyénekkel azonos módon bánjanak.

BEVERIDGE-JELENTÉS: 1942 végén születik meg. Célja a háború utáni időszakra egy komplett állami szociális rendszert kialakítani. Ez tartalmazza a társadalombiztosítást, valamint a csatolt szolgáltatásokat. Radikálisan új rendszer vázlatát jelenti, de ez nem a semmiből jön létre hanem ráépül az előző rendszerre (pl.: USA-New Deal).

BISMARCK-I SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER: 1880, az első szociális biztonsági rendszer. Munkahelyi balesettel, időskorral, betegséggel szemben. TB-tipusú ellátások jellemzik. Ez a kontinentális tipus.

BISMARCK-I SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER: Angol tipus, a segélytípusú juttatás a meghatározója.

DEREGULÁCIÓ: A szakszervezetek monopolhelyzetének gyengítése, a volt állami szolgáltatások privatizálása és a monetartista politika.

EBERFELDI RENDSZER: Nyílt szegénygondozási forma.

EGYENLŐSÉG / EGYENLŐTLENSÉG: Lehet természet, vagy társadalom adta egyenlőség/egyenlőtlenség.

EGYENLŐSÉGEK/EGYENLŐTLENSÉGEK FAJTÁI: 1) bánásmód egyenlősége 2) feltételek egyenlősége 3) esélyegyenlőség 4) kvótás egyenlőség 5) kimeneti egyenlőség

ÉJJELIŐR ÁLLAM: Csak a problémáknál avatkozik be az állam.

ESÉLYEGYENLŐSÉG: Eltér az egyenlő bánásmód elveitől, mert itt az egyenlő esélyek érdekében bizonyos hátrányos helyzetű csoportok tagjait előnyben részesítjük.

ETATISTA LIBERALIZMUS: A társadalmi status quo fenntartását hirdeti.. Pl.: választójogi cenzus. Lassez faire kapitalizmus hirdetője: a társadalmi egyenlőtlenségek helyénvalóak. Elkerülendő az állam beavatkozása.

FELTÉTELEK EGYENLŐSÉGE: Ha a kiinduló feltételek nem azonosak, de a bánásmód egyenlősége megvan, az nem elég a teljes egyenlőséghez.

GAZDASÁG ÉS SZOCPOL VISZONYA KATEGÓRIAPÁROKBAN (POLÁNYI): 1) beágyazott(ha a gazdaság nem különül el a többi létszférától), kontra nem beágyazott (a gazdaság pusztán maga van);  számítás (minél nagyobb haszon) kontra számolás (nem a haszon hanem a kölcsönösség a lényeg); szubsztatív (az igény-kielégítés nem csak a gazdasági szférában zajlik), kontra formális gazdaság

I.L.O. 102-ES KONVENCIÓJA: a szociális védelem minimális standardját határozza meg. Felsorolja a társadalmi kockázatokat, amitől védeni kell az állampolgárokat.

IDEOLÓGIA: Értékeken alapuló világnézet, zárt nézetek, a maguk határáig teljes és koherens magyarázatot tudnak adni. Az önmagába való zártságát kritizálják legtöbbször. A politikai cselekvés eszköze.

INTTÉZMÉNYES REDISZTRIBUTÍV MODELL: Az itegratív erejű univerzális rendszerek és állampolgári jogok dominálnak. Ez a rendszer a szociálpolitikát a társadalom egyik fő integráló intézményének tekinti, szükségletekre alapozott univerzális szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül.

IPARTELJESÍTMÉNY-MODELL: Fő elve és intézménye a tradicionális társadalombiztosítás, azaz az ellátások zömmel a munkavégzéshez és a járulékbefizetésekhez kapcsolódnak. Ilyenkor az állami jóléti intézmények jelentős szerepet játszanak, a gazdaság kiegészítéseként. A szükségleteket az érdem, a munkateljesítmény és a hatékonyság alapján lehet kielégíteni.

JOGOK EGYMÁSRA ÉPÜLÉSE: Tom Marshall, ez a szép keresztnevű bácsi dolgozta ki a szociális jogok elméletét. Modernizációs keretbe foglalva. Megvizsgálta az elmúlt két évszázad történetét és úgy vélte, hogy a folyamatot demokratizálás jellemzi. 18. század: intézményesülnek a polgári jogok, 19. század: a politikai szféra demokratizálódik, 20. század: a szociális jogok intézményesülnek.

JÓLÉTI ÁLLAM – PROBLÉMÁK: 1) stabil világgazdasági hátteret igényel 2) a jóléti fejlődés az úgynevezett pozitív összegű játékra alapozódott. Stabilan és folyamatosan bővül a gazdasági kibocsátás. A tőketulajdonosok megerősödve kerülnek ki a helyzetből, konfliktushelyzetet generálva köztük és a munkavállalók, valamint az állam között. 3) A jóléti állam az ipari társadalom terméke, annak a viszonyaira, problémáira jött létre. A stabil munkaerőpiacra és egy stabil családra alapozott. Ez viszont egyre inkább a múlté.

JÓLÉTI ÁLLAM – WILENSKY DEFINÍCIÓJA: Ez egy úgynevezett kvantitatív definíció. A jóléti állam alapvető jellemzője, hogy bizonyos területeken alapvető ellátást nyújt univerzálisan: jövedelem, táplálkozás, lakás, egészségügy, oktatás. Ez az elosztási viszonylatokba való belefolyás. A jóléti újraelosztás célja az egyenlősítés. A jóléti államok fejlettségét úgy lehet mérni, hogy felbecsüljük az állami redisztribúciót, valamint a szociális redisztribúciót az államon belül (pl.: Svédország: állred.:66%, szocred: GDP 35%-a)

JÓLÉTI ÁLLAM FEJLŐDÉSÉNEK BEINDULÁSI KRITÉRIUMAI DE SWAAN SZERINT: 3 kritérium létezik: 1) TB-rendszer bevezetésének ideje 2)politikai és szociális jogok kiterjesztése 3) Mikor érik el az állami szociális kiadások a GDP 3%-át?

JÓLÉTI ÁLLAM FEJLŐDÉSÉNEK SZAKASZAI: 1950-1975: első szakasz 1975-1980: válság, 1980 után: válság után, neoliberális, neokonzervatív gazdasági-politikai irány időszaka)

JÓLÉTI ÁLLAM, ANDERSEN OSZTÁLYZÁSA: 1) liberális jóléti államok 2) konzervatív jóléti államok 3) skandináv tipusú jóléti államok

JÓLÉTI ÁLLAM, TITMUSS HÁROM MODELLJE: 1) reziduális jóléti modell 2) iparteljesítmény-modell 3) intézményes redisztributív modell

JÓLÉTI ÁLLAM: Az európai modernizációs séma csúcsa. A szociális jogok állama. Az állam bizonyos szerepeket átvesz a piactól, a családtól, sőt, bizonyos esetekben a voluntáris szektortól is. A konstrukció a bölcsőtől a sírig tartó gondoskodást nyújt. Ez a létbiztonság kiterjesztése. A jóléti állam létrejöttének politikai feltétele a szilárd nemzetállam kialakulása, valamint a demokratikus jogkiterjesztés.

JÓLÉTI KONSZENZUS: A ’70-es évekig tart. Innentől meggyengül, ez pedig megtöri a jóléti fejlődés dinamikus kontinuitását.

JÓLÉTI PLURALIZMUS ELEMEI: Állami szektor, piac, informális szektor, önkéntes szektor

JÖVEDELEMHELYETTESÍTŐ RENDSZEREK: Nyugdíjrendszer, táppénz-rendszer, munkanélküli járadék. A munkavállaló jövedelmét helyettesítik ezek a rendszerek.

JÖVEDELEMPÓTLÓ RENDSZEREK: Amikor az egész életben valamilyen kivételes kiadás jelentkezik. Pl.: gyerekszülés.

KEVÉSBÉ VÁLASZTHATÓSÁG ELVE: A szociális támogatásnak rosszabbnak kell lennie, mint a munkapiacon elérhető legalacsonyabb bér.

KIMENETI EGYENLŐSÉG BIZTOSÍTÁSA: Az adott folyamat végeredménye tekintetében is biztosítjuk az egyenlőséget.

KOLLEKTÍV IGAZSÁGOSSÁG: A javak társadalomban való elosztása igazságos, az ettől való eltérés az igazságtalan. Ha ez így van, akkor azt korrigálni kell.

KOMPENZATÓRIKUS MŰKÖDÉS: A társadalmi kockázat bekövetkeztét követően nyújt segítséget.

KONZERVATÍV / KORPORISTA-ETATISTA JÓLÉTI ÁLLAM: pl.: Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország; Többnyire erős egyházi hatások jellemzik. A hangsúly a státusdifferenciák, hagyományos hierarchiák megőrzésén van. Ennek érdekében szívesen elfogadják az állam domináns szerepét például a - rétegenként differenciált – társadalombiztosításban. A szociálpolitika a hagyományos családmodell és a tradicionális női szerepek elkötelezettje. Ennek következménye a nemek szerint különböző juttatások rendszere, ami a férfiak által uralt hagyományos családformának kedvez. Ugyancsak a család és a kisközösségek fontossága miatt erőteljesen érvényesül a szubszidiaritás elve.

KONZERVATIVIZMUS: Óvatosság, folyamatosság. Ami van az nem feltétlenül megváltoztatandó. Nincs lépéskényszer ebben az ideológiában. Hagyományokhoz való ragaszkodás.

KORASZÜLÖTT A MAGYAR GAZDASÁG: Mert olyan mintha egy fejlett gazdaság lenne, de maga a gazdaság még gyenge. Meg kell akadályozni a túlköltekezést.

KVÁZIPIAC: A finanszírozó és a szolgáltató különválása jellemzi, megmarad az állami finanszírozás, és  az ebből finanszírozott segítségnyújtás jogáért versengenek a nonprofit és a forprofit szolgáltatások. Az államnak legfeljebb reziduális szerepköre marad.

KVÓTÁS EGYENLŐSÉG: Lsd pl: Numerus Clausus

LIBERÁLIS DEMOKRÁCIA: A világ javíthatóságába vetett hit, elfogadja a társadalmi pluralitást. Sokféle vélemény van, amiket el kell fogadni. A törvények uralmára épül, a politikai kisebbségeknek nem kell háttérben maradnia.

LIBERÁLIS JÓLÉTI ÁLLAM: pl.: USA, Kanada ; A piac logikája uralja. A jövedelemigazoláshoz kötött segélyezés, valamint szerény társadalombiztosítási programok jellemzik, s univerzális ellátások csak egészen szűk körben működnek, ha egyáltalán léteznek. A „kevésbé választhatóság” elve alapján a jóléti ellátások nem gátolhatják a munkavállalási hajlamot. Az állam ösztönzi a magánjellegű piaci ellátási formákat (magánbiztosítás, munkahelyi jóléti szolgáltatások). Ebben a rendszerben az állami juttatást kapók relatíve homogén szegények, a többiek jólétét viszont a piac erősen differenciálja.

LIBERALIZMUS: Az első ideológiák egyike (XVII). A szabadság hangsúlyozása jellemzi, az uralkodótól/államtól való függetlenség A szabadság egyéni, individualista értelmezését használja

LYUKAS VÖDÖR-EFFEKTUS: A közgazdászok véleménye szerint a szocpolba öntött pénznek semmi eredménye. Véleményük szerint alapvető gazdasági hatékonyságcsökkentő hatása van, ellehetetleníti a piacgazdaságot.

MAGÁN, VAGY PIACI BIZTOSÍTÁS A TÁRSADALMI KOCKÁZATOK ELLEN: Ösztönzője vagy a haszonszerzés, a profit, vagy pedig Caritas-jellegű. Titmuss szerint a magánbiztosítás jellemzői: 1) biztosítási díj, 2) egyéni és önkéntes, 3) a szerződés szent, 4) redisztribúció

MONETARISTA POLITIKA: Megszorító, a kínálatot kevesebb szabályozással élénkíteni akaró politika.

NEGATÍV SZABADSÁG: „Passzív” szabadságjog. Egy adott szabadságjog be nem avatkozással is biztosítható. Lehetőségek szabadsága.

OIKOSZ: önellátó gazdálkodás

PERVERZ ÚJRAELOSZTÁSI HATÁS: A jobb helyzetben lévők több juttatásban részesülnek.

PESSZIMISTA ANTROPOLÓGIA: Az ember, a társadalom nem javítható.

POLGÁRI JOGOK: Az egyéni szabadsághoz szükséges jogok. (szemelvények történetéből: Angliában XIX. század elejére az egyéni szabadság elve axiómává válik. A jogok fokozatosan egyetemessé válnak. Kivéve nők, később ők is.)

POLITIKAI JOGOK: A politikai hatalom gyakorlásának, valamint az abban való részvétel joga. (szemelvények történetéből: zárt csoportmonopólium megnyitása 1832-ben, csatolmány helyett állampolgári jog lesz a választójog > általános választójog)

POZITÍV SZABADSÁG: „Aktív” szabadságjog. Nem elég a lehetőség. Az illető képes is kell, hogy legyen rá. Mi teheti képessé az egyént? Az állam. A képessé tétel pedig költséges. Véget nem érő igényekhez vezethet. A pozitív szabadságjogok kiterjedtsége az adott ország gazdasági fejlettségétől is függenek.

PREVENCIÓS MŰKÖDÉS: Segítségnyújtásával megelőzi a társadalmi kockázat bekövetkeztét.

RACIONALIZMUS: A világ átlátható és megismerhető, ésszerű gondolkodással tudunk előre jutni.

REDUKTÍV SZEGÉNYPOLITIKA: Kevés állami szociálpolitikát preferáló szegénypolitikai irányvonal.

REFORMKONZERVATIVIZMUS: A liberalizmus bizonyos egyéni szabadságra és piacgazdaságra vonatkozó eszméit elfogadja.

REHM-MEIDER MODELL: 1951: Az állami politika rangjára emelkedik a szociálpolitika. Egyenrangú célok lesznek a gazdaság és a szociálpolitika: gyors gazdasági növekedés, alacsony infláció, teljes foglalkoztatás, állami szociális ellátások.

REVIZIONISTA SZOCIALISTÁK: Nem a társadalmi válság kirobbantásának, hanem dogmatikus eszközökkel való megdöntésének a hívei. Nem a ploretalizáció a cél, hanem a, hogy a munkásság a középosztály szintjére emelkedjen.

REZIDUÁLIS JÓLÉTI MODELL: Főként a szegények segélyezésére korlátozódik. Azon az előfelvetésen alapszik, hogy két „természetes” csatornán keresztül elégítődnek ki az egyén szükségletei megfelelőképen: a piacon és a családban. Az állami jóléti intézmények csak ezek csődje esetén játszanak szerepet és ekkor is csak átmenetileg.

SALTSJÖNBADENI SZERZŐDÉS: 1938-Ezzel a szerződéssel Svédországban pacifikálta a munkaerőpiacot. A közös érdekek fontosabbak, mint a saját érdekek.

SKANDINÁV (SZOCIÁLDEMOKRATA) TIPUSÚ JÓLÉTI ÁLLAM: Az univerzális elveket és az árujellegtől megszabadított szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, azaz a piac szabályozása a középosztálynak is kedvez. Az össztársadalmi szolidaritás erősítése érdekében a szegénypolitika csapdáit a munkalehetőségek biztosításával, a jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolásával igyekeznek elkerülni. A megoldás mögöttes elve az, hogy a szolidarisztikus, univerzális és dekommodifikáló jóléti állam fenntartásainak hatalmas költségét csak úgy lehet finanszírozni, ha minél többen dolgoznak és a lehető legkevesebben élnek szociális transzferekből.

SOCIAL SECURITY, MINT INTÉZMÉNYRENDSZER: A fejlett országokban a szociális biztonsággal kapcsolatos tevékenységeket jelenti. Kollektív, állami intézményrendszer. A XX. században kialakuló jóléti államok intézményrendszere.

SPEENHAMLANDI RENDSZER: 1795-1834. Új Elveket próbál bevonni a szegénygondozásba. Megfogalmazza a léthez való jogot. Megjelenik a dolgozó szegény problémája. Ez a rendszer nem maradt fenn, mert összeegyeztethetetlen volt a tőkés fejlődéssel.

SZOCIÁLIS BIZTONSÁG FUNKCIONÁLIS DEFINÍCIÓJA: A szociális biztonság olyan politikai eszközkészlet, mely alapvető funkciója meghatározott társadalmi kockázatok pénzügyi következményeinek a kompenzálása.

SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZER CSOPORTJAI: Jövedelemhelyettesítő rendszerek, valamint jövedelempótló rendszerek.

SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZEREK ELSŐ GENERÁCIÓJA: 1880-tól az I. világháborúig. Főként három kockázat ellen nyújt védelmet: munkahelyi baleset, munkahelyi betegség-, valamint egészségbiztosítás időskori biztosítás.

SZOCIÁLIS BIZTONSÁGI RENDSZEREK MÁSODIK GENERÁCIÓJA: Munkanélküli biztosítás, családbiztosítások (gyerekszülés). A második generációs rendszer sok kérdést vetett fel: miért munkanélküli (tehet róla, vagy sem), a család életébe beavatkozhat-e az állam.

SZOCIÁLIS JOGOK: A civilizált élethez, a jóléthez, a biztonsághoz való jogok. (szemelvények történetéből: lokális és hivatalos társaságok tagsága, szegénytörvény, bérszabályozási rendszer, gyári törvények, kötelező oktatás)

SZOCIALIZMUS / SZOCIALISTA IDEOLÓGIÁK: A legkésőbbi ideológiai irányzat. A létező kapitalizmus talaján alapul. Egy tulajdonképpeni kritikát fogalmaz meg. Alapja az igazságosság eszméje, valamint az, hogy a kapitalizmus igazságtalan egyenlőtlenségeket teremt. Fő gondoldatai az egyenlőség, valamint a társadalmi szolidaritás.

SZOCIÁLLIBERALIZMUS: A társadalmi egyenlőtlenségeket igenis mérsékelni kell, szükség van az állami beavatkozásra, mert más szereplő nem képes ezt mérsékelni.

SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA – FERGE: A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel, önálló, elkülönült rendszerként, illetve intézményrendszerek együtteseként. Azon szükségletek esetén vállalja az állami felelősséget, amelyek a hatalom politikai-ideológia elkötelezettségéből következnek. Igyekszik a követeléseket a fogyasztás, illetve az elosztás területére korlátozni. Nagy társadalmi nyomás esetén teret enged az ezen túlmutató követeléseknek is. Határai nem merevek tehát. A szociálpolitika végeredményben tehát az állam és az állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése.

SZOCIÁLPOLITIKA DEFINICIÓJA – FUNKCIONÁLIS: A szociálpolitika funkciójából értelmezi a szocpolt. Alapfunkciója, hogy elhárítsa a zavart. Szerepe a felmerülő problémák semlegesítése.

SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA - LEÍRÓ: Az angol szociális közigazgatásban jelenik meg. Felsorolja azokat az intézményeket, ahol a szociálpolitika folyik.  E felfogás szerint a szociálpolitikához tartozik az egészségügy, az iskolaügy, a jövedelemprogramok, így a társadalombiztosítás és segélyezés, a lakáspolitika, valamint a szociális szolgáltatások területe.

SZOCIÁLPOLITIKA DEFINÍCIÓJA –STRUKTURÁLIS: A definíció az adott társadalom szerkezetét vizsgálva megállapítja, kik döntenek a források felhasználásáról, elosztásáról, kiknek az érdekében. E felfogás szerint konfliktus zajlik a fedezendő szükségletek meghatározásáért, a források elosztásáért a szükségletek jobb kielégítése érdekében. E küzdelemben nagy szerepet játszanak a társadalmi csoportok közötti erőviszonyok.

SZOCIÁLPOLITIKA ÉS AZ ÁLLAM: Periodizálási szempontból: 1.) Az államnak még nincs szociális funkciója 2.) Valamely ok miatt belekezd a szociális tevékenységbe az állam (1. szabályozni kezd, törvényeket hoz , 2. részben finanszírozza a tevékenységet, központi forrásokat rendel hozzá)

SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY MARSHALL LÁTJA: Elfogadja a titmussi megközelítést. Konkretizálja a tevékenységeket két nagy szociálpolitikai csatornára: 1. Szociális transzferek, 2. Természetbeni ellátások, szolgáltatások. A szociálpolitika intézményeit transzferrendszerre és szolgáltató ágazatra osztja.

SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY TITMUSS LÁTJA: Mindig a jólétre irányuló politika (célorientált, befolyásképes tevékenység, centrumában a közakaratot képviselő állammal). Egyszerre vannak gazdasági és nem gazdasági vonatkozásai. Mindig redisztribúció jellemzi.

SZOCIÁLPOLITIKA, AHOGY WALKER LÁTJA: Annyi szocpol-szemlélet van, ahányan beszélnek róla. Kérdésként veti fel a szükséglet-problémát: hogyan értelmezi a szocpol a szükségleteket? Mely szükségleteket vonja be az állam a szoicálpolitikába?

SZOCIÁLPOLITIKA, MINT TUDOMÁNY: Tudománynak számít, mert van kialakult struktúrája (képzés, diploma), valamint az is tudott, hogy a megtermelt források 20-40%-át szociálpolitikára fordítják.

SZOCIÁLPOLITIKA, MINT TUDOMÁNY-ELLENÉRV: Nincs szükség szociálpolitikára, mint tudományra. Ezt tükrözi multidiszciplinális jellege.

SZOCIÁLPOLITIKAI PERIODIZÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATI MÓDSZEREI: 1) Kik végeznek gondoskodó tevékenységet? 2) Kik az alanyok/haszonélvezők? 3) Hogyan történik, mi az eszközrendszer? – Végül az első szempont emelkedett ki a szakosodás tekintetében.

SZOCIÁLPOLITIKAI SZEMPONTBÓL SZOLGÁLTATÓ LEHET: az állam, a gazdaság (piacgazdaság), valamint a civil szféra.

SZOCIÁLPOLITIKÁT ALAKÍTÓ BELSŐ TÉNYEZŐK: gazdaság fejlettsége, demográfiai helyzet, szociálpolitikai intézmények kora, politikai erőviszonyok, a társadalom domináns értékrendszere, domináns politikai ideológia, az ország gazdaságának nyitottsága, a jövedelmi távolság a szegények és gazdagok között, a foglalkoztatás szerkezete, az államszerkezet, valamint a hadi kiadások

SZOCIÁLPOLITIKÁT ALAKÍTÓ KÜLSŐ TÉNYEZŐK: A gazdaság nemzetközi versenyképessége, a nemzetközi szervezetek szerepe, a nemzetközi integráció, a nemzetközi migráció.

SZOCIÁLPOLITIKATÖRTÉNETI KORSZAKHATÁROK: XVI-XVII (nincs állami szerepvállalás); XVI-XIX végéig (1601-Erzsébet féle törvény-első törvényi szabályozás); XIX végétől napjainkig (1880: első TB-rendszerek)

SZOCIÁLPOLTIKA DEFINÍCIÓJA - ÁLTALÁNOS: A szociálpolitika azonos a modern állam szociális tevékenységével. Beavatkozás a piaci mechanizmusokba, hogy korrigálja a kialakult problémás helyzeteket.

SZOLIDARITÁS: Másokkal való közösségvállalás. Mások elfogadása a társadalom, mint közösség részeként.

SZÜKSÉGLETKIELÉGÍTÉS MÓDOZATAI POLÁNYI KÁROLY SZERINT: 1) oikosz 2) reciprocitás elvén működő 3) piaci elven működő 4) redisztribúció

TÁRSADALMI KOCKÁZATOK AZ I.L.O. SZERINT: betegség, rokkantság, időskor, támogató elvesztése (özvegység, árvaság), gyerekszülés.

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – ANYAGI JAVAK: Menete: termelés, elosztás, elfogyasztás. Intézménye: piac, kis gazdaságok. Befolyásolja: gazdaságpolitika, pénzügypolitika, szociálpolitika, foglalkoztatási politika.

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – BIOLÓGIAI JAVAK: Ez a fizikai újratermelés (születés-halál). Menete: születés, reprodukció, halál. Intézménye: család. Befolyásolja: családpolitika, szociálpolitika, lakáspolitika, kultúrpolitika.

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – SZERVEZETI KERETEK: A szervezeteket befolyásolja a társadalmi szükségletek és funkciók változása, de jelentős önmozgásuk is van. Megeshet, hogy a szervezet csak részlegesen igazodik az új szükségletekhez, vagy maga teremt magának megfelelő funkciót.

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJA – TÁRSADALMI VISZONYOK: Szocializációs folyamat. Menete: szimbolikus javak – szellemi javak létrejövetele, létrehozatala. Szimbolikus javak elterjednek, elosztódnak, átalakulnak. Intézménye: család, iskola, egyház, jogrendszer, művészet, média. Befolyásolja: családpolitika, oktatási politika, kultúrpolitika.

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJÁNAK FÁZISAI (FERGE): 1) termelés 2) elosztás 3) felhasználás 4) eredmény

TÁRSADALMI LÉT REPRODUKCIÓJÁNAK SZFÉRIÁI (FERGE): 1) biológiai 2) anyagi javak 3) szimbolikus javak 4) szervezeti keretek 5) társadalmi viszonyok

TOLERANCIA: A másság elfogadása.

TRADICIONÁLIS TECHNIKÁK A TÁRSADALMI  KOCKÁZATOK ELLEN: Magánfelhalmozás (ha képes, az egyén félretesz, a cél, hogy baj esetén legyen tartalék, ez az egyéni jövedelem keretében lezajló redisztribúció), eltartási kötelezettség (idősek-felnőttek-gyerekek, ez a generációk között lezajló redisztribúció), kötelező felelősségbiztosítás (harmadik fél fizet, ha valaki szükséghelyzetbe kerül valaki miat-biztosító).

ÚJ JOBBOLDAL/LIBERTARIANIZMUS: E felfogás képviselői visszatértek a piac mindenhatóságába vetett hithez. Eszerint a szabad választás szabadságának fő letéteményese a „természeti erőként” működő piac, amelynek működésébe való állami beavatkozás egyszerre csökkenti a gazdasági hatékonyságot és az egyéni szabadságot. Az ideológia tehát visszatér az egyén szinte korlátlan felelősségének elvéhez és a csak „végső menedéket” jelentő állam követeléséhez.

UTOPISTA SZOCIALISTÁK: „majd a gazdagok jobb belátásra térnek és megadóztatják magukat”

VERTIKÁLIS REDISZTRIBÚCIÓ: A gazdagoktól megy a lé a szegényekhez.