II. A kiscsoport-kutatás genetikus szemlélete

A csoportfejlődés kérdései

1. Miért vannak csoportok?

•      Pszichológiai antropológiai válasz: az ember „társas lény” – ennek szimbolikus (közvetett) összefüggései is érvényesek, az emberi kapcsolatok strukturálódásában, a szükségletekben és motivációkban.

•      Társadalomontológiai válasz: az emberi kooperáció, a társadalom funkcionális tagolódása miatt.

2. Miért vannak csoportok?

•      Szociálpszichológiai magyarázat: affiliációs késztetés – filogenetikusan megalapozott

•      Az általános társulási késztetés szelektív jellegű (lásd vonzalom)

•      Hogyan működik ez a szelektivitás?

•      Pszichológiai sík: Rokonszenv-ellenszenv, attraktivitás

•      Csoportlélektani közvetítés: interdependenciák, strukturális tényezők (pl. szerepek) – tehát vannak-e a csoportba rendeződésnek „állomásai”?

A csoportgenezist meghatározó tényezők

•             Az egyén élményszerkezetét tekintve milyen módon válhat a csoport tagjává?

•             Adottságként működő csoporttagság: nem önként, nem szabadon választott - csoporttagság és csoportidentitás problémája

•             Önkéntes csoporttagság: motivált, autonóm csoportválasztás

•             Kényszerű csoporttagság: intézményes kényszer által meghatározott (iskola, katonaság [most már nem] stb.)

Csoportfejlődés vs. atomisztikus felfogás

•      Csoportfejlődés: genetikus szemlélet – idő és történetiség

•      A csoport atomisztikus felfogása: „tipológiák” – az elkülönült (elkülönített) minőségek szemlélete – ezek inkább egy kontinuum két végpontján helyezkednek el

A csoportfejlődés kritériumai
 Pszichikus optimum és társadalmi érték (1)

•      társas integráció fokozódása egyben fejlődés is lenne?

•       ezeket szerkezeti mozzanatok képezik le? (szociometria)

•       a „mi-tudat” alakulása

•      teljesítményfejlődés

A csoportfejlődés kritériumai
 Pszichikus optimum és társadalmi érték (2)

•      A teljesítményfejlődés megítélése: érték- és norma dimenzió.

•      Ezt pszichológiai terminusokban nem lehet leírni.

•      Az érték- és normapluralizmus: a csoportfejlődést dinamizálja – csoportfejlődés = személyiség autonómiája növekszik (pl. gyógyulás)

•      A csoportot ontológiai realitásában nézzük

•      Vagy csak terápiás céllal

A csoportfejlődés szekvenciái

•      A csoporttagok erőforrásainak felhasználása magának a csoportnak a fenntartására és a csoportcél érdekében történik.

•      A csoport kialakulásának idején az erőforrásokat (1) az elsődleges struktúrákra fordítja, (2) a konfliktusokra (megnőnek a pozitív megnyilvánulások), (3) a konszolidációra (az erőforrásokat a „kimenetre” fordítják)

A csoport és kapcsolata a társadalommal

•      A csoport/ok idődimenziói: (1) kiscsoportban, (2) nagycsoportban – más-más metszetben érvényesül.

•      Az izoláció hatása, a csoportra irányuló „külső” diszkrimináció: felerősíti a „belső” csoportfolyamatokat (pl. szekták).

•      A csoport kollektív sikerei, kudarcai szintén csoportfolyamatokat erősítő tényezők.

A csoportgenezis szakaszai

•      A csoport előtörténete

•      Csoportfolyamatosság

•      A csoport utótörténete

•      Virtuális csoportlét

A csoport előtörténete

•      Intraperszonális változók: én-kép, önértékelés, indítékok, szükségletek, affiliációs késztetések

•      Interperszonális változók: előtörténetek (család, referenciacsoportok stb.), személyen kívüli tényezők (társadalmi kényszerek)

•      Általában: a csoport erőforrásai (feladat – cél, a csoport fenntartása)

Csoportfolyamatok

•      A halmaz-szerű állapottól a csoportszerűség („közösség”) állapotáig

•      A csoportcél létrehoz egy többdimenziós szerkezetet: homogenizálódás és differenciálódás (affiktivitásban, szerepekben, kommunikációs sémákban) – a tagok között és a külvilág felé kialakuló viszonyulások tartós konfigurációja

•      Létrejönnek az objektivációs rendszerek (normák, szabályok, tradíciók stb.) – „mi-tudat”

A csoport utótörténete

•      Individuálisan: identitás, szocializáció

•      Csoportszinten: szokások, normák, tradíciók

•      Tárgyi szinten: feladatcsoportokban a munka „eredménye”

Virtuális csoport-lét

•      Az egykori csoportkapcsolatok megszűntük után is aktualizálódhatnak: pl. protekcionalizmus

Csoportfejlődés – interakcióelemzés (Bales)

Csoportfejlődés – interakciós profil (Bales)

•      Megfigyelési szempontok: (a) van beszélgetés – nincs beszélgetés, (b) dominancia – önalávetés, (c) feladatra irányulás (konformista) – lázongó (deviáns)

•      Kategóriarendszer: (a) feladatra irányuló viselkedés, (b) társas-érzelmi viselkedés

•      A csoport interakciós profilja: egyensúlyi problémák – ésszerű probléma megoldási viselkedés

Típusos interakciós profilok

•      Az útmutatást tartalmazó aktusok a kezdettől a csoportülés (vita) végéig csökkennek – míg a javaslattal kapcsolatos aktusok száma nő.

•      A véleménykérés és -kifejezés aktusai a középső szakaszban szaporodnak, a befejező szakaszban arányuk csökken.

•      Az első szakaszban a tagok információkat gyűjtenek.

•      A befejező szakaszban a pozitív reakciók aránya gyorsabban nő.

•      Az összejövetelek sorozatában előrehaladva a semlegesebb, feladatorientált egyetértésről a hangsúly az emocionálisabb jellegű pozitív reakciók felé tolódik el.

Morton Deutsch: A csoport kialakulása (1973)

•             Kvázi-csoport:

1. a tagok közös tulajdonságai

2. a tagok önmagukat megkülönböztetett egységként szemlélik

3. közös cél és érdek

•             Funkcionáló csoport:

4. interakció

5. együttes tevékenység a cél érdekében

•             Szervezett csoport:

6. normarendszer

7. szabályok

Bion koncepciója (1961)

A csoport tevékenységének emocionális arculatát vizsgálta, s ennek három – csoportgenezisre ható – „kultúrája” van:

•             Függés – a strukturálatlan, ismeretlen kezdő helyzet

•             Párba állás – kialakulnak a meghittebb emocionális kapcsolatok

•             Harc és menekülés – a fenyegetések elkerülése

Tuckman koncepciója (1965)

A csoportoknak négy fejlődési szakaszon kell keresztül menniük, mielőtt véglegesen megszilárdulnának:

•             Alakulás (forming) – egymás és a csoport előtt álló feladatok megismerése

•             Viharzás (storming) – az egyéni különbségek felszínre kerülnek, a státuszokért és szerepekért folyó versengés jellemzi

•             Normázás (norming) – a közös normák, attitűdök és szerepmeghatározások kialakulása és elfogadása révén a konfliktusok megoldódnak

•             Működés (performing) – kialakul a személyes kapcsolatok és a feladatmegosztás szilárd mintája

Carl R. Rogers koncepciója

•             A csoport preformálása – a csoport még a fejekben van

•             Negatív érzelemnyilvánítás – elsődleges polarizáció (az affektív struktúra kialakulása), a negatív indulatokat az „induktív személy” artikulálja, a csoportszerkezet tehát kilép a fejekből

•             Konszolidáció – kialakul egy keret, biztonság, támpontok. Az „én-kép” változása: a többiek reakcióját tükörként használják.

•             Munkafázis – a csoporttag hosszabban tud gondolkodni önmagáról, a csoport strukturálja a tagokat (csoportnyomás)

•             Egyetértés és/vagy szétbomlás

Csoportazonosság és kötelékek
(McGall, 1970)

•             Kelepce-kötelékek: abban az esetben sem lehetséges a csoport elhagyása, ha a csoporttag azt akarná, illetve nagy nehézségek állnak ezzel szemben

•             Készen talált kötelékek (család, nem, etnikum, nemzet)

•             Elkötelezettségen alapuló kötelékek (pl. menyasszony)

•             Befektetésen alapuló kötelékek (pl. házasság, szakma)

•             Mágnes-kötelékek: vonzó a csoporttagság

•             Ragaszkodáson alapuló kötelékek (a biztonság vágyának kielégítése)

•             Hasznot hajtó kötelékek (célirányos ragaszkodás)

Csoportgenezis: folyamat és/vagy fejlődés?

•      Minden egyes személy olyan, mint az összes ember, mint néhány ember, de nem olyan, mint egy másik ember.

•      Minden egyes csoport olyan, mint az összes csoport; olyan, mint néhány csoport; más szempontból nem olyan, mint a többi csoport. (Lásd még majd a csoporttipológiákat.)

•      Vagyis a csoportok hasonló módon változnak és fejlődnek: néhány csoport bizonyos dolgokban nem változik, és mindegyik egyedi módon változik és nem változik.