IV. Interperszonális viszonyok és csoportszerkezet

A társas viszonyulások dinamikája és intézményesülése

Két szempont

1. A folyamatokat vizsgáló, dinamikus szemléletmód.

2. A tartós, szerkezeti összefüggéseket feltáró elemzés.

•      Ezeket mereven is el lehet választani.

•      De a kölcsönhatást is lehet nézni.

Csoportszerkezet

•      A csoport mint rendszer elemei közötti tartós szerveződési viszonyok (pszichikus történések + ezeket leíró kategorizálás)

•      A csoporttagok mint személyek és ezek pozíciói

•      Kérdés: mik határozzák meg a struktúrát?

Csoport-alrendszerek 1.
(Mills szerint)

•      Interakciós alrendszer: viselkedés, affektív kötődések

•      Emocionális alrendszer: a csoporttagsághoz kötött emóciók

•      Normatív alrendszer: objektiválódás, a csoport szabályai

•      Csoportcélok alrendszere: a csoportfeladatok kezelésének technikai apparátusa

•      A csoportok értékrendszere: a csoporttagok vélekedése a csoportról

Csoport-alrendszerek 2.
(Collins és Raven szerint)

1. Kommunikatív – 2. Affektív – 3. Presztizs – 4. Szerep – 5. Hatalmi – 6. Lokomóciós (térben való elrendeződés) – 7. Dependencia (ki-kinek van alárendelve) – 8. Feladat

Interperszonális viszonyok

•             A csoportot elsődlegesen strukturáló tényezők:

•             az interakciós hálózat

•             ezek metszéspontjain: a funkciók ellátásához szükséges pozíciók + az ehhez társult szerepviselkedések

Az interakciós folyamat
(Bales szerint)

•      A csoportcél realizálását aktívan előmozdító: tanácsadó, értékelő szerepek.

•      A passzív, végrehajtó szerepek: tanácsot kérnek, értékelésre várnak.

Kommunikációs hálózat…

…a koordináció létrejöttének feltétele; jelzi a csoport állapotát, kiegyensúlyozottságát vagy problémáit. Több típusa létezik:

•              Teljes háló: mindenki mindenkivel kapcsolatban van

•              Kör: minden tag egy másik taggal tart fenn kétoldalú kapcsolatot, nincs elkülönített vezető

•              Lánc: a két végponton lévő tag csak egy partnerrel tart fenn kapcsolatot

•              Y-alakzat: centralizált szerkezet – a központi személy három személlyel áll kapcsolatban, a többiek csak eggyel

•              X-alakzat: még centralizáltabb szerkezet – a központi személy négy taggal van kapcsolatban, de azok csak vele, vagy rajta keresztül kommunikálhatnak (hírmonopólium)

Kommunikációs sémák 1. (Leavitt kutatásai)

A csoporton belüli kommunikációs csatornák korlátozásának milyen pszichológiai és funkcionális hatásai vannak?

Egy személy kommunikációs jellemzői:

•             Távolság – legkevesebb hány kommunikációs áttételre van egy másik személytől; 2. Centralitás – mennyire van távol az összes többitől

Egy csoport jellemzői:

•             Szomszédok összessége – az összes tagnak összesen hány szomszédja van

•             Távolságok összege – minden egyes tagtól minden másik összesített távolsága

Kommunikációs sémák 2.
(Leavitt kutatásai)

Kísérlet: Ksz-ek öttagú csoportban. Mindegyiknél egy kártyán hat lehetséges jelből öt szerepel. A csoportnak ki kell találnia azt a jelet, ami mindegyikük kártyáján rajta van. – A kommunikációt válaszpanelekkel csatornákba szorítják (cédulákat adhatnak át). – A kísérletben szereplő csatornamintázatok: a teljesen centralizálttól a teljesen szabadig.

Kommunikációs sémák 3.
(Leavitt kutatásai)

Eredmények:

•               Döntés: a leginkább centrális tag hozza (kerékben nincs: változik, hogy ki dönt).

•              Gyorsaság: leggyorsabb a kerék – leglassúbb a kör.

•              Problémamegoldás: egyszerű információfelhalmozó feladatokhoz a centralizáltabb, bonyolultabb problémamegoldáshoz a decentralizált háló alkalmas.

•              Elégedettség: Centralizált hálóban a központi személy elégedett, a perifériákon nem. A decentrailzált hálóban viszonylag mindenki elégedett és egyre jobban élvezik a munkát.

•              Veszteségek: A centralizált hálóban kisebbek a koordinációs veszteségek, viszont  nagyobbak lehetnek a motivációs veszteségek.

Csoportcélok és szerepek 1.
(Brocher szerint)

•             Konstruktív szerepek:

•             Kezdeményező: változtat, újít

•             Véleménynyilvánító: vitatkozik, beleszól, véleményt alkot

•             Kérdező: mindenről információt akar, felvilágosítást követel

•             Szabályalkotó: szabályok, normák, értékek kimondása

•             Általánosító: összefoglal, tisztáz bizonyos kérdéseket a csoport előtt

•             Engedelmeskedő: passzív, de fontos szerep

Csoportcélok és szerepek 2.
(Brocher szerint)

•             Destruktív szerepek:

•             Akadékoskodó: a véleménynyilvánító eltorzítója

•             Vetélkedő: az engedelmeskedő túlzója, a szerepével elégedetlen

•             Mindentudó: az általánosító eltúlzója

•             Hírharang: informál és dezinformál is

Csoportcélok és szerepek 3.
(Brocher szerint)

•             Diszfunkcionális szerepek: paradox funkciója van, mert rejtetten elősegítheti a csoport működését (Mérei szerint).

•             A sztár: mindenkivel jóban van, de kapcsolatai felszínesek

•             A bűnbak: levezeti a csoportban felhalmozódó feszültségeket, s ezáltal csoportkohéziót növelő hatása van, általában bizonyos személyes negatívumok felnagyításával jár

Moreno  mikroszociológiája

•      A kiscsoport „belülről” való megközelítése.

•      Mindent a történés pillanatában kell vizsgálni.

•      Az egész helyett az apró részletek vizsgálata (ugyanakkor nagy, átfogó társadalmi és politikai víziói voltak).

•      Helyzetszociológia és szerepelemzés.

•      A kutató és a ksz.-ek közötti kapcsolat átalakítása (a kísérlet résztvevői egymás kutatóivá válnak).

Moreno szociometriája 1.

•             A spontán rokonszenvi-ellenszenvi választás mérése – a csoport affektív szerkezete

A választások eloszlásának néhány szerkezeti sajátossága:

•             „Lejtés”: a legpreferáltabb személytől a peremig – (a) ha nagy ugrások vannak benne, ez belső izolációra utal – (b) ha nagy a meredekség, túl nagy kitüntetés/elhanyagolás

•             Egyenlőtlenségek: (a) pozícióazonosság/homogenitás (ha mindenki azonos számú választást kap) – (b) pozíció-differenciáltság (ha nincs két azonos pozíciót elfoglaló tag → A csoportok e két végpont között helyezkednek el: erősen kiegyenlített és tagolt.

Moreno szociometriája 2.
A választások eloszlásának néhány szerkezeti sajátossága

3. A csoport-mag: a csoport fenntartója (funkciói: a cél tudatosítása, a teljesítmény fenntartása, a kapcsolatok szabályozása, a normák óvása, a csoport képviselete) – (a) mérete: összefügg a választási eloszlásgörbe lejtésétől – (b) integráltsága: belterjes/laza (zárkózott/integrált)

Moreno szociometriája 3.

•             A csoportmag öt szerkezeti jellemzője:

•              Egy preferált személy körül elrendeződött – autokratikus vezetés, domináns személy

•              Egy alakzatra épülő csoportmag – a középpontban egy jól strukturált társas alakzat áll, általában nagy a hatékonysága

•              Kiegyensúlyozottan strukturált, homogén csoportmag: nagy létszámú, a tagok között kölcsönös kapcsolat, nincs vezető

•              Kettéhasadt csoportmag: nincs egység, csak az egyes részek között maradnak meg a kapcsolatok, ezek önmagukban jól strukturáltak

•              Laza kötődésű csoportmag: a központi személyek strukturáltsága fellazult, kevés a kölcsönös kapcsolódás, gyakori a vezetési válság.

Mérei Ferenc több-szempontú szociometriája

•      Moreno kritikája: romantikus és messianisztikus

•      Nem csak a spontán (érzelmi) rokon- és ellenszenvi választás határozza meg a csoport interperszonális viszonyait.

•      A szociometriai eljárás értékes, a magyarázatai elvethetők: pl. a „tele” fogalma („a társas viszonyulások érzelmi áramlásának az egysége”, a libidó és az intelligencia mintájára konstruált mennyiségi fogalom)

A csoport pozíciója a tágabb szociális rendszerben

•      A csoport környezete: fizikai, technikai környezet, térbeli elhelyezkedés, szociális környezet, kulturális közeg (értékek, normák)

•      A „külső rendszer” (Homans): ami képes biztosítani a csoport létének fennmaradását környezetében – ezt mérhetjük a „kohéziós index” segítségével (a szociometriailag lehetséges kölcsönös kapcsolatok hány százaléka realizálódott) – ebből „pozíció index” (pl. teljesítmény, sikerélmény gyakorisága, a tagok „perspektíva tónusa”, a távlatok hatása a csoport tagjaira stb.)