Adatközlő: A vizsgálni kívánt társadalmi jelenségben jártas személy, aki hajlandó elmondani nekünk, amit tud. Ha például egy vallási szekta tagjai között tervezünk részt vevő megfigyelést, akkor érdemes összebarátkoznunk valakivel, akinek már vannak róluk ismeretei – esetleg egy szektataggal – így háttérinformációkhoz juthatunk. Nem azonos a válaszolóval.

Alapozott elmélet: Megfigyeléseken alapszik, nem levezetésen.

Általánosíthatóság: Egy kutatási eredmények az a tulajdonsága, amely alapján jogosultak vagyunk kijelenteni, hogy az alapjául szolgáló megfigyeléseknél többet fejez ki. Sokszor egy mintáról az alapsokaságra általánosítunk. Máskor fogalmakkal dolgozunk: ha kiderítjük, hogy miért követnek el emberek betöréseket, általánosíthatjuk-e ezt a felfedezésünket másfajta bűnökre is?

Arányskála: Mérési szint; az a változó mérhető arányskálán, amelynek attribútumai a nominális, ordinális és intervallum mérési szintek összes tulajdonságaival bírnak, ezenkívül „valódi” zéruspontjuk is van. Arányskálán mérhető változó például az életkor.

Átlagos, átlag: Az „átlagos” jelzővel általában valaminek a jellegzetes vagy normális voltára utalunk. A számtani közép, a medián és a módusz matematikai értelemben vett átlagok.

Attribútumok: Értékek. Személyek vagy dolgok jellemzői.

Az indexek felcserélhetősége: A kifejezés Paul Lazarsfeldtől ered, és arra a logikai állításra utal, hogy ha valamilyen általános változó összefügg egy másik változóval, akkor a változó minden mutatójának ugyanígy össze kell vele függenie.

Belső érvényeség-ellenőrzés: Az az eljárás, amikor egy összetett mérce összetevő itemeit magával a mércével korreláltatjuk. Módszer arra, hogy ellenőrizzük, mennyire bölcs az összes itemet belevenni az összetett mércébe.

Belső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, hogy a kísérleti eredményeinkből levont következtetéseink nem pontosan felelnek meg annak, ami magában a kísérletben történt.

Bogardus-féle társadalmi távolság-skála: Mérési eljárás annak meghatározására, hogy mennyire hajlandók emberek másfajta emberekkel – különféle közelségi fokú – társas kapcsolatokba kerülni. Az eljárás attól különösen jó hatásfokú, hogy az adatok eredeti részletességének feláldozása nélkül teszi lehetővé több külön változó összegzését.

Cenzus: Valamely alapsokaság jellemzőinek felsorolása. A cenzus gyakran hasonlít a kérdőíves kutatásra: az a különbség, hogy a cenzus a populáció összes tagjától gyűjt adatokat, a kérdőíves kutatás pedig egy mintára szorítkozik.  .

Csoportos mintavétel: (1) Többlépcsős mintavétel, amelyben először természetes csoportok (clusterek) közül választunk mintát, majd a kiválasztott csoportok elemei közül almintákat veszünk. Mintát vehetnénk pl. címjegyzék alapján az USA egyetemi és főiskolái közül, azután a kiválasztott iskolák mindegyikétől hallgatói névsort kérnénk, sorra mintát vennénk az egyes névsorokról, így kapnánk meg a hallgatók mintáját.  V.ö.: Területi valószínűségi minta

Dedukció: Logikai modell, amelyben általános alapelvekből speciális feltevéseket alakítunk ki. Abból az általános alapelvből kiindulva, hogy minden dékán kiállhatatlan fráter, feltételezhetjük, hogy ez sem fog minket másik szakra átengedni. Ez a feltételezés dedukció (levezetés) eredménye lenne.

Dichotóm változó: Dichotómnak nevezzük az olyan változót, amelyiknek csak két értéke lehet. V.ö.: kétértékű változó

Dimenzió: egy fogalom meghatározott vonatkozása, illetve oldala.

EAV: Elemszámmal arányos valószínűség (PPS). A többlépcsős csoportos mintavételnek az a fajtája, amikor nem egyforma (ahogy az EPSEM mintáknál), hanem az elemszámukkal arányos esélyt adunk a csoportoknak a mintába kerülésre.

Egyszerű véletlen mintavétel: A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: megszámozzuk az alapsokaságot alkotó egyedeket, készítünk egy véletlen (random) számsort, és az ebben szereplő sorszámú egyedeket vesszük be a mintába. Bár a valószínűségelmélet és számításai ennek az alapvető mintavételi eljárásnak az alkalmazását feltételezik, használata – gyakorlati okokból – mégis ritka. Egyenértékű alternatívája a szisztematikus mintavétel (véletlen kezdőponttal).

Egyváltozós elemzés: Egyetlen változó elemzése, leírás céljából. Példái a gyakorisági megoszlások, a középértékek (átlagok) és a szóródási mérőszámok – megkülönböztetjük a kétváltozós és a többváltozós elemzéstől.

Elégséges feltétel: X bekövetkeztekor Y mindig bekövetkezik.

Elemszámmal arányos valószínűségű mintavétel: a többlépcsős csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere. Ahogy a neve is mutatja, az elemek egyes csoportjainak a csoport méretével arányos mintába kerülési valószínűséget adunk.

Elemzési egységek: Akit, vagy amit vizsgálunk. A társadalomtudományi kutatások legtipikusabb elemzési egysége az egyedi ember.

Elmélet: Szisztematikus magyarázat tények és törvények valamely halmazára.

EPSEM: Egyenlő Kiválasztási Valószínűségi Módszerek. Olyan mintavételi terv, amelyben egy alapsokaság valamennyit agának ugyanakkora az esélye a mintába kerülésre.

Érvényesség ránézésre: Egy mutatónak az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy egy adott változót mérni lehessen vele. Különösebb magyarázat nélkül is elfogadható, hogy egy személy templomba járásának a gyakorisága az illető vallásosságának a mutatója lehet. Tehát ránézésre érvényes.

Érvényesség: A mérésből származó adatok mennyire kapcsolódnak az adott fogalom elfogadott jelentéseihez.

Faktorelemzés: Komplex algebrai módszer egy konkrét megfigyeléssor mögötti általános dimenziók, azaz faktorok meghatározására.

Felderítő vizsgálat: egy első, hozzávetőleges képet próbálunk kialakítani valamely jelenségről.

Feltételes kérdés: Olyan kérdőívszerkesztés, amelyet csak némely válaszolóknak kell feltenni, bizonyos más kérdésekre adott válaszaiktól függően. Mindegyik válaszolónkat megkérdeznénk pl., hogy a Cosa Nostrához tartoznak-de, de csak azoktól, akik igennel felelnek, kérdeznénk, hogy milyen gyakran járnak összejövetelekre és kirándulásokra. Ez utóbbi ekkor feltételes kérdés volna.

Fogalmak: Gondolati képek, melyek közös jegyeket mutató megfigyelések és tapasztalatok összefoglalására használunk. A valóságos világban nem léteznek, ezért nem mérhetőek közvetlenül.

Független változó (1): Olyan változó, amelynek értékei egy elemzésben nem kérdésesek, hanem adottnak vehetők. A független változóról feltételezzük, hogy oka vagy meghatározója a függő változónak. Ha úgy találjuk, hogy a vallás bizonyos mértékig függ a nemtől – a nők vallásosabbak, mint a férfiak -, itt a nem a független változó, a vallásosság a függő változó. Vegyük észre, hogy ugyanaz a változó lehet független változó az elemzés egyik szakaszában és függő egy másik szakaszban.  A vallásosság szerepelhet független változóként a bűn magyarázatakor.

Függő változó: Az a változó, amelyről feltesszük, hogy egy másiktól (ezt nevezzük független változónak) függ, vagy hogy ez a másik okozza. Amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem részben a formális oktatás mennyiségétől függ, akkor a jövedelemmel függő változóként bánunk.

Guttman-skála:  Több külön megfigyelés összesítésére és egy általánosabb változó kifejezésére szolgáló összetett mérőeszköztípus.

Gyakorisági megoszlás: Annak a leírása, hogy egy változónak melyik attribútuma hányszor fordult elő egy mintában. Gyakorisági megoszlásra példa például az a kijelentés, hogy a mintának 53 százaléka volt férfi, és 47 százaléka nő. További példa az a kijelentés, hogy a megvizsgált városok közül 15-nek volt 10 000 alatti lakossága, 23-nak 10 000 és 25 000 közötti, és így tovább.

Hagyományos tudománykép elemei: Elmélet, operacionalizálás, megfigyelés.s

Hawthorne-hatás: A kifejezés egy termelékenységi vizsgálatsorozatra utal, a Western Electric Company egyik – Hawthorne nevű – gyártelepén (Chicago, Illinois állam). A kutatók felismerték, hogy a jelenlétükkel befolyásolják a megfigyelt dolgozók viselkedését. A kifejezésen ma bármilyen, a vizsgálat által a vizsgálat tárgyára gyakorolt hatást értenek.

Hibák a hétköznapi megismerésben: Pontatlan megfigyelés, túláltalánosítás, szelektív észlelés, illogikus okoskodás.

Hipotézis: Valamely dolog természetét illető, elméletből levezetett feltevés. Valamiről kijelentjük, hogy a valóságban ilyennek és ilyennek kell lennie, ha az elmélet helyes.

Hipotézisvizsgálat: (1) Annak meghatározása, hogy azok a feltevések, amelyeket a hipotézis kifejez, tényleg teljesülnek-e a valóságban

Hólabda, vagy görgetett minta: A terepkutatásban sokszor használt nem valószínűségi mintavételi eljárás. Minden megkérdezett személytől javaslatot kérünk további megkérdezendő személyekre.

Idiografikus magyarázat-modell: Egy meghatározott jelenség teljes megértésére törekszik, felhasználva a felmerülő összes oksági tényezőt.

Illesztés (matching): Kísérleteknél: az az eljárás, melynek révén az alanyokat – egy vagy több változóban mutatkozó hasonlóságuk alapján – összeillő párokba állítjuk (illesztjük), majd a pár egyik tagját a kísérleti, a másikat a kontrollcsoporthoz soroljuk.

Index: Összetett mérőeszköz, mely több specifikus megfigyelést összegez, és kifejez valamilyen általánosabb dimenziót. Megkülönböztetendő a skálától.

Indukció: Logikai modell, amelyben konkrét megfigyelések alapján általános alapelveket fogalmazunk meg. Ha észrevesszük, hogy a zsidók és a katolikusok inkább szavaznak a demokratákra, mint a protestánsok, ebből arra következtethetnénk, hogy a vallási kisebbségek az Egyesült Államokban inkább a demokrata párthoz kötődnek, és ezt egyben meg is magyaráznánk. Ez példa lenne indukcióra. Vö.: dedukció

Interpretáció: A Lazarsfeld-paradigmával (elaborációs modell) kapcsolatban használt szakkifejezés.  A kutatások lehetséges kimenetelei közül azt fejezi ki, amikor a kontrollváltozóról kiderül, hogy az az a közvetítő faktor, amelyen keresztül egy független változó egy függő változóra hatást gyakorol.

Interszubjektivitás: A tudománynak (és más vizsgálódásoknak) az a minősége, melynek folytán két különböző kutató, ha ugyanazt a problémát vizsgálja, ugyanarra a következtetésre jut. Végső soron ez a gyakorlati kritériuma az ún. objektivitásnak.  Valamiről akkor mondjuk, hogy „objektíve igaz”, ha különféle szubjektív orientációjú független megfigyelők mind igaznak mondják.

Intervallum mérési szint: Az a változó intervallum mérési szintű, amelynek attribútumai rangsorba rendezettek, s közülük a szomszédosokat egyenlő közök választják el. Pl. erre a Fahrenheit hőfok-skála, mivel ugyanakkora  a távolság 17 és 18 fok, mint 89 és 90 fok között.

Kauzális tényezők (okok) két fő fajtája: szükséges feltétel, elégséges feltétel.

Kérdőív: Elemzésre alkalmas információk megszerzésére szolgáló kérdésekből és egyéb itemekből álló dokumentum. Főként a kérdőíves vizsgálat-kutatások használnak kérdőíveket, de találkozunk velük kísérleteknél, terepkutatásban és más megfigyelési módok esetén is.

Keresztmetszeti vizsgálat: Olyan vizsgálat, amely egyetlen időpontot reprezentáló megfigyeléseken alapul. Ellentéte a longitudinális vizsgálat.

Kétértékű változó: Változó mindössze két kategóriával. Például a nem, melynek a nő, illetve a férfi az attribútumai. Ld. Dichotóm változó.

Kétváltozós elemzés: Két változó egyidejű elemzése azzal a céllal, hogy meghatározzuk a közöttük lévő tapasztalati összefüggést. Példa  kétválasztós elemzésre, amikor felírjuk két változó százalékos megoszlását, vagy kiszámítjuk a korrelációs együtthatójukat.

Kódolás: Az az eljárás, melynek során gépi feldolgozásra alkalmas formára hozzuk a nyers adatokat.

Kódutasítás, kódleírás: Az az adatfeldolgozáskor és adatelemzéskor használt dokumentum, amelyből a különböző adategységek adatállományon belüli elhelyezkedése kiderül. A kódleírásban szokásosan az adategységek elhelyezkedése és az attribútumok jelölésére használt kódok is szerepelnek.

Kohorszvizsgálat: Olyan vizsgálat, amelyben egy bizonyos csoportot vizsgálnak hosszabb ideig, miközben minden egyes megfigyelési alkalommal a csoport különböző tagjairól gyűjtenek adatokat. Ha pl. úgy vizsgálnám az 1970-es évfolyam foglalkozástörténetét, hogy ötévenként kérdőíveket küldenék ki, az kohorszvizsgálat lenne.

Konceptualizáció: Az a mentális folyamat, amelynek során homályos és pontatlan képzeteink pontosabban meghatározottá és precízebbé válnak. Kiválasztjuk, hogy a fogalmainkhoz tartozó, immár specifikált gondolati képeket milyen fajta megfigyelésekkel és mérésekkel kutathatjuk

Konfidencia-intervallum: Értéksáv, ahová a populációs paraméter a becslés szerint esik. Lehet például, hogy egy kérdőíves vizsgálat szerint egy mintában 40 százalék az A jelöltet támogatók aránya (szegény ördög). Bár az összes választók között az őt támogatók arányára a legjobb becslés ugyan a 40 százalék, azt nem várhatjuk, hogy pontosan ennyi legyen.  Kiszámíthatunk tehát egy megbízhatósági (konfidencia-) intervallumot (pl. 35 és 45 százalék között), amelybe az alapsokaságra vonatkozó százalékarány valószínűleg beleesik. Vegyük észre, hogy minden konfidencia-intervallummal együtt a hozzá tartozó megbízhatósági szintet is meg kell adnunk. 

Konstrukció szerinti érvényesség: Egy adott módon mért változó olyan módon függ össze a többi változóval, ahogy azt az elméleti összefüggés-rendszer alapján várjuk.

Kontamináció: Összemosás. Ha két változó közül, melyek kapcsolatát vizsgáljuk, az egyiket olyan operacionalizált mutatóval mérjük, mely éppúgy a másik mutatója is lehetne.

Kontigencia-tábla, kereszttábla: Változók közötti összefüggések – százalékos megoszlások képében való – bemutatására alkalmas forma.

Kontrollcsoport: Kísérletezéskor az alanyok olyan csoportja, amely a kísérleti ingerben nem részesül, és amely egyébként lehetőleg minden tekintetben emlékeztet a kísérleti csoportra. Ha a kísérlet végén összehasonlítjuk a kísérleti csoportot és a kontrollcsoportot, akkor láthatjuk a kísérleti inger hatását.

Kontrollváltozó: Olyan változó, amelyet, hogy két másik változó kapcsolatáról sikerüljön többet megtudnunk, állandó szinten tartunk. Ha pl. kapcsolatot találnánk az előítéletesség és az iskolázottság között, akkor megtehetnénk, hogy rögzítjük a nemet, és így különa  férfiak és külön a nők között vizsgáljuk az előítéletesség és az iskolázottság kapcsolatát. Ebben a példában a nem a kontrollváltozó.

Kritérium szerinti érvényesség: Amilyen mértékben egy mérce egybevág bizonyos külső kritériumokkal. Az egyetemi felvételi érvényessége például abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudja a hallgatók tanulmányi előmenetelét előrejelezni.

Kutatási tervezet: Az előzetes összefoglalása annak, hogy miért kerül sor a kutatásra és hogyan fog zajlani.

Külső érvényességellenőrzés: Az az eljárás, amikor úgy ellenőrizzük egy mérőeszköz – pl. index vagy skála – érvényességét, hogy megvizsgáljuk, hogyan függ össze ugyanannak a változónak más mutatóival. Például, ha egy index valóban méri az előítéletességet, akkor illik az előítéletesség egyéb mutatóival összefüggenie.

Külső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, amikor a kísérleti eredményekből levont következtetéseink nem általánosíthatók a „valós” világra.

Kvótás minta: A nem valószínűségi minták egyik fajtája, amelyben előre meghatározott jellemzők alapján úgy választunk egységeket a mintába, hogy ezen jellemzők eloszlása a teljes mintában ugyanolyan legyen, mint amilyent a vizsgált alapsokaságról feltételezünk.