1.  Az emberi megismerés és tudomány

-         A megismerés természetes emberi tevékenység.

-         Az emberek törekszenek a körülöttük lévő világ általánosabb megértésére.

-         Amit tudunk, annak nagy része inkább egy konszenzus elfogadásából származik, semmint saját tapasztalatunkból.

-         A dolgok értelmezésének fontos forrása a ránk hagyományozott tudás és tekintély.

-         Amikor saját tapasztalatunk alapján értelmezünk valamit, megfigyeléseket végzünk, és igyekszünk a megfigyelt dolgok között szabályszerűségeket felfedezni.

-         Mindennapos megismerő tevékenységünk során gyakran követünk el hibákat. A tudomány védelmet nyújt az ilyen hibák ellen.

-         Az ember megfigyelései gyakran pontatlanok; a tudomány úgy kerüli el az ilyen hibákat, hogy tudatos és gondosan végzett tevékenységgé teszi a megfigyelést.

-         Néha általános következtetéseket vonunk le néhány megfigyelés alapján. A túláltalánosítás ellen a tudósok replikációval, a vizsgálat megismétlésével védekeznek.

-         Ha már valamilyen következtetésre jutottunk, az ennek ellentmondó bizonyítékokat időnként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, és csak az állításunkat alátámasztó tényekre figyelünk oda. A tudósok azonban az előre megszabott számú megfigyelést akkor is végigcsinálják a következtetés levonása előtt, ha már az elején „látszik” valamilyen összefüggés.

-         Ellentmondó tények láttán mindenki igyekszik az ellentmondást valamiképp megmagyarázni. Eközben gyakran feltételezünk olyan tényeket is, amelyeket valójában nem figyeltünk meg. Feltevéseik ellenőrzésére a tudósok ilyenkor további megfigyeléseket végeznek.

-         Előfordul néha az emberrel, hogy illogikusan okoskodik. Ez ellen úgy védekeznek a tudósok, hogy okfejtésükben épp annyira tudatosak és óvatosak igyekeznek lenni, mint a megfigyelésnél. A tudomány nyilvánossága pedig azt jelenti, hogy minden tudós munkájába a válla fölött belenéz a többi tudós.

-         Ugyanez – kollégáink segítsége – védi attól a tudóst, hogy túlságosan szubjektív legyen a következtetéseiben.

-         Míg az ember gyakran dönt úgy, hogy megértett már valamit, és nem keres többé új válaszokat, a tudósok – mint csoport – végső soron minden kérdést nyitottnak tekintenek.

-         Annak a gyakori nézetnek, hogy bizonyos dolgok végső soron megmagyarázhatatlanok, a tudományban nincsen helye.

-         A társadalomtudomány három alapvető elemből áll: elméletből, kutatásmódszertanból és statisztikából.

-         A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, ami van, nem azzal, hogy minek kellene lennie. Nem jó az elméletet a filozófiával vagy a hittel összekeverni.

-         A társadalomtudomány középpontjában a társadalmi élet logikus és tartósan megmutatkozó szabályszerűségei állnak.
A társadalomtudósok nem az egyes embereket akarják megmagyarázni, hanem emberek valamilyen összességét.

-         Az attribútum: tulajdonság, pl.: fiatal, férfi

-         A változó: logikailag összetartozó attribútumok csoportja. Pl. a férfi és a nő attribútumok a nem változót alkotják.

-         Bár a társadalomtudós embereket figyel meg, elsődlegesen a változók közötti kapcsolat érdekli.