7. A mintavétel logikája

-         A minta az alapsokaság egy olyan részhalmaza, amelyet megfigyelünk, hogy ennek alapján a teljes sokaság tulajdonságaira következtethessünk.

-         A század korábbi részében használt mintavételi módszerek gyakran vezettek téves következtetésekhez, a jelenlegi eljárások sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak.

-         Egy minta minőségének legfőbb ismérve az, hogy mennyire reprezentatív – hogy mennyire egyeznek meg a tulajdonságai annak a teljes sokaságnak a tulajdonságaival, amelyből vettük.
A valószínűségi mintavétel kiváló módszer arra, hogy elég jó mintákat választhassunk.

-         Még a leggondosabb mintavételi eljárással sem kapunk szinte sohasem az eredeti sokaságot tökéletesen reprezentáló mintát. Bizonyos mértékű mintavételi hiba mindig marad.

-         A valószínűségi mintavételi eljárások lehetővé teszik, hogy megbecsüljük, mekkora mintavételi hiba várható egy adott mintánál.

-         A valószínűségi mintavétel alapelve, hogy az alapsokaság minden elemének ismert, nem-nulla esélyének kell lennie a mintába kerülésre.

-         EPSEM vagy EKV mintának nevezzük azt, amelyben a sokaság minden egyedének egyforma esélye van a mintába kerülésre.

-         A mintavételi keret a populáció tagjainak listája vagy kvázilistája. Ezt a forrást használjuk a minta kiválasztásánál. A minta reprezentativitása közvetlenül függ attól, hogy mennyire tartalmazza a mintavételi keret a reprezentálni kívánt populáció összes tagját.

-         Az egyszerű véletlen mintavétel a valószínűségi mintavétel logikailag legalapvetőbb eljárása, a gyakorlatban ritkán használják.

-         Szisztematikus mintavétel során a mintavételi keret minden k-adik tagját választjuk be a mintába. Ez a módszer kevés kivétellel, funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, de praktikusabb annál.

-         A rétegzés az az eljárás, amikor a sokaság tagjait a mintavétel előtt viszonylag homogén csoportokra (rétegekre) osztjuk. Az eljárás csökkenti a mintavételi hiba mértékét, tehát javítja a minta reprezentativitását.

-         A többlépcsős csoportos mintavétel bonyolultabb mintavételi eljárás: olyankor használjuk, amikor az alapsokaság tagjairól nem létezik teljeskörű lista. Kiindulásképpen mintát veszünk a tagok csoportjai közül. Azután a kiválasztott csoportok tagjairól listát készítünk – ehhez sokszor helyszínen végzett megfigyelés szükséges. Végül pedig mintát veszünk az egyes kiválasztott csoportok  tagjainak listáiból, így jutunk a tagok végleges mintájához.

-         Az elemszámmal arányos valószínűségű (PPS, EAV) mintavétel a többlépcsős csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere.

-         Ha ez sokaság elemeinek különböző esélyük van a mintába kerülésre, akkor az egyes megfigyeléseket súlyozni kell ahhoz, hogy a teljes sokaság reprezentatív képéhez jussunk. Az egyes mintaelemekhez lényegében az illető elem mintába kerülési valószínűségének reciprokát kell súlyként hozzárendelni.

-         A szakértői mintavétel nem valószínűségi mintavételi módszer, melynél a kutató saját megítélése alapján válogatja össze a minta elemeit. Megítélésen alapuló mintavételnek is nevezik.

-         A kvótás mintavétel szintén nem valószínűségi mintavételi módszer. Elkészítjük először a teljes alapsokaság jellemzőinek részletes leírását (a kvóta-mátrixot), majd úgy válogatjuk össze a minta elemeit, hogy a különféle kombinációkból kellő számban (a valóságosnak megfelelő arányban) kerüljenek elemek a mintába. A kvótás minta reprezentativitása nagymértékben múlik azon, hogy mennyire helytállóan tükrözi a sokaság tényleges jellemzőit a kvóta-mátrix.

-         A nem valószínűségi mintavételi módszerek a valószínűségi mintavételi módszereknél kevésbé megbízhatónak tekintendők. Alkalmazásuk viszont gyakran egyszerűbb és olcsóbb.