2. ábra: A látens csoporttudat, a reflexív csoporttudat és a kollektív tudat sajátos-ságai, valamint a hozzájuk kapcsolódó cselekvésmódok

A nagycsoporttudat típusa	A státusekvivalencia	A csoporthelyzet reflexiója, “közössé tétele”	A reflexiók összehangolása	A tipikus cselekvésmódok
	(van +, nincs -)
Látens csoporttudat	+	–	–	Tömegcselekvés
Reflexív csoporttudat jelenség	+	+	–	Csoportspecifikus cselekvés
Kollektív tudat	+	+	+	Kollektív cselekvés

 

A látens csoporttudat esetében a csoport tagjainál fennáll a státusok hasonlósága, de – rendszerint a kontaktusok hiánya következtében – a csoporthoz tartozók cselekvéseik kialakításánál nem veszik figyelembe hasonló helyzetű társaik viselkedését. Helyzetük azonossága folytán reagálá-saik pusztán tömegcselekvések. Attitűdjeik eltérhetnek ugyan más társadalmi rétegek megnyilvánulásaitól, de cselekvéseik egyöntetűségét erősen korlá-tozhatja, hogy kialakításuknál nem veszik tekintetbe státusekvivalens társaik hasonló érdekirányultságát és cselekvéseit. Az izolált helyzetfelfogások és a célkitűzések szóródása mellett az is növeli a viselkedések amorf jellegét, hogy a hasonlóan cselekvőknél hiányzik a cselekvéseiket megerősítő minták percepciója. A reflexív csoporttudat akkor keletkezik, ha a csoport tagjai között kialakul az interakciók meghatározott sűrűsége, tudatában vannak helyzetük hasonlóságának és cselekedeteik kialakításánál tekintetbe veszik, hogy környezetükben a hasonló státushelyzetű társak miként cselekednek. A reflexív csoporttudat típusánál megvalósul ugyan a hasonló helyzetűek cselekvésének egy részleges percepciója, de nem jön létre az akciókat tudatosan összehangoló szervező tevékenység. A státusok ekvivalenciája és a helyzetek hasonlóságának reflexiója alapján mégis létrejönnek a rétegspecifi-kusabb cselekvésmódok. Az ilyen cselekvések azonos kihívás esetén rend-szerint egyöntetűbbek és határozottabban eltérnek a csoporton kívüliek reagálásaitól, amikor csak a reflektálatlan tömegcselekvés érvényesül. Végül a kollektív tudat megjelenésénél a csoporttagok nemcsak azt észlelik, hogy “közös csónakban utaznak”, hanem azt is, hogy csoporttársaik is tisztában vannak helyzetük hasonlóságával. A helyzetnek és értelmezésének ez a kölcsönösen reflektált azonossága, ha valóban helyes percepciókon alapul, komoly esélyt kínál az összehangolt egységes fellépésre, a kollektív cseleke-detek megvalósítására.

A felvázolt eltérések következtében a három tudati forma észlelhetősége és stratifikációs imputációja is különböző.²² Mind e tudati képződmények, mind e cselekvéstípusok eltérő mértékben kapcsolódhatnak a társadalmi nagycsoportokhoz, és ez jelentősen befolyásolhatja a nagycsoportok áttekint-hetőségét. A rétegek felismerhetőségének a látens csoporttudat gyakran fontos akadálya. A hozzá tartozó tudati alakzatok és cselekvésmódok hason-lósága korlátozott, és még ha el is térnek a csoporton kívülállók tipikus cselekvésmódjától, a csekély eltérések és a jelentős rétegen belüli szórások következtében kevéssé láthatók, és csak a rendkívül éles szemű vagy szak-avatott megfigyelők számára jelennek meg státusszignálként. Az összefüggés laza szerkezete esetén az emberek többsége nem képes a cselekvések jellegé-ből a réteghovatartozásra következtetni. A cselekvések csoportspecifikus vonatkoztatási kereteinek figyelembevétele javítja a láthatóság feltételeit. A státusekvivalens társak cselekedeteinek percepciója homogenizálóan hat a csoportcselekvésre és javítja a helyes imputációk valószínűségét. A korrelá-ciók erősödése következtében a tipikus cselekvések egyúttal orientatív státusszignálokká válnak, amelyek kiegészülve a szándékosan prezentált státusszimbólumokkal, nagymértékben könnyítik a rétegek felismerhetősé-gét. A kollektív tudat speciális ismérve az átfogóan érvényesülő egyenlőség, az eltérések csekély hányada. E jellegzetesség természetesen megnöveli a helyes imputációk lehetőségét. A kollektív cselekvések emellett demonstratív hatásukon keresztül is ráirányítják a figyelmet a csoport társulási képessé-geire és érdekérvényesítő erejére.

Aligha tévedünk, amikor napjainkban a kollektív tudat osztályszintű megnyilvánulása kapcsán “csökkenő esélyekről”, “szétforgácsoltságról” be-szélünk. A kollektív tudat kategóriájához sorolható jelenségek inkább csak partikulárisan, az osztályoknál, rétegeknél kisebb csoportokban alakulnak ki. A társadalmi nagycsoportok szintjén inkább a reflexív és mindenekelőtt a látens csoporttudat szindrómáival találkozhatunk. A heteregenitás növekedé-se és a felső osztályok kivételes konstrukciós potenciálja akadályozza ugyan az osztály- vagy a rétegtudatok kikristályosodását, nincsenek azonban jelen-tős változások a társadalmi erőforrások szélsőséges megoszlásában. Ez a furcsa kettősség okozza a jól látható erőforrás-különbségek és a rosszul lát-ható osztályok és rétegek paradoxonát.

 

 

 

 

Jegyzetek

 

1.     Vö. Bolte–Kappe–Neidhardt 1975, 5.

2.     A nem intencionált, de azért “beszédes” szignálok és az intencionált szimbólumok különbségeivel kapcsolatban lásd Aranguren 1967, 30.

3.     A makroszociológiai értelemben használt csoportok egyik leglényegesebb ismérve, hogy a csoporton belüli interakciók száma meghaladja a csoportközi interakciókét. A belső és külső interakciók rátájának nagysága a csoport típusa szempontjából is meg-határozó attribútum. E kérdéskörrel kapcsolatban lásd Blau 1994, 5.

4.     Blau társadalmi paraméterekről kialakított koncepciójával kapcsolatban lásd még Blau 1973, illetve Blau–Schwartz 1984.

5.     A paraméterek konszolidációja a korrelációs összefüggéseik nagyságától függ. “Az erős korrelációk konszolidálják a csoporthatárokat és a hierarchikus különbségeket. A gyenge korrelációk arra vallanak, hogy a társadalmi differenciák átmetszik egy-mást, ami feltételezi, hogy akik bizonyos tekintetben különböznek, más vonatkozás-ban hasonlóak egymáshoz” (Blau 1994, 5).

6.     Webernek a Besitzklasse és az Erwerbsklasse fogalmáról adott rövid definícióit lásd Weber 1964, 223. Weber megközelítésében a Besitzklasse és a Erwerbsklasse kom-binált használata egyszerre tartalmazza a konfliktuselméleti és a funkcionalista meg-közelítés bizonyos elemeit. Weber ennyiben a két iskola közötti későbbi szintézis-törekvések egyik korai előfutárának tekinthető.

7.     A méretdifferenciál, a szintdifferenciál és az erőforrás-differenciál terminusaival kapcsolatban lásd Nan Lin 1999, 391–399.

8.     Blau makrostrukturális felfogásának egyik fontos tétele, hogy a csoportok méretei befolyásolják a csoporton belüli, illetve a csoportok közötti kontaktusok arányát. A csoportok közötti kontaktusok aránya így függ attól, hogy miként oszlik meg a popu-láció a csoportok között. Egy kis csoport tagjának például nagyobb a kontaktus-kialakítási esélye egy nagyobb csoport tagjával, mint fordítva (vö. Blau 1994, 9–10).

9.     Becknek a társadalmi individualizációs folyamatról és strukturális következményeiről kialakult felfogásával kapcsolatban lásd Beck 1999. (Lásd még uő 1996.)

10.   Az első- és másodkézből szerzett tapasztalatok megkülönböztetéséről lásd Gehlen 1957, 49.

11.   Optikai akadályok a kollektív tudat kialakulásának mindkét feltételét korlátozhatják. A pluralizmus ignoranciája a közös attitűdök fennállása esetén megakadályozhatja a második feltételt, a konszenzus átfogó percepcióját. Hasonló okok, például kommu-nikációs akadályok esetén a közös attitűdök hiánya miatt nem alakul ki stabil kol-lektív tudat még akkor sem, ha a pluralizmus téves becslése következtében a csoport tagjai úgy észlelik, hogy szinte mindenki egyöntetűen ítéli meg a helyzetet.

12.   A kérdésről lásd Olson 1997.

13.   Olson elméletével kapcsolatban lásd még Knoke–Wisely 1994.

14.   A cselekvéstípusok sokféleséségéről, összefonódottságukról és a tisztán racionális cselekvések ritkaságáról lásd Weber 1987, I. kötet, 53–54.

15.   A küszöbeloszlások és a kollektív cselekvés összefüggéseiről lásd Granovetter 1978.

16.   A szigorú értelemben vett célracionális cselekvések esetén az említett okok miatt kollektív cselekvés nem jöhet létre. A kollektív cselekvés elméletében a “szelektív ösztönzők” kínálják azt a “mentőövet”, amivel magyarázni lehet, hogy kollektív cselekvések esetenként mégis létrejönnek. A szelektív ösztönzés azonban olyan laza fogalom, amibe szinte bármi belefér, ami keresztezi a racionális cselekvés útját; ha a potyautas-effektus nem érvényesül, mindig fennáll a lehetőség a szelektív ösztönzők mobilizáló hatására hivatkozni.

17.   Már Coleman felhívta a figyelmet azokra a nehézségekre, amelyeket a racionális vá-lasztás híveinek a részvétel interpretációja okoz. Fejtegetései során arra a következ-tetésre jut, hogy egyetlen szavazat hatása olyan kicsi a választás végeredménye szempontjából, hogy az nem lehet kellő ösztönzés arra, hogy a racionális válaszoló pusztán emiatt venne részt a választáson. (Lásd Coleman 1990, 289.)

18.   A báziskommunikáció értelmezésével kapcsolatban lásd Geissler 1973. Magam a báziskommunikáció fogalmát Geisslernél némileg szűkebben értelmezem (vö. Angelusz 1998).

19.   A heterogenitás mértékével és mérésével kapcsolatban lásd például Blau–Schwartz 1984, 17.

20.   A pluralizmus ignoranciájának kérdéseiről lásd például O’Gorman 1975, illetve Fields–Schuman 1976. Meglepőnek tartom, hogy a pluralizmus ignoranciájának egy-re bővülő irodalmában nem találtam olyan kísérletet, amely a saját rétegtudatnak és a “más” hasonló státusúak rétegtudatának egybevetésével az osztálytudat mérésére próbálták volna alkalmazni a pluralizmus ignorancia szemléletét és mérési technikáit.

21.   R. Collins interpretációja szerint Weber stratifikációs felfogásában is érvényesült egy olyan elképzelés, hogy a felsőbb osztályok felől lefelé haladva csökken az osztályok szervezettsége és így az osztálytudat kialakulásának valószínűsége (lásd Collins 1989).

22.   Az imputáció fogalmát a kognitív képződmények és a társadalmi csoportok tudati összekapcsolódása értelmében használom. Ez a hozzárendelés lehet helyes vagy tévedésen alapuló. A fogalom értelmezésével kapcsolatban felmerülő problémákról lásd Child 1970.