Angelusz Róbert elöadásai: Társadalmi struktúra (1994)

Angelusz R.

Elöadás, 1994. szeptember 30.

De lehet, hogy akik szociológia szakirányra jelentkeztek, azok a szünetben még csinálták ... (nem érthetö beszéd, zaj) …Tehát az elmúlt órán lényegében véve arról beszélgettünk, hogy mennyire megnehezíti a témát, hogy bizonyos értelemben rendkívül sok, amelyek ennek a tárgynak a központi terminusai, társadalmi struktúra, társadalmi rétegzödés, azok eléggé bizonytalanul körvonalazódott terminusok, pontosabban arról van szó, hogy különbözö szociológiai iskolák, söt azon belül is egyes szerzök eltéröen definiálják, eltéröen értelmezik ezeket a fogalmakat. Hasonló a helyzet azokkal a társadalmi nagycsoportokkal, amelyeket elsösorban a társadalmirétegzödés-vizsgálatok során kutattunk, az osztályokkal, a rendekkel, a rétegekkel és az elitcsoportokkal, és tulajdonképpen az elmúlt órán ezt próbáltam érzékeltetni, hogy például egy olyan fogalom, mint az osztályfogalom, a milyen széles skálán mozog ezeknek a definíciója, hogy vannak esetek, amikor egyszerüen osztálynak neveztek mindent, ami valamifajta klasszifikációnak, osztályozásnak az eredménye, más esetekben pedig nagyon szigorúan periódusokban határozták meg, hogy mi az osztály, de ennek rendkívül különbözö verziói vannak. És hát beszéltünk arról, hogy mik az eltérések mondjuk Marxnál, Webernél, Wahrendorfnál. Ezekröl a problémákról beszéltünk, és hasonlóképpen nyomon követtük ugyanezeket a kérdéseket a rendnél, a rétegdefinícióknál, illetve az elit különbözö definícióinál.

                Most egy kicsit még arról a kérdésröl próbálnánk beszélgetni, hogy magánál a struktúrakutatásnál részben érintettünk már ilyen problémákat, de mégis ezeket próbáljuk most összegyüjteni, hogy mik azok a legfontosabb elméleti, módszertani, logikai problémák, amelyeket tárgyalni kell. Mondom, ezeket részben egy-egy aspektussal érintettük, például a Nalli (fonet.)-modell tárgyalásánál, most azonban egy kicsit átfogóbban próbáljuk összeszedni, hogy mik azok a problémák, elméleti és módszertani problémák, amelyekre koncentrálni kell.

Ugye az elsö nagy elméleti kérdés, az tulajdonképpen az, hogy mi a viszony két értelemben felfogott struktúra között. Én említettem Önöknek azt, hogy a struktúrán mindig a részek és az egész viszonyát szokták érteni, és hogy jól megkülönböztethetö két olyan fajta struktúrakép, amely az egyik esetben a részek és az egész viszonyán hát azt érti, hogy különbözö alrendszerek, a társadalomban szétdifferenciálódott alrendszerek létezik a rész és a társadalmi rendszer egészeként, tehát ilyen mondjuk tipikusan a Parsonsnak a rendszere, a gazdasági alrendszer, a politikai alrendszer, az integrációs alrendszer, illetve a mintafenntartó alrendszer elkülönül, és ugye ö ezeket tekinti, ezt a négy alrendszert tekinti tulajdonképpen résznek és az egésznek. És mondjuk Marxnak a felfogása, aki tulajdonképpen magukat a nagycsoportokat, az osztályokat tekinti az alrendszereknek, és azt vizsgálja, hogy ezek között az alrendszerek, nagycsoportok között milyen viszony van, illetve mi ezeknek a társadalmi egészhez való viszonya. Tulajdonképpen ugye az egyik kérdés az az, hogy ismeretelméletileg mondja, hogy módszertanilag hát melyiket célszerü elöször vizsgálni, és itt azt a hipotézist fogalmazzák meg, hogy valószínüleg azt a kérdést mindenképpen érdemes elöször feltenni, hogy a parsonsi értelemben vett alrendszerek között milyen viszony van, hogy mik az alrendszerek és, a parsonsi értelemben vett alrendszerek között milyen viszony van. Tudniillik attól függöen, hogy erre a kérdésre milyen választ ad az ember, és hogyan analizálja ezt a kérdést, az már egy bizonyosfajta elkötelezettséget jelent abban a tekintetben, hogy hogyan interpretálja, milyen eredményekre jut a nagycsoportok tekintetében.

 Nyilvánvaló, hogy itt nagyon fontos kérdésröl van szó, talán a múltkor ebben az összefüggésben, mikor Marxnak és Webernek a felfogásának a különbségeit próbáltam interpretálni, nem mutattam rá, hogy végeredményben öket egy olyan alapvetö kérdés is elválasztja, hogy ami Marx esetében a gazdaságot mindig egy független változó, tehát egy magyarázó változó, és az egyéb jelenségek azok függö változók, addig Parsonsnál hát inkább fordított a helyzet, ö a gazdaságot egy függö változónak tekinti, és hát a protestáns etika kialakulásának és más pozitív kulturális beállítottságok kialakulásának a következménynek tekinti azt, hogy milyen a gazdaság. De mindenféleképpen sokkal erösebben egy interdependens reláció van, tehát egy kölcsönös összefüggésen alapuló relációban gondolkozik, egyoldalú determinisztikus relációban. Tehát ilyen típusú kérdéseket, hogy az alrendszerek között milyen a viszony, ez nagyon meghatározó jelentöségü lehet a nagycsoportok szempontjából, éppen ezért ez egy logikailag elözetesen eldöntendö kérdésnek látszik. Általában véve a nagy iskolák, tehát például a Marxé vagy a Parsonsé, konfliktuselméleti vagy funkcionalista elméleti iskolák legjelentösebb figurái, mindig foglalkoztak is ezekkel a megjelenésekkel.

Na most a második ilyen kérdés, amiröl érdemes tárgyalni, az nevezetesen az, hogy mindenfajta osztályelemzés vagy rétegelemzés az áll egy olyan feladatból, hogy ki kell választanunk a strukturális változókat, vagy rétegképzö változókat, a változók összsokaságából. Ki kell választanunk ezeket, ezekböl állítjuk valahogy össze, írjuk le a társadalmi nagycsoportokat, és ezeknek a társadalmi nagycsoportoknak olyanoknak kell lenni, mint ahogy erröl az elsö órán beszéltem, hogy ezek sokat magyarázzanak a cselekvésekböl, a társadalmi cselekvésekböl, bárhogy értelmezve, tehát a … cselekvéseket is beleértve, illetve sokat magyarázzanak a társadalmi relációkból, tehát leírják ezeket a relációkat is. Na most inkább azt a kifejezést használtam itt most, hogy változó, söt megengedhetetlen módon az elöbb Marxról és Weberröl tettem egy utalást, hogy független vagy függö változó, akkor is használjuk azt a kifejezést, hogy változó, tehát a változónak kellene adni valami definícióját, majd utána megvizsgálni, hogy mik a strukturális változók, illetve hogy milyen változótípusok merülnek fel akkor, amikor ezeket a független változókat mérjük. Hát a változót azt egyszerüen úgy definiálnám, mint egy olyan dolgot vagy egy olyan jelenséget, amelyik különbözö fokozatokat vehet fel, például a jövedelem, tehát különbözö fokozatai lehetnek, vagy pedig különbözö értékeket old fel. Nem feltétlenül rangrendi fokozatokat, hanem különbözö értékeket. Tehát a változóra az jellemzö, hogy az változik, változó értékeket ölt. Hát változó formákban jelenhet meg, vagy változó grádicsai lehetnek. Ezt tekintjük változónak.

A változóknak ugye a szociológiai kutatások során meg szoktuk különböztetni két formáját, a független változókat és a függö változókat. Ez bizonyos fokig természetesen egy normális kutatásnál egy kicsit egy ilyen instrumentális feladat, hogy el kell dönteni, hogy mi a célunk, hogy mit kutatunk, hogy mit akarunk megmagyarázni. A magyarázandó jelenséget hogy magyarázzuk, vagy magyarázandó változónak vagy függö változónak tekintjük, és keressük igazában véve a független változókat. Tehát a független változók azok, amik magyarázó változók, tehát akármilyen jelenséget vizsgálunk, hogy mi határozza meg a béreket egy adott társadalomban, mitöl függ, hogy valakinek magas vagy alacsony a bére, ebben az esetben ez a függö változó, és mindaz, amiröl feltételezzük, hogy magyarázhatja, hogy oka lehet a magas vagy alacsony béreknek, hogy magyarázza a béreknek a szórását, azokat nevezzük független változóknak. Tehát itt bizonyos értelemben itten egy kicsit az okság fogalmához jutunk el, és itt meg kell állni egy pillanatra, hiszen a társadalmi rétegzödésnél vagy a társadalmi struktúrakutatásnál is végsö soron amikor rétegképzö változókat keresünk, akkor független változókat, a társadalmi struktúra, társadalmi rétegzödés független változó, végsö magyarázó változóit keressük, amelyek bizonyos fokig hát ok, egy bizonyos értelemben hát ok-okozati relációként felfogható hát a független és függö változóknak a viszonya.

Két mondatot, tehát megállnék ennél a kérdésnél, hogy egyáltalán ezeket az oksági dolgokat hogyan vizsgáljuk a szociológiában, és hogy miért van itt különleges különbség. Induljunk mondjuk egy olyan, egy fizikai dologból, hogy az ember érzékeltesse a különbségeket. Ugye tudjuk, hogy Arisztotelész még úgy gondolta, hogy két tárgy közül az esik lassabban a földre, amelyik könnyebb. Tehát ö azt figyelte meg, hogy egy tollpihe az hamarabb leesik, az lassabban esik le a földre, mint mondjuk az ólom. Természetesen egy optikai csalódásnak volt a rabja, hiszen tudjuk, hiszen Galilei nyomán ezt tudjuk, mert Galilei elvégezte azokat a kísérleteket, hogy abban az esetben, ha a közegellenállást megszüntetjük, akkor teljesen egyforma gyorsasággal esik le a földre, egyformán gyorsul a tollpihe és egyformán gyorsul az ólom, csak az egyik esetben a közegellenállás hát más eröt fejt ki , mint a másik esetben, tehát végsö soron és hát soron Galilei ugye, tehát végsö soron ugye kiderült, hogy ezek egyformán esnek le, és hát tudjuk, hogy az egyetemes tömegvonzás törvényét is fölállította, és magyarázatot is adott erre. Tehát lényegében véve itt különbözö erök hatottak egymásra, keresztezték egymást, és ezért nagyon merész volt megállapítani, hogy mi a valódi összefüggés, és milyen okok szerepelnek e mögött. Na most a társadalomban ez mindig egy fokozottabb mértékben van így, és itt megint szeretnék utalni arra, amit a múltkor elmondtam, hogy ebben az értelemben ugye hát a Gore és Keynes-vitáról, hogy ugye mennyivel bonyolultabb ilyen szempontból a társadalomtudomány, hiszen sok változó van, de itt is végeredményben arról van szó, hogy ki kell szürni az egyes változóknak a hatását, és okság, és ahhoz, hogy az okságot megállapítsuk, ahhoz minimálisan három feltételnek eleget kell tenni a társadalomban.

Az egyik az az, hogy azok között a változók között, amik között ok-okozati relációt állapítunk meg, azok között korrelációknak kell lenniük. Na most az összefüggés az olyan, hogy ok-okozati viszony esetén mindig van korreláció, de a fordítottja nem igaz. Ha korreláció van, akkor nincs feltétlenül ok-okozati viszony, és ez okozza a nehézségeket ugye, hogy meg kell állapítani, hogy mikor. Tehát az elsö lépés az az, hogy igazában akkor merül fel bennünk a gyanú az ok-okozati reláció iránt, de ez alapján nem beszélhetünk ok-okozati relációról. Igen ám, csak az a probléma, hogy rengeteg látszatkorrelációt találunk a társadalomtudományban, és éppen ezért a kontamináló változók között – kontamináló változóknak mindazokat a változókat nevezzük, ha A és B változók között korrelációt találtunk, ugye. Tehát mondjuk azt találtuk, hogy az életkortól függ a kereset, akkor meg kell nézni mindazokat a változókat, amelyek még befolyásolják a keresetet, vagy amelyek befolyásolják az életkor és a kereset viszonyát. Ha mindezeket konstansnak tudjuk tartani, de a társadalomban nem tudjuk azt csinálni, mint ugye hát végsö soron Galilei megcsinált, hogy légüres térben ejtette le a tárgyakat, de nem tudunk minden változót ugye leválasztani a többiröl, hanem más módszereket kellene kitalálnunk.

A második lépés az, hogy valódi korrelációnak kell lenni, tehát meg kell állapítani azt, hogy a kontamináló változók kiszürése után is fönnmarad-e a két dolog között a korrelációs kapcsolat. Ha fönnmarad, akkor továbbra is élhetünk esetleg a gyanúval, hogy itt oksági reláció lehet. Tehát A mindig együtt jár B-vel, és ez nem abból adódik, hogy azért nagyon fontos, mert természetesen a legtöbb esetben látszatkorrelációkhoz jutunk ugye, amikor erröl beszélek, én ezt szoktam mondani, ugye azt a példát, amivel én magam találkoztam, egy szociológus kollégám arra hívta fel a figyelmemet, hogy körülbelül négyszáz változóra volt adata egy felvételböl, és hogy azzal kezdte a vizsgálatot, hogy megvizsgálta, hogy négyszáz változó között milyen korrelációk vannak, és azt tapasztalta, hogy a legerösebb korrelációt aközött a két változó között találta, hogy valaki milyen gyakorisággal jár a strandra és aközött, hogy mennyire vallásos beállítottságú. Az összefüggés olyan volt, hogy minél gyakrabban jár valaki a strandra, annál kevésbé vallásos. De hát mondtam, hogy öregem, minek ilyen dolgokat csinálni, hát azt mondja, ebböl le lehet vonni azt, hogy a strandon nem érdemes ateista propagandát folytatni, azt mondja, de hát mi ez az összefüggés, ugye. Na most természetesen ez olyan, hogy akár amerikai vagy német tankönyveknek az iskolapéldája lehetne arra a korrelációra, hiszen természetesen az összefüggés mögött az van, hogy mind a kettö az életkortól függ, tehát van mögötte egy változó, ami mozgatja mind a kettöt, és arról van szó, hogy az életkor emelkedésével az emberek egyre vallásosabbak, és ugyanakkor egyre kevesebbet járnak a strandra, és ha kiszürjük ezt a hatást, és azonos korúaknál vizsgáljuk meg a strandrajárás és a vallásosság összefüggését, akkor lényegében ez eltünik, tehát egy látszatkorreláció van, és nem is lenne érdemes ilyen oksági magyarázatokat keresni tehát a kettö között, mert eltünnek a korrelációk.

Bonyolultabb a dolog természetesen még ennél is, mert elöfordul olyan, hogy az elsö lépésnél, amikor keressük, hogy van-e korreláció két változó között, azt tapasztaljuk, hogy nincs korreláció, és akkor a rossz szociológus esetleg azt mondja, hogy ezt nem lehet vizsgálni. Böven elöfordulhat az, hogy ha a korrelációk hiánya a látszat, és kiszürjük a kontamináló változókat, akkor egy erös korreláció keletkezik, a kettö között tehát látszólag nincs összefüggés. Különösen, majd látni fogják, hogy az úgynevezett ...elemzések vagy ...modellek majd szórakoztatóak, de abból lehet sokszor megállapítani, A változó és B változó nulla korrelációban van, és egyszerüen azért, mert két erös változó kioltja a hatását. Tulajdonképpen ha azt kiszürjük, akkor A változó mégis hat B változóra. Azonnal megadom a szót, igen, ja és a harmadik dolog természetesen az, hogy miután megállapítottuk, hogy a korreláció valóságos két dolog között, minimális kritériumnak kell venni azt, hogy az a változó, amit oksági változóként próbálunk interpretálni, hogy annak a változónak idöben meg kell elöznie természetesen az okozati változót, tehát ez a három minimális feltétele az oksági változóknak.

Tehát végeredményben amikor a független változókat keressük, bizonyos értelemben ilyen oksági magyarázatokat keresünk a jelenségekre, tehát a viselkedésekre, azt reméljük, hogy a társadalmi nagycsoportok azok ilyen oksági változók lesznek, de ugye hozzá kell tennünk ehhez azt, hogy igazában véve akkor azok, hogyha kiszürjük a kontamináló változókat, életkort és egyéb változókat, és akkor is ez egy nagyon erös magyarázó erejü változó marad, tehát ilyeneket is meg kell vizsgálni abban az esetben. És a másik dolog, amivel hát korlátozni kell ezt a megállapítást, az az, amire hát már egyszer tettem egy utalást, hogy itt mindig lényegében véve azért egy sztochasztikus kapcsolatról van szó, tehát bizonyos interpretendencia (mi??) is fönnállhat a két változó között. Azt majd, különösen azok, akik a szociológia szakirányra járnak, nyilván ilyen ...elemeket fognak elemezni, akkor majd látni fogják, érdekesen lehet vizsgálni azt, amikor a független változókat megcseréljük olyan esetben, amikor elvileg lehet ugye az, amit függö változónak tekintünk, megmagyarázni független változóval, és van olyan eset, amikor ezt természetesen nem lehet, hiszen mondjuk az életkor és a fizetés-korreláció, ami egy igen erös korrelációnál hát természetesen intuitíven belátható, hogy nem a fizetéssel magyarázzuk valakinek az életkorát, hanem fordítva. De vannak olyan összefüggések, amikor ez nem kizárt, tehát az iránynak a megállapítása az egy fontos dolog, és ezért két irányban történhet.

Na most két fajtája, na most akkor, amikor ez független és függö, most keressük ugye sok-sok változó közül a strukturális változókat vagy rétegképzö változókat, tehát azokat a változókat, amik eleget tesznek annak a követelménynek, hogy feltehetöleg relevánsak abból a szempontból, hogy valaki fent vagy lent helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Mert tulajdonképpen erre keressük a választ, hogy mik azok a változók, amelyek nagy szerepet játszanak abban a tekintetben, hogy valaki fent vagy lent helyezkedik el, és két, itt meg kell különböztetnünk a különbözö okokból a változóknak azt a két formáját, amelyet hát a megkülönböztetések alapján nominális és graduális változónak nevezek, de nem sok a különbség eközött és aközött, amit a statisztikusok mennyiségileg, minöségileg is fölvezetnek. Tehát mondjuk a nominális változó most olyan jellegü, ezt most Önök írják fel, én hadd ne írjam fel, hogy tehát nominális változó, graduális változó és például, a nominális változókra, hogy nem, vallás, etnikum, foglalkozás és a többi, lehetne sorolni korlátlanul a nominális változókat. És van a másik típusa, amit graduális változóknak neveznek, ide írják példának azt, hogy vagyon, jövedelem, iskolai végzettség, életkor. És jegyezzék fel a nevet, Bloomnak a nevét, ugye aki a Kolumbiai Egyetem klasszikusnak számító professzora, aki ugye hát ennek az értelmezése alapján nevezzük ezeket nominális és graduális változóknak. Ezt azért mondom, mert itt inkább az az érdekes, hogy ezt az egész rétegzödés-elemzésben fölhasználja.

Na most mégis a nominális és a graduális változók között keressük a különbségeket, és hát most nem, mert meg szoktam kérdezni, hogy milyen különbséget látnak a két csoport között, most nem kérdezem meg ugye, mert sokan vagyunk és hát az idöt jobban ki akarjuk használni. Tehát nyilvánvalóan két nagyon szembetünö különbség van a nominális és a graduális változók között, az egyik az az, hogy a nominális változók éles határokkal válnak el egymástól, mikor a graduális változók folytonos változók. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy az egyik diszkrét, a másik folytonos változó. Az egyik éles határokkal válik el a másiktól, a másik meg nem világos, hogy hol a határ, nincsenek magától értetödö határok. Ez intuitíve belátható, mondjuk ha például a nem változót vizsgáljuk, a férfiak és a nök azok nagyon jól kódolhatók ugye, hogy még a személyazonosságukba sem kell belenézni, a legtöbb esetben hát puszta ránézésre is el tudjuk dönteni, hogy férfiról vagy nöröl van szó. Tehát éles határokkal válnak el egymástól. Ezzel szemben mondjuk egy olyan dolognál, mint a fizetés, vagy a kereset, vagy a jövedelem, nem világos, ugye vannak szociológusok, akik azt mondják, hogy nyolcezer forint alatti, a nyolcezer és a tizenkétezer, a tizenkétezer és a tizenhatezer forint között. Tehát meghúznak bizonyos határokat, de ez korántsem ilyen magától értetödö, hogy hol kell meghúzni a határokat, nagyon komoly megfontolások és elemzések kellenek hozzá, és néha egyenesen, kísérletképpen én már többször megpróbáltam, hogy majd egyszer ...elemzéssel a programok nem húzzák meg maguk azt, hogy hol vannak a jövedelemben vagy a korban azok a törésvonalak azok a határok, amik meghúzandók, de nyilvánvalóan látszik ugye, hogy nem olyan éles határokkal válnak el, mint a nominális változók esetében, és bármilyen elmondott nominális változó, tehát akár az etnikum, akár a foglalkozás, ami szintén egy nominális változó ugye, akár a vallás, ez lényegében véve nagyon könnyen megállapítható, tehát nincsenek határok, kevés határeset van, viszonylag éles határokkal elválaszthatók, úgy is mondhatnánk, hogy a kódolónak egyszerü volt, hogy amikor, ezt ugye a számítógépes feldolgozások nem kell kódolni, a másik esetben pedig hát egy ugye kutatónak is hát nehézségeket okoz ugye, hogy aki a határokat. Tessék parancsolni!

K: Az iskolai végzettség az miért graduális?

V: Igen, az iskolai végzettséget ugye azért soroltuk graduális változóba, mert most mindjárt mondom, a második, hogy a második kritérium az az, hogy mondható-e ezekröl a bizonyos fokozatokról, hogy itt több vagy kevesebb, vagy egyszerüen csak másságról van szó ugye. Elvileg pusztán logikai szempontból, amikor azt mondom, hogy férfi és nö, akkor egyszerüen azt mondom, hogy másság és arról, hogy több vagy kevesebb, arról nem lehet logikai szempontból sem ilyenfajta következtetést levonni. Annyit tudunk róla, hogy másfajtaságot jelent bizonyos szempontból, de nem tudjuk azt mondani, hogy több vagy kevesebb, és ugye abban a pillanatban, amikor azt mondjuk, már egy nagyon ingoványos területre kerültünk, ahol nyilván vitatkoznánk egymással, hogyha valaki ezt feltételezné, hogy ilyen meg lehet igazában véve áruban. Na most éppen ezért, viszont olyan kérdéseknél, ahol az egyértelmüen eldönthetö, hogy mondjuk tizenötezer forint az több, mint nyolcezer forint, tehát aki tizenötezret keres, annak több a fizetése, mint aki nyolcezret keres, vagy azt is megállapíthatjuk, hogy aki a hatvan éven felüli kategóriába tartozik, életkor szerint az idösebb, mint az, aki a huszonöt éves alattiak közé tartozik. Ennyiben azt mondhatjuk, hogy több éves, azt nem mondhatjuk, hogy melyiknek rosszabb vagy melyiknek jobb, de mindenféleképpen, vagy legalábbis ez nem magától értetödö, de azt mindenféleképpen mondhatjuk, hogy az egyik idösebb, mint a másik, és mindenféleképpen mondhatjuk, hogy az egyik többet keres, mint a másik, azt mindenféleképpen mondhatjuk, hogy aki egyetemet végzett, az több iskolát végzett, mint aki csak általános iskolát végzett, és éppen ezért tehát tulajdonképpen ezeket graduális változóknak nevezzük, mert itt van lehetöségünk arra, hogy olyan matematikai müveleteket végezzünk el, amelyeket akkor lehet két szám, két változóra mondani, hogy az egyik biztos több, két értékre azt mondhatjuk, hogy az egyik biztos több mint a másik, vagy esetleg azt is meg tudjuk mondani, hogy mennyivel több, nem minden esetben megmondható természetesen, bár a szociológiában majd látni fogják, hogy vannak olyan módszerek, amelyek esetleg, attitüdökre, ahol nem, ugye azt tudjuk, hogy kétezer forint az lényegében ezer forinttal több, mint ezer forint, de azt, hogy két ember, akinek mondjuk elöítélete van a színesbörüek iránt, hogy az egyiknek hányszor nagyobb az elöítélete, vagy mennyivel nagyobb az elöítélete, mint a másiknak, ez már egy komoly mérési probléma. A szociológusok megpróbálják megmérni ezt a dolgot, nem is mindig sikertelenül, de nyilvánvaló ugye tehát, hogy két különbség van ugye ezek között a változók között. Egyik az, hogy tudniillik a nominális változók esetében éles határokkal válnak el a kategóriák, mert nem tudjuk azt mondani, hogy több vagy kevesebb, legalábbis logikailag nem tudjuk azt mondani. A másik esetben folytonos változókról van szó, nincsenek éles határok, bizonytalan, hogy hol húzzuk meg a határokat, de bizonyos, tehát azt tudjuk mondani, hogy bizonyos grádicsok vannak, és hogy a magasabb grádics az több, mint az alacsonyabb grádics, fokozatokat, esélyünk van arra, hogy számokat is tudjunk hozzárendelni ezekhez a változókhoz.

K: Az órára vonatkozik azért is zavarok, elnézést hogy zavarok.

V: Soha nem zavar.

(kazetta oldalcsere)

Nos tehát ez a különbség lényegében véve a nominális és a graduális változók között. Most természetesen itt fölvetödhet ugye, a szerzö azt mondja, hogy a nominális változó az a társadalomnak egy horizontális tengelye. Hát éppen azt keressük, hogy ki van fentebb és lentebb, és mik azok a változók, amelyek magyarázzák, hogy fent van vagy lent van valaki. A nominális változó az egy horizontális tengely, hiszen nem mondhatjuk, hogy a férfiak fentebb vannak, mint a nök, vagy nem mondhatjuk, hogy bizonyos vallásúak fentebb vannak, mint más vallásúak, pusztán a dolog logikai státusza alapján ezt nem mondhatjuk. Ugye ezt igazában véve hát meg kell vizsgálnunk. És a másik pedig a graduális változó, az pedig megítélésem szerint a társadalomnak éppen egy ilyen fentebb tengelyét, tehát egy ilyen vertikális tengelyét jelöli.

Van egy másik megállapítása Bloomnak, ezt én elmondom Önöknek, de én kételkedem benne. Azt mondja, hogy a nominális változó az csoportokat hoz létre, a graduális változók alapján státuszokat hoz létre. Tehát ö azt mondja, hogy férfi vagy nö, vagy bármelyik ilyen nominális változó, hogy milyen vallású valaki vagy melyik etnikumhoz tartozik, az csoportokat jelent. Az pedig a graduális változók, hogy milyen iskolai végzettsége vagy milyen életkora van valakinek, ezzel státuszokat jelez, de nem feltétlenül csoportokat. Én nem tartom ezt öszintén szólva plauzibilisnek, de természetesen elmondom. Azért nem tartom plauzibilisnek, mert az, hogy például a nemek közötti megosztás, vagy a vallás közötti megosztás valóban csoportjellegü viszony-e, nyilvánvaló, hogy mikroértelemben nem. Tehát nem abban az értelemben, mint ahogy Önök között, Önök esetleg egy csoportot alkotnak, ami azt jelenti, hogy sokkal gyakoribb Önök között az interakció, mint mondjuk a negyedévesekkel, vagy valami más fakultációra járó hallgatókkal. Tehát nem ebben az értelemben, hanem abban az értelemben, hogy egy-egy nagycsoportot és az interakcióknak egy viszonylag magas sürüsége ha jellemez, akkor bizonyos csoportjegyekröl beszélhetünk, és az egyáltalán nem magától értetödö számomra, hogy mondjuk eleve azt mondhatjuk, hogy nominális változó mentén gyakori interakciók, tehát csoportjelleg és csoporttudat alakul ki, míg a graduális változó esetén pedig státusz alakul ki. Hiszen elképzelhetö, hogy graduális változó, például generációs összefüggés esetén elképzelhetö, hogy egy generáció, annak ellenére, hogy graduális változó mentén jelölik meg, hiszen lényegében az életkor az graduális változónak tekinthetö, mégis elképzelhetö, hogy ez alapján csoportjellegü szerkezet jön létre, tehát egy generáció esetleg bizonyos körülmények között inkább csoport, mint egy osztály vagy mint egy réteg, és tehát ezt én nem értem ezt magától értetödönek, és nem érzem plauzibilisnek, de mindenesetre elmondom, hogy ez a felfogása.

Na most a másik, amit ehhez a nominális és graduális változók ügyéhez hozzá kell tenni, az az, hogy noha ezt a különbséget hangsúlyoztuk, hogy a graduális változók, azok esetében fokozatokról beszélünk, vagy minimum az, hogy több vagy kevesebb, a nominális változók esetében, hogy azért nem teljesen alaptalan lenne, ha valaki mégis azt mondaná, hogy valóban nem tapasztaljuk-e azt, hogy mondjuk a férfiaknál lényegében véve a társadalmi hierarchiánál általában véve empirikusan hát ugye fent helyezkednek el összességében véve ugye. Mondjuk ez olyan elemi változó, amit a parlamenti képviselök között, a minisztériumi föhivatalok között, tehát mondjuk magasabb státuszokban, az eliten belül, különbözö elitcsoportokban milyen a férfiak, nök aránya, akkor igen jelentös különbségeket találunk. Tehát egyáltalán nem magától értetödö, hogy férfi és nö között logikailag miért ne lenne ilyen különbség. Egyáltalán nem biztos az, hogy különbözö etnikumok között mondjuk Magyarországon, mondjuk a németet a cigány etnikummal összehasonlítanánk, valószínüleg azt tapasztalnánk, hogy lakásviszonyaikat tekintve, iskolai végzettségüket tekintve és számos más tekintetben is szisztematikus különbségek vannak a kettö között, és mégis azt mondjuk, hogy az egyik az egy nominális változó, ez egy nominális változó és nem graduális változó. Na most nyilván arról van szó, hogy a társadalomban a nominális változók is gradualizálódnak, hiszen egy csomó korreláció keletkezik a nominális változók és a graduális változók között. Tehát ha mondjuk azt tapasztaljuk, hogy a legkülönbözöbb változók mentén mondjuk a férfiak elönyösebb helyzetben vannak, mint a nök. Tehát például, hogy a férfiaknak magasabb a fizetése, tehát a nemek közötti szóródásból, a bér szóródásából a nem az sokat magyaráz, tehát szisztematikusan a férfiak keresnek többet. Ha mondjuk megmérjük a hatalmas státuszt és azt tapasztaljuk, hogy a hatalmi státuszból is a nemi különbségek, azok magyaráznak sokat, és ekkor is azt tapasztaljuk, hogy a férfiak töltenek be általában magasabb hatalmi pozíciókat. Ha azt tapasztaljuk mondjuk, hogy azok a foglalkozások, amelyeknek magas a presztízse, azok között több a férfi, mint a nö. Tehát ha ezeket tapasztaljuk, akkor kétségtelen, hogy van egy ilyen gradualizálódás, és az emberben keletkezhet egy olyan benyomás, hogy a férfiak társadalmilag magasabb helyet foglalnak el a társadalomban, és mondom, itt nem egyszerüen optikai csalódásról van szó, hanem tényleg arról van szó, hogy egy sor változó mentén elönyösebb a helyzetük. Kérdés természetesen egyfelöl, hogy ez mennyit magyaráz, és nem abból adódik-e, hogy eleve a férfiak és a nök között a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíciók is különbözöek. Tehát valóban itt is különbözö, tehát itt is elvileg kontaminálni kéne a változókat, tehát a kontamináló változók meg kéne nézni, hogy mikor mekkora a reláció, mi mennyit magyaráz a dologból, de arról van szó, hogy a nominális változók különbözö korrelációkban vannak a graduális változókkal, és ebböl adódóan elöfordulhat, hogy szisztematikusan egy nominális változó egy magasabb társadalmi státuszt jelez, mint egy graduális változó.

Na most az elmondottakból egy kicsit az következne, hogy mikor a szociológiában függö és független változókat, keressük a társadalom függö és független változóit, a nominális és a graduális változóknak ebböl a sajátosságaiból az következne, hogy az lenne az ideális eset bizonyos szempontból, ha a társadalmi különbségeket, egyenlötlenségeket, a társadalmi ekvivalenciákat is inekvivalenciákat, tehát megegyezéseket és különbségeket azokat mérni, a graduális változókon mérnénk, tehát ezt jól meg lehetne mérni. Ellenben az lenne az ideális, ha a magyarázó változók azok, a magyarázó változók nominális változók lennének, mert azoknak meg jók a határai. Tehát akkor ugye meg tudnánk mondani, meg tudnánk mérni, hogy mekkora különbség van bizonyos embercsoportok között, és azt is meg tudnánk mondani, hogy kik tartoznak az egyik csoportba és kik a másikba, ha azokat nominális változók jelölnék meg, mert azoknak jó éles határai vannak. Ugye majd látni fogják, és erre még utalni fogok a mai alkalommal, hogy bizonyos társadalmakban, és a modern társadalmakat ilyennek tartom, ahol egyre romlanak a társadalmi látásviszonyok abban a tekintetben, hogy nem tudjuk így ránézésre eleve megmondani, ahogy például az indiai társadalomban vagy egy klasszikus kapitalista társadalomban, hogy ki melyik osztályhoz tartozik. Bonyolult méréseket kell végeznünk ahhoz, hogy kijelöljük, hogy ki melyik réteghez tartozik, és föleg az emberek maguk sem tudják sok esetben. Tehát ha végzünk, Magyarországon is végeztek sok esetben olyan vizsgálatokat, hogy az emberek hová sorolják magukat, milyen társadalmi csoportba, és azt tapasztaljuk, hogy egy rendkívül nagy bizonytalanság van sok esetben, amikor meg kell jelölni, van olyan munkás, amelyik azt mondja, hogy ö munkás, van olyan, amelyik azt mondja, hogy ö a középosztályhoz tartozik. Tehát bizonytalanságok vannak, romlanak a látási viszonyok is. És hogy ennek mi az oka, bizonyos fokig azt is már most elörebocsájtom, szerepet játszik benne, hogy nem ez a helyzet, hogy mindig nominális változókkal tudjuk a csoporthatárokat kijelölni egyfelöl. Másfelöl pedig, hogy a graduális változóknak a modern társadalmakban hallatlan megnövekedett a jelentösége, hiszen például a modern nagy szervezetekben, amikor munkaeröt vesznek fel különbözö státuszokra, hát végül is mit tudnak csinálni. Megadnak olyan szempontokat, hogy ennek az elvégzéséhez mondjuk diploma kell, mert az egy jól mérhetö valami ugye, hogy ellenörizni tudják, hogy annak van egy diplomája vagy nincs, vagy azt mondják, hogy ugye egy harminc-negyven év közötti munkaeröt keresnek, mert az is egy ilyen jól mérhetö. Tehát a graduális változóknak bizonyos fokig a nagy szervezetekben megnö a szerepe, és azt hiszem, hogy bizonyos fokig majd ehhez a látásviszonyzavarhoz, még utalni fogok, hogy nehezen megállapítható, hogy az teljesen nevetséges lett volna, hogyha mondjuk valaki a tizenkilencedik század elsö felében mondjuk azon kezdett volna vitatkozni, hogy mondjuk munkás vagy kispolgár vagy tökés, ugye ez szinte magától értetödö volt, egy rendi társadalomban szinte magától értetödö. Ma ezekben a társadalmakban, a nyugati világban is és tulajdonképpen a kelet-európai társadalmakban is hát nagyon sokszor nagyon nehéz megállapítani ezeket a réteghatárokat, osztályhatárokat.

A harmadik kérdés, amit tárgyalnunk kell, az az, hogy az értékeknek milyen a szerepe a társadalmi rétegzödésben. Na most az elöbb már utaltam egy problémára, amikor a graduális változókról volt szó, hogy graduális változó az életkor is, meg graduális változó a jövedelem is. A kettö között mégis óriási különbség van. Azért graduális változók, mert azt mondtam, hogy kétségtelen, hogy aki negyvenéves, az idösebb, mint aki húsz éves, akinek százezer forint a fizetése, annak kétségtelenül nagyobb, mint akinek húszezer, és aki egyetemet végzett, annak kétségtelenül magasabb az iskolai végzettsége, mint aki nyolc osztályt végzett. De ugye itt mindig arról van szó, hogy mi a jobb. Ki van fentebb és ki van lentebb. Na most az lényegében véve számunkra intuitíve belátható, hogy jobb, hogy ha az embernek sok pénze van, igaz? Ez úgy intuitíve belátható, elsösorban az, és valaki tiltakozhatna, és mondjuk Krisna Murti lehet, hogy azt mondaná, nem, kérem, az a jó, hogyha az embernek kevés pénze van, mert nem jó valamit akarni, mert ha valaki valamit akar, akkor az már nem szabad ember. Ha pénzt akarunk, akkor azzal elvesztettük a szabadságunkat. Neki bizonyos értelemben természetesen igaza van, ez egy más értékrendszer, az európai embernek azért az értékrendszere más. Na most ugye az európai értékrendszer az ugye magától értetödö, hogy jobb, ha az embernek több pénze van, mint ha kevés, mert hát elsösorban azért, mert ugye itt nem ekvivalens dolgokról van szó. Aki úgy ítéli meg, hogy jobb a kevés pénz és sok pénze van, ez megoldható probléma. A fordítottja az nehezebben megoldható, hogyha valakinek kevés pénze van és sok pénzt akar szerezni. Ez általában nem szokott sikerülni, vagy sikerül, vagy nem, de általában nem szokott sikerülni. Tehát lényegében véve az magától értetödönek számít, bár ez is egy értékrendszer alapján van, hiszen, mondom, egyáltalán nem biztos, Krisna Murti is azt mondaná, hogy jobb a gazdag embernek, mint a szegény embernek, de mégis számunkra ez magától értetödö, hogy jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek, vagy jobb magasabb iskolai végzettségünek lenni talán, mint alacsonyabb iskolai végzettségünek. Tehát ezen talán már lehetne, ez több vitára adna okot, de valószínüleg itt is találunk kellö súlyosságú és kellö mennyiségü érvet. Na most ugyanígy azonban nem írható le az, hogy most idösebbnek lenni jó vagy középkorúnak vagy fiatalnak, mert megoszolhatnak azért a vélemények. Kétségtelenül, hogyha az életkornak az ilyen változókkal való korrelációit megvizsgálnánk, mondjuk a jövedelemmel, hogy hát akkor bizonyos elönyei lehetnek annak, ha valaki idösebb, mert annak van több fizetése. De hát az már, általában a fiataloknak magasabb az iskolai végzettsége ugye, tudjuk, hogy az iskolai végzettség növekedik, az iskolai végzettség és a jövedelem között hát ugye nincs olyan komoly vagy csak laza korreláció van, valójában természetesen sokkal nagyobb korreláció van, ha kiszürjük a kort, hiszen a fiatalabbaknak magasabb az iskolai végzettsége, ugyanakkor az életkorral általában véve növekedik a jövedelem. Az idösebbek, akik alacsonyabb iskolai végzettségüek, ez kompenzálja azt, hogy bizonyos korlétrán feljebb vannak, és hogy a jövedelemrendszerek olyanok, hogy egy kicsit az életkort is úgy néz ki, hogy dotálják. Tehát ugye nyilvánvaló, hogy azt már nem lehetne eldönteni, hogy melyik életkor a jobb, mert bizonyára vitatkoznánk, én biztos azt mondanám, hogy a fiatalnak jobb, de bizonyos szempontból fiatalnak, bizonyos szempontból öregnek, tehát ez vitatható kérdés, és ez is jól mutatja ugye, hogy itten az értékeknek, hogy voltak olyan társadalmak, ahol eléggé egyértelmü volt, hogy a kor az egy óriási rang. És vannak olyan társadalmak, ahol ez egyáltalán nem számít. Ugye az a kérdésünk, hogy az értékrendszer az egyértelmüen függvénye a társadalmi rétegzödésnek vagy társadalmi struktúrának, ami felé valószínüleg hajlik a marxi megközelítés, vagy pedig azt lehet mondani, hogy az értékrendszer, az maga is meghatározza ugye a társadalmi rétegzödést, ami felé nyilván hajlana egy parsonsi megközelítés, annyira hajlik, hogy ki is mondja. Szóval hogy lényegében véve a társadalmi rétegzödés, mondjuk az igazsághoz természetesen hozzátartozik az is, hogy hát Marx sem egészen azt mondja, hogy az értékrendszer, hát ö ugye tudjuk, hogy ö müvében, a Tökében ugye végeredményben a munkaértékkel kezdi a fejtegetéseket, és az osztályelemzésekkel szerette volna lezárni, ami eleve azt sugallja, hogy valamilyen értékalapon, érték-kiindulópontból jutott el az osztályokig, de azért mégis ugye említettük, hogy ez az alapfeltételezés vagy -szindróma, ez hát mégis erre utal, hogy az értékek között egy parsonsi megközelítésben vagy marxi megközelítésben másfajta helyzet van.

Na most vegyünk elöször egy nagyon egyszerü és kézenfekvö dolgot, ugye az volt a kérdésünk, hogy az értékrendszer ugye, az befolyásolja-e és ez egy kicsit arra is ugye, amikor a változókat keressük, azt mondtam, hogy a releváns strukturális változókat vagy a releváns rétegképzö változókat keressük, amik igazában véve nem túlságosan könnyü, mert az kézenfekvönek látszik például, hogy valakinek vagyona van vagy termelöeszközei vannak, vagy tökéje van vagy ilyesmi, ugye ez egy fontos változó lehet, és mondjuk az, hogy milyen színü a haja, az kevésbé fontos változó. Igen ám, de például Theodor Geiger arra hívja fel a figyelmet, hogy az látszólag egy irreleváns változó, hogy valakinek milyen színü a haja, és ö azt állítja, hogy a középkorban valakinek milyen volt a haja, hogy vörös volt vagy nem, az egy rendkívül releváns változó volt, mert az volt a közfelfogás, hogy akinek vörös a haja, az egy titokzatos … van az ördögökkel, és ez nem volt jó dolog. Na ezt nem túlságosan dotálták, tehát peches volt, akinek vörös volt a haja. Ennyiben a Geiger arra hívja föl a figyelmet, hogy a vörös hajszín abban az idöben hát egy releváns változó volt. Na most ugye, de természetesen az a kérdés vetödik fel, és erre a kérdésre még számos érvet és ellenérvet tudunk majd felhozni akkor, amikor a konfliktuselmélet és a funkcionalista elméletek vitáját fogjuk elemezni, de mégis ugye az, hogy mit tekintünk releváns változónak, az nyilvánvalóan nagyon erösen függ egy társadalomnak az értékrendszerétöl is, és most én elébe vágva annak, amiröl még nyilvánvalóan sokat fog formálódni a gondolkodásmód, ha elolvassuk az idevágó legfontosabb szövegeket, mondjuk én egy olyan egyszerü példával szeretném érzékeltetni azt, hogy azért egy társadalomban milyen az értékrendszer, ugye nyilvánvaló, befolyásolja azt, hogy mit tekintünk relevánsnak. De egy egyszerü példán, hogy valóban befolyásolja az értékrendszer, nyilvánvaló az, hogy egy társadalomban mondjuk vallásos értékeknek nagy a szerepe, az kedvezöen érinti azokat az embereket a társadalmi hierarchiában [...], míg egy olyan társadalomban, ahol a vallásos értékeknek kicsi a szerepe, hát ott mondjuk kedvezötlenül hat az ezzel foglalkozó, ezzel tevékenykedö emberek számára. Vagy nyilvánvalóan egy olyan társadalomban, ahol a katonaságnak hallatlanul nagy a szerepe, mert állandóan háborúznak, és ugye egy ilyen társadalomban, ahol a katonaság, a fegyverviselés, a fegyveres konfliktusok azok nagyon jelentösek és fontosak, ott ugye a katonaságnak hallatlanul nagy a szerepe, míg vannak olyan társadalmak, tehát az nem véletlen mondjuk, hogy a Szovjetunióban egészen kiemelkedö, a tiszteknek egészen kiemelt fizetése volt, és tényleg a legjobb képességü emberek mentek el sakkozni katonatisztekhez, azért, mert a sakk az egy abszolút apolitikus lehetöség volt a tehetségnek a megmutatására, és a katonaságnak ez egy jól fizetett tere volt ugye, tehát katonatisztnek lenni, és az is nyilvánvaló, hogy mondjuk a mai magyar társadalomban abból adódóan, hogy a rendszerváltás megváltoztatta az értékrendszert, a vallásos értékrendszert, hogy az egyházi személyeknek a hierarchiában elfoglalt pozícióját kedvezöen érintette mondjuk, tehát azt hiszem, hogy ezek olyan példák, természetesen olyan példákat is vehetnénk, hogy mondjuk a társadalmak különböznek abban a tekintetben vagy akár társadalmi rétegek is, hogy mondjuk a birtoklásnak, a tulajdonnak vagy a tudásnak mekkora szerepe van. Lehetnek olyan rétegek, amelyek a tudásnak nyilvánítanak nagyobb szerepet, de lehetnek olyanok, hogy mije van az embernek, tehát vagyonilag, hogy milyen anyagi helyzete van. Na most mindig az is fontos egy társadalomban, hogy az erre vonatkozó értékrendszer, ami a fent-lent dimenziókban való elhelyezkedést meghatározza, hogy abban az értékek mennyire konszenzuálisak. Tehát hogy egységesen elfogadják az emberek ezeket az értékeket, vagy pedig erösen megoszlik ebben a társadalom. Tehát mondjuk inkább, természetesen ebben a kérdésben is olyan álláspontot foglalnak el, amilyet akarnak, azért úgy tünik, azért sokkal több érv szól amellett, hogy maga az értékrendszer is befolyásolja a társadalmi rétegzödést. De természetesen ez egy vitatható és hát vitatandó kérdés is.

Az ötödik probléma, amivel érdemes foglalkozni, ez az úgynevezett státuszkristályosodás problémája, nagyon röviden fogom érinteni, bár a rétegzödésnek egy alapkérdése. Azért röviden, mert különbözö modelleket mikor vizsgálunk, és nagyon sokhelyütt a státuszkristályosodás kérdése az föl fog vetödni, és többször vissza fogok térni rá. Tehát itt arról van szó ugye, hogy státusznak azt neveztük, amikor valamelyik fontos rétegképzö dimenzió mentén valaki elfoglal egy pozíciót, hierarchikus dimenzió mentén, tehát valamelyik eröforrás tekintetében, hogy az elsö óra terminusát használjam, valamilyen eröforrás tekintetében, mint mondjuk a vagyon tekintetében vagy a tudás tekintetében vagy a hatalom tekintetében, tehát valamilyen eröforrással kapcsolatosan ugye elfoglalt valamilyenfajta pozíciót egy vertikális változó mentén, ezt nevezzük hát tulajdonképpen státusznak. Na most nyilvánvaló ugye, hogy az egyik alapprobléma az, hogy ezek a pozíciók, amiket elfoglal az ember, mert ezekben a különbözö dimenziókban, hogy ezek korrelálnak egymással vagy nem. Nyilvánvaló, hogy itt nagyon szélsöséges esetek elöfordulhatnak, tehát elöfordulhat olyan, hogy mondjuk akik a legmagasabb pozícióban vannak a kulturális státuszban, a legmagasabb pozíció a szociális státuszban, akik a legmagasabban vannak ebben a két státuszban, azok a legmagasabban vannak a vagyoni státuszban is, tehát hogy a gazdagság az hatalommal jár, az összeköttetésekkel jár, az nagyobb tudással jár, a szegénység az szociális szegénységgel is jár, a network-öknek a hiányával is jár, alacsony iskolai végzettséggel és nyilvánvaló, hogy annál kikristályosodottabb, annál nagyobb a státuszkristályosodás, minél inkább a legkülönbözöbb rétegképzö dimenziók között erös a korreláció. Tehát az egyik telített, a gazdagságot a jó pozícióval, illetve fordítva. Nyilvánvaló, hogy ugye azok az igazán merev társadalmak, ahol nagyon erös a korreláció a különbözö státuszok között, ahol a gazdagság gazdagsággal és a szegénység szegénységgel jár minden tekintetben, és azok, és vannak olyan társadalmak, ahol lazább szerkezetü összefüggések vannak, ahol, meggyözödésem, hogy a mienk az ilyen, hiszen nem olyan túlságosan erös, hiszen sokszor nagy kulturális státuszú embereknek, én ezt el is hiszem…  sokszor nem olyan, intellektuálisan nem olyan jól eleresztett emberek hát igen szép házban élnek és nagyobb vagyonnal rendelkeznek. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon sokat mond, hogy az egyes státuszok között milyen a kikristályosodás, milyen a korreláció, illetve hogy milyen az inkonzisztencia, tehát laza korreláció van ezek között, nagyon nagy mértékben jellemzi a társadalom struktúráját, tehát ezt a kristályosodást, ezt mindenütt mérni kell, és nyilvánvaló, hogy a merev struktúrákra egy igen erös kristályosodás, státuszkristályosodás jellemzö, de ezt minden társadalomnak, amikor vizsgáljuk a rétegzödését, ez egy fontos kérdés, hogy milyen mértékü kristályosodás, illetve milyen státusz-inkonzisztencia jellemzö.

                A hatodik kérdés, amit érinteni szerettem volna, az, hogy maga a társadalom nagycsoport-szerkezete, tehát osztályok, rétegei, mielött még most ezeket a minöségeket megállapítanánk, hogy ezek mennyire látensek vagy mennyire manifesztek, ez volt az, amire már utaltam, hogy meg kell vizsgálni, hogy ezek mennyire láthatók, hiszen beszéltem arról, hogy vannak olyan társadalmak, mint az indiai kasztok, ahol ez teljesen világos, részben a mobilitás nagyon kicsi, beleszületnek egy-egy ilyen kasztba és hát tulajdonképpen külsö elöírások vannak arra, hogy milyen jeleket kell hordani, hogy egy kasztba tartozik, és a hasonló kasztba tartozók, akkor milyen. Ugye olyan társadalmakban, ahol egyáltalán erös státuszszimbólumok vagy státuszszignálok léteznek, mindig jók a látásviszonyok. Tehát mondjuk egy olyan társadalomban, ahol valamelyik rendnek páncélos lovagi öltözékben kell járnia, és egy ilyen lovagi öltözék mondjuk annyiba kerül, mint mondjuk ezer jobbágynak az élete, esetleg ugye akkor az nyilvánvaló, hogy az jól látható, hogy ha valakin egy lovagi öltözet van, akkor az nem egy jobbágy. Ugye, vagy ugye az elsö alkalommal hoztam példákat, hogy egyáltalán rendi társadalmakban jogilag is szabályozzák az öltözékeket és ugyanúgy, mint ahogy bizonyos társadalmakban tilos volt, hogy a férfiak nöi ruhában járjanak, vagy hogy a nök férfi ruhában, a jobb látásviszonyok végett is ugye, ezért ugyanígy az egyes rendeknek, az egyes társadalmi rendekben, rétegekben sem ölthették fel a másiknak a ruháját, tulajdonképpen tehát az, hogy még annyit azért elmondanék, hogy a státuszszimbólumok és a státuszszignálok között érdemes tenni azt a különbséget, hogy a státuszszimbólumoknál arról van szó, hogy tudatosan egy társadalmi réteg tagjai olyan szimbólumokat hordanak, amelyek jól mutatják a másik társadalmi réteg számára, hogy kikkel állnak szemben ugye. Tehát rengeteg ilyen státuszszimbólum van, és ezt tudatosan, Mercedesszel jár valaki, Trabanttal, vagy ugye ez nyilvánvaló, hogy ez tudatosan. Nem engedhetné meg nyilvánvalóan egy milliárdos ugye, hogyha ö egy Trabanttal jelenne meg ugye, tehát nyilván nem is jelenik meg ebben. Tehát ez bizonyos értelemben státuszszimbólum.

Na most státuszszignálok is vannak, és ezek nagyon fontosak, amelyek szignalizálják valakinek a társadalmi hovatartozását. Azelött azt mondták például, most nem gondolkoztam újon, hogy például a Lukács György az nyilvánvalóan nem azért...

(kazettacsere)

…rendkívül nyitott és liberális vagyok, a görög ételekig, de kétségtelen, hogy a legtöbb embernek a táplálkozási módjából, hát, nagyon komoly következtetéseket lehetne levonni, hiszen általában azokat az ételeket szeretjük, amikbe beleszülettünk, meg egy finom szemü ember azért az édeset valószínüleg észrevenné.

Na most tehát ugye az egyik dolog az, hogy valóban ezek, a rétegekhez vannak státuszszimbólumok vagy státuszszignálok, amelyek jól eligazítanak bennünket, hogy hova. A másik ilyen nagyon fontos kérdés, hogy valóban milyen a státuszkristályosodás? Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a státuszkristályosodás egy társadalomban, annál jobban meg lehet különböztetni a társadalom rétegeinek a tagjait, és annál kevésbé kell gondolkodnunk azon, hogy valaki melyik társadalmi csoporthoz tartozik. Azt hiszem, hogy a ... a terminusaival egészen finoman is meg lehetne nézni ezeket a dolgokat ugye, hiszen azt lehetne nagyjából mondani, hogy nyilvánvalóan, hogy minél nagyobb szintdifferenciája, tehát minél több fokozat van egy társadalomban, minél nagyobb a mérete, minél kisebb a méretdifferenciál, tehát minél egyformább nagyságú emberek tartoznak egy adott társadalmi réteghez, és minél kisebb az eröforrás-differenciál, tehát minél egyenletesebben oszlanak meg a rétegek között az eröforrások, nyilvánvalóan annál rosszabbak a társadalmi látásviszonyok, annál nehezebb megállapítani, hogy ki melyik osztályhoz tartozik. Ellentétes esetben, ha kevés osztály van, ezek között óriásiak az eröforráskülönbségek, az egyikbe sok ember tartozik, a másikba kevés. Ugye akkor ez teljesen nyilvánvaló, hogy könnyebben megállapíthatók ezek a különbségek, tehát ez messzemenöen befolyásolja azt, hogy látens struktúrákról van szó, vagy manifeszt struktúrákról, tehát hogy jól látható-e, hogy az adott társadalomban ki melyik osztályhoz tartozik.

Nyilvánvaló, hogy ez hallatlan mértékben összefügg a nyilvánosság szerkezetével, azzal, hogy a társadalmi nyilvánosság milyen szintü. Hiszen a, ugye hát az a tapasztalata az embernek, hogy teljes nyilvánosság egyértelmüen sehol sincs, tehát arról kell beszélni, hogy vannak olyan társadalmak, ahol nagyon nagy a titoknak a szférája, tehát tele van tabukkal, és vannak olyan társadalmak, ahol igen nagy a nyilvánosságnak a színvonala. Tehát ennek megfelelöen különbözö nyilvánossági szintekröl beszélünk. Na most ahol nagy a nyilvánosságnak a színvonala, ott nyilvánvalóan nagyobb esélyük van arra az egyes társadalmi rétegeknek arra, hogy kommunikációba lépjenek egymással, tisztázzák a saját társadalmi helyzetüket, tehát hogy ök hova tartoznak, és azt, hogy hova tartoznak, annak az okait meglátják és értelmezni tudják, felismerve bizonyos érdekeiket, bizonyos csoportérdekeiket és ennek megfelelöen nagyobb esélye van, hogy valamiféle csoport majd kialakul, és ebböl adódóan természetesen az sokban javítja a társadalmi látásviszonyokat, hogy ha egy, mit tudom én, az egyes rétegek között a saját helyzetnek egy erös tudatosulása van, egy erös kohéziós erö van az egyes rétegek között, és hát markánsan akár sajtóban megfogalmazzák, hogy netán-tán esetleg szervezeteket hoznak létre, amelyek arra hivatkoznak, hogy a saját osztályunknak az érdekeit, azokat megpróbálja képviselni. Tehát nyilvánvalóan, hogy a társadalmi nyilvánosságnak a szintje is messzemenöen befolyásolja, hogy milyen, természetesen rendkívüli módon befolyásolja a társadalmi mobilitás is, hiszen az olyan társadalmakban hallatlanul nagy a mobilitás, a mobilitás eleve összekuszálja a társadalmi határokat, hiszen valaki beleszületik egy társadalmi helyzetbe, ugye ö maga egy nagy karriermobilitást tesz meg, tehát felemelkedik, élete során esetleg több különbözö rétegbe tartozik vagy eleve más rétegbe tartozik, mint a szülei, az iskolai végzettsége vagy a karriermobilitása alapján. Nyilvánvalóan, hogy az olyan társadalmakban, ahol nagyon nagy a mobilitás, sokkal nehezebb igazában véve ezeket a réteghatárokat, osztályhatárokat megállapítani. Következésképpen ugye a társadalmi látásviszonyok ebben a tekintetben hát sokkal rosszabbak. A modern társadalmakban különösen nehézzé teszi, és megítélésem szerint a mai magyar társadalomban ugyan kevéssé, mint a tegnapiban, de mondjuk a tegnapiban az tette hallatlanul nehézzé ezeknek, részben a korlátozott nyilvánosság, hogy hiányzott az, hogy az azonos, státuszekvivalens emberek feltétlenül egymással interakcióba tudjanak lépni, meg tudják fogalmazni a saját érdekeiket és szervezeteket tudjanak létrehozni egy olyan, a nyilvánosságnak olyan intézményeit, amelyek megfogalmazzák a saját érdekeiket, részben az, hogy egy olyan korszak zajlott le, amiben relatíve nagy volt a mobilitás, ami szintén összekuszálta ezeket a határokat. Tehát tulajdonképpen eléggé nehéz volt megállapítani, és valóban, ha szubjektíven kérdeztek rá, hogy valaki melyik réteghez tartozik, hát elég konfúzitást és elég nagy káoszt lehetett tapasztalni, és ugye hát szociológusok óriási vitákat folytattak arról, hogy, amint majd látni fogják, hogy, nem tudom én, a gépírónök, azok most melyik társadalmi osztályba vagy társadalmi rétegbe tartoznak. Nyilvánvaló, hogy a betanított munkások és a segédmunkások azok egy társadalmi rétegbe tartoznak, ugye tehát nyilvánvaló, hogy komoly méréseket kellett végezni, és úgy sem feltétlenül jutottak közös nevezöre, ez önmagában is arra utal, hogy a társadalmi látásviszony, tehát hogy nagyon látens társadalmi struktúra volt. Szerintem ma egy manifesztebb társadalmi struktúra kezd kialakulni, hiszen igen jelentös polarizációs folyamat zajlott le a társadalomban, és tehát az, amit Szelényi Iván úgy fogalmazott meg, hogy az egyik ilyen, megszületöben van Magyarországon a proletariátus ugye, olyan komikusan hangzik, elsö pillantásra, mert egy olyan társadalomban éltünk, amelyik hát a munkásosztálynak az ideológiáját éltette, de tulajdonképpen Szelényi nem alaptalanul mondta azt, hogy a magyar társadalomban most születik meg a proletáriátus. Tehát ugye és természetesen most születik meg egy polgári osztály, egy tökés osztály is, amelyeket azért sokkal jobban meg lehet különböztetni egymástól, mint ezeket a kisebb ilyen egymásba növö és bizonytalan kategóriákkal vagy változókkal elválasztott csoportokat. Tehát nyilvánvaló, hogy egy társadalom rétegzödését olyan szempontból is kell mérnünk, hogy azok mennyire markánsak, mennyire láthatók, mennyire látensek a struktúrák, mennyire elrejtettek vagy mennyire szabad szemmel láthatók és ez a bizonyos látencia, látens és manifeszt dimenziók, ami mindig az egyik legnehezebben megállapítható probléma, és amire természetesen a kutatásoknak nagy figyelmet kell fordítania.

Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, és ez pedig a következö, hogy vannak olyan jelek, amelyek valami olyasmi tézis felé hajlanak, hogy a társadalomnak, a rétegzödésének a determinációs ereje, tehát a nagycsoportoknak a determinációs ereje, tehát a magyarázóereje, ha úgy tetszik, az csökken. Na most kétségtelen, hogy ilyen, mondjuk magam is ilyen húsz éves empirikus kutatói gyakorlattal mintha valami ilyesmit megfigyeltem volna, de természetesen nehéz az embernek a saját kutatásai alapján ilyen kijelentéseket tenni, több okból is. Részben ez alatt a húsz év alatt igen különbözöek voltak, maga a társadalom is változott, tehát önmagában befolyásolta azokat a különbségeket az is, hogy esetleg bizonyos modellek, amelyeket kidolgoztak a kutatók, azok egy idöben jól mérik ezeket a különbségeket, és aztán egyre inkább, ahogy átalakul a társadalom, egyre kevésbé mérik. Kétségtelen, hogy például én így a magam kutatói gyakorlatában azt tapasztaltam, hogy az elmúlt húsz-harminc év, a legutóbbi idöket nem vonom be, mert azt hiszem, hogy most kifejezetten ilyen, hát, osztályosodik a társadalom, tehát osztálytípusú mondjuk régebben volt, hát inkább rendies típusúnak gondolom a régebbi társadalmat, de osztályosodik bizonyos értelemben a társadalom. Kétségtelen, hogy az megfigyelhetö volt, mintha ilyen réteg-típusú változóknak a magyarázóereje azért igen jelentös volt, de azért mint hogyha csökkent volna, és például a magyar társadalomban az iskolai végzettséggel jobban lehetett volna bizonyos dolgokat magyarázni korábban, mint mondjuk például a gazdagsági pozíciókkal, tehát kétségtelenül ez egy kérdés, hogy maga a rétegzödés ugye, maga az a tézis, ami hát világsikert aratott, a Becknek egy individualizációs hipotézise, valami ilyesmit fogalmaz meg, hogy az emberek, különösen a nyugati társadalmakban, ahol ilyen gazdag társadalmak, és hát egy nagy lehetöséget teremtenek az erösebb középosztálynak, és hát az individuális autonómia szférája hallatlan megnö, egy erös individualizációs folyamat zajlik le, ahol nem annyira a réteg vagy az osztály vagy a rend, semmifajta ilyen csoport-hovatartozás határozza meg a dolgokat, hanem az egyén, aki maga bizonyos fokig megválasztja a környezetét, majd olvasunk ilyet is. Ezek hajlanak arrafelé, hogy erre az individualizáció-hipotézisre, hogy mennyire kevésbé tudjuk hát osztályok és rétegek alapján megmagyarázni a dolgokat. Ebben természetesen van valami, és ezek a vizsgálatok, bár mondom, ez attól függöen, hogy melyik társadalomban méregetjük a dolgokat. Kétségtelen, hogy mondjuk Nyugat-Németországban egy bizonyos szint felett komoly realitással van egy ilyen individualizációs hipotézis, ami kifejez kétségtelenül valamit. Ezzel együtt, anélkül, hogy mondom, ezt a problémát hát le lehetne söpörni, söt vizsgálni kell, azért úgy tünik, mert jeleztem ugye, hogy ma például Magyarországon valószínüleg a rétegzödéssel, a társadalmi nagycsoportokkal valószínüleg növekvö mértékben lehet megmagyarázni, vagy növekvö mértékben lehet feltehetöen majd magyarázni bizonyos különbségeket, tehát az dolog, hogy a rétegzödés determinációs ereje csökken-e vagy nem, az hosszas vizsgálódást tesz szükségessé, és föleg annak az eldöntését, hogy vajon arról van-e szó, hogy tényleg az objektív társadalom rétegzödése magyaráz kevesebbet a társadalmi viselkedések szóródásáról, vagy arról van szó, hogy a tudomány nem eléggé frissen alkalmazkodik és nem eléggé jó modelleket dolgoz ki arra, hogy milyen társadalmi csoportok léteznek.

Nahát most kérem szépen, körülbelül a mai alkalommal ennyit szerettem volna elmondani, de arra van egy kis idönk, , mint ahogy mondtam, egy öt-hat percünk, hogy esetleg az elmondottakról, ha valami nem világos, kérdéseket tegyenek föl. Nos, hát ha ilyen nincs, akkor ugye a jövö órán folytatjuk.

Angelusz R.

Elöadás, 1994. október 7.

                Az elmúlt órán azokról az elméleti, logikai problémákról tárgyaltunk, amelyek a társadalomstruktúra-kutatással összefüggenek. Ugye elöször arról beszéltünk, hogy közismert dolog, hogy a struktúrát azt ... rendszerben szokták használni, tekintettel arra, hogy a struktúra a részek és az egész közötti viszonyt fejezi ki. A struktúrát szokták abban az értelemben használni, [...] hogy részrendszerek közötti, a társadalom alrendszere, részrendszere közötti viszonyt, és szokták abban az értelemben is használni, ahogy szkeptikusabban Marx használta tehát, hogy bizonyos nagytársadalmi csoportokat elemzésében elsösorban osztályok közötti relációk, osztályok közötti viszonyok.

                És említettem tehát az elsö problémakörön, elsö problémánál, hogy nagy jelentösége van annak a kérdésnek, hogy logikailag elöször mindig arra a kérdésre kell választ adni, hogy tulajdonképpen a társadalmi rendszer hogyan épül fel, tehát milyen részrendszerekböl áll és milyen relációkat állapítunk meg ezen alrendszerek között. Az ezzel kapcsolatos döntés és az itt hozott következtetések, azok messzemenöen befolyásolják, hogy  a társadalmi nagycsoportokra milyen következtetéseket vonunk le, tehát ez volt az elsö problémakör a vitán.

                A második problémakörnél azzal foglalkoztunk, hogy mik az úgynevezett strukturális változók, tehát hogy a társadalmi struktúra kutatásánál, és most már a struktúrán igazában véve azért ezt a nagycsoport-struktúrát értve