FERGE ZSUZSA: TÁRSADALMUNK RÉTEGZŐDÉSE

TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS A SZOCIALIZMUSBAN (77-158.O)

A társadalmi munkamegosztás mint a társadalmi rétegződés alapja a szocialista viszonyok között. Elméleti dimenziók.

A társ-i struktúra alapvető viszonyainak vizsgálatát az ember legfontosabb tevékenységénél a termelőmunkánál kell kezdeni (az emberek az állatoktól akkor kezdik megkülönböztetni magukat, amikor termelni kezdik létfenntartási eszközeiket.) ( a termelőmunka fejlődésével szélesedik a termelés folyamata ( ez a folyamat szükségképpen elvezet a MM-hoz

A MM nemcsak tárgyi viszonyokat jelent, hanem emberi kapcsolatokat, kapcsolatrendszereket jelent. Mivel ezek a leglényegesebb társ-i viszonyok, a társ-i tagolódás megismerése csak innen indulhat (a MM adott fejlődési fokából, s az általa meghatározott emberek közötti viszonyokból.)

 A statisztikailag különböző társ-i rétegek jellemzői:

- a rétegek közötti különbségek szignifikánsak

- a réteg bizonyos társ-i zártságot és időbeli stabilitást mutat (a rétegen belül könnyebben alakulnak ki bizonyos kapcsolatok.)

- az általunk választott rétegképző ismérv valóban magyarázza a társ-i különbségek egy részét

- a rétegek (a fenti körülmények ismeretében) az egész társ-i struktúra fejlődésén belül döntő szerepet játszanak (harmónia lehet, illetve csoportérdekek érvényesítésére irányuló törekvések konfliktushoz is vezethetnek)

HIPOTÉZIS: a társ-i rétegek létének gyökere a társ-i MM-ban keresendő. A társ-i MM definíciója közvetlenül: különböző konkrét szükségletek kielégítését biztosító konkrét tevékenységek elkülönülését jelenti ( ez a MM technikai oldalának tekinthető: a gazd-i ágak és a foglalkozások szerinti tagolódást, de nevezhetjük ezt a MM funkcionális vetületének is.

Azonban a funkcionális MM csak a táts-i MM egyik vetülete, ezen kívül létezik még a MM társ-i oldala. És csupán a funkcionális MM alapján nem lehet a társ-i rétegeket meghatározni ( ehhez a meghatározáshoz azok a társ-i viszonyok szükségesek, amik a társ-i mozgás mechanizmusait segítenek feltárni, vagyis a mik lényeges társ-i feszültségek tényleges vagy potenciális forrásai .

Az elemzés során először azokat a viszonyokat vizsgálják, amik 1. egyenesen következnek a MM tényéből (a társ-i MM-ban elfoglalt hely közvetlen velejárói). 2. A második lépés: a MM-ban elfoglalt hely előfeltételeinek vizsgálata, 3. a harmadik a MM-ban elfoglalt helyek különbözőségei folytán következményekként jelennek meg.

A MM során kialakuló fontosabb társadalmi viszonyok

1. A tulajdonviszonyok

A MM-t ismerő társadalmakban a lényeges társ-i viszonyok a MM biz. fokához kapcsolódnak, és nagyon sokféle viszony alakul ki; mégis, a korábbi, a termelési eszközök magántulajdonán alapuló társ-akban a tulajdonviszony elsődleges volt. ( meghatározta a legfontosabb társi csopokat, ezek voltak az osztályok. ( az osztályok harca határozta meg a társ fejlődését

A szocialista viszonyok között is megtartják a tulviszonyok alapvető szerepüket az egész termelési mód, így az egész társ-i rendszer jellegének meghatározásában (mivel így alakulhat ki a társ-i egyenlőség), ugyanakkor nem jelenthetik többé a társ-i differenciálás alapvető tényezőjét, mivel a tars-i MM-ban létrejövő viszonyok felváltva tehetnek szert jelentőségre.

( ezt a felfogást 2 szempontból szokták vitatni: 1) mert a tulviszonyokat az MM átfogó kategóriája alá rendeli 2) mert a korábbi tars-akhoz képest kisebb súlyt ad a tulviszonyoknak.

 - Az 1, ellenvélemény lényegi érve az, hogy Marx és Engels így írnak: "Egyébként a MM és a magántul azonos kifejezések", s ebből az következne, hogy a MM nem általánosabb kategória, mint a magántul, ugyanakkor meg számos munkájukban a MM-t tekintik a fejlődés legalapvetőbb fokának. Ferge szerint a MM-nak a tulviszonyoknál tágabb kereteinek ténye nemcsak a múltra, hanem a jövőre is igaz: mert a tulviszonyok differenciáltságának megszüntetése rövidebb történeti korszakot igényel, mint a társ-i MM megszüntetése, amit a kommunizmus tűzött ki célul.

- A 2.ellenérv azért hibás, mert ha egyenlő szerepet tulajdonít a tulviszonyoknak a szocializmust megelőző és a szocializmust építő társadalmakban, akkor a lényegét téveszti szem elől: Marx, Engels, Lenin a kizsákmányolást lehetővé tevő magántul-ban látták azt az alapot, mely az emberek csop-jait szembeállítja, így a társi-gazdi fejlődés legfőbb hatóereje. Viszont munkáikból az is kiderül, hogy a tul (a kisajátítást biztosító magántul) szerepe addig perdöntő, amíg antagonisztikus (kibékíthetetlen) osztályviszonyokban öltenek testet. ( ennek a nagy történelmi időszaknak a proletárdiktatúrával vége is szakad, így az, hogy az osztályok közötti harc határozza meg a társ fejlődését a mi társadalmunkra nem igaz.

( a szocializmust építő tars-ak lényege éppen az, hogy többé nem az emberek közötti antagonizmus, nem a partikuláris érdekekért folyó harc a fejlődés fő hatóereje.

Viszont Ferge szerint a szocialista társadalmunk sok tekintetben a régi osztálytárs-ban gyökerezik, így a tulviszonyoknak is van -nagyrészt történelmileg kialakult- szerepük.

A mai tulajdonviszonyokban meglévő különbségek (ami a 2 legnagyobb osztályt, a munkásosztályt, és a termelőszövetkezeti parasztságot illeti) nem közvetlenül a termelőeszközökhöz való eltérő viszonyban gyökerezik, hanem abból a társ-i tényből, hogy a termszövetkezeti tagok többsége a parasztság "jogutóda", így a különbségek nagy része a parasztság sajátos helyzetéből adódik. Ezek a sajátságok (a munkásokénál kisebb jöv, rosszabb lakásviszony stb.) megtalálhatóak a mezgazd népesség másik 2 osztályánál az állami gazdaságok mezgazdi dolgozóinál és az egyéni parasztságnál.

Összefoglalóan az mondható, hogy a tulviszonyoknak az egész társ jellegének meghatározásánál döntő szerepe van,de a mai társ-nak az adott termelési szinten kialakuló differenciálódását, az egyenlőtlenség-rendszer kialakulását csak kis mértékben magyarázzák.

2. Vezetés - hatalom

Először tisztázza a fogalmakat: hatalomértelmezése a társi -gazdi folyamatokkal kapcsolatos társi döntések fogalmára épül. ( a társ gazdi, pol-i stb.ügyeinek intézése beletartozik a társi MM kérdésébe ( ezeknek az ügyeknek az intézése országos jelentőségű döntéseket igényel, így a hatalmi hierarchia csúcsán azokat találjuk, akiknek lehetőségük van az országos jelentőségű döntéseknél a közvetlen beleszólásra,befolyásolásra, tehát közvetlenül és személy szerint részt vesznek a döntések meghozatalában. (itt a hangsúly a közvetlen részvételen van, mert közvetve elvileg mindenki a szocialista társ elvén, a kollektív vezetésen keresztül befolyásolhatja pl.: a tanácsi szerveken keresztül, a döntéseket.)

A vezető funkció,vagyis mások munkájának irányítása és ellenőrzésének joga a hatalom kérdésével szorosan,de nem egyértelműen függ össze. ( a vezető - vezetett viszony elsősorban szervezeteken belüli viszony, és az itt keletkezett feszültségek is szervezeten belüliek. A hatalom gyakorlása, a döntések viszont nagyrészt a makrostruktúra valamelyik szféráját érintik,

és ezen a szinten hoznak létre feszültségeket.

3. Szakképzettség, tudásszint

A szakképzettségnek, azaz az általános vagy speciális tudás és ismeretanyagnak, amit a megfelelő munka megkíván, minőségi és mennyiségi oldala van. A minőségi oldal a képzettség funkcionális specifikuma ami egy-egy foglalkozás végzését lehetővé teszi ( ez inkább az MM funkcionális elemzésénél fontos, a társ-i viszonyok elemzésénél háttérbe szorul, a középpontba a mennyiségi oldal kerül (a tudásanyag szintje). ( a legmagasabb iskolai végzettséggel fejezzük ki.

A több ismeretnek, a nagyobb tudásnak nagyobb a társ-i hatása: minél több az ismeretanyag, annál többet tud átadni, nagyobb az esélye a továbbfejlesztésre, a kevesebb tudásúaknál nagyobb az esélye,hogy a társ-i gyakorlatra hasson, azt változtassa. A tudás hatásának lényege, hogy érvényesülése érdekében a hatást gyakorló személy nem támaszkodik kényszerítő, hatalmi eszközökre. ( a tudásszint differenciáltsága alapján lényeges társ-i viszonyba kerülnek egymással egyének és csop-ok.

A képzettség a tudás és a végzett munka kapcsolatában sajátos eltérések lehetnek (pl. a képzettség magasabb,vagy alacsonyab, mint amit a végzett munka igényel.).( ezek az eltérések társ-i feszültségekhez vezethetnek ( ennek egyik formája a munkanélküliség (Ferge:"ez a probléma nálunk csak viszonylag szűk körben jelentkezik":) ), vagy amikor az elfoglalt hely magasabb színvonalú tudást igényelne ( a munkáso.,vagy a szegény és kisparasztság soraiból is százezrek kerültek pol-i, gazd-i irányító posztra, úgy, hogy nem lehetett módja a szakismeret elsajátítására.

A képzettség társ-i determináltságát is figyelembe kell venni. A társ-i rétegződést meghatározó tényezőnek "irreduktibilisnek" (nem vezethető vissza a régebbi társadalmak rendszerére) kell lennie ahhoz, hogy valóban alapvetőnek tekinthessük. A társ-i MM, mint rétegződési faktor nem felel meg teljesen ennek a kívánalomnak, lévén, (ahogy már korábban is volt szó róla a mai társ magán hordja a régi társ jegyeit) nem független a korábbi MM-tól. ( Az egyén helyzete függ az apa MM-ban elfoglalt helyétől, bár kisebb ez a hatás, mint korábban.

4. A bekapcsolódás rendszeressége

A társ-i MM-ba való bekapcsolódás rendszere és mértéke alapján létrejövő viszonyokat, illetve az ezek nyomán kialakuló differenciálódást nem kell részletesen magyarázni, hiszen nyilvánvaló, hogy másfajta szerepe van a rendszeres munkaviszonnyal rendelkezőknek, vagy a részmunkaidőben dolgozóknak, vagy a bedolgozóknak. ( ezek a csop-ok a társ-i MM szempontjából úgy különböznek, hogy a társ mit vár el tőlük, mennyire kötelezheti őket biz feladatok elvégzésére.

A bekapcsolódás módjától függ az is, hogy az egyén a személyi kapcsolatok milyen rendszerébe kerül a végzett munkája folyamán.

5. A munka mezőgazdasági, illetve nem mezőgazdasági jellege

Ez a teljesítmény mértékének és rendszerességének egy speciális oldala. ( a mezgazd termelés ciklikus volta miatt a mezgazd dolgozók saját akaratuktól független feltételek miatt nagyon egyenetlen teljesítményt nyújtanak.

A társ-i MM szempontjából felvetülő masik probléma ezzel a réteggel kapcsolatban azoknak a helyzete, akik a társ elismerése nélkül vesznek részt a társ-i összmunkában: ezek a segítő családtagok( felveti a latens munkanélküliség problémáját, illetve mivel főleg nőkről van szó, a női munka egyenrangúságának problémáját.

A mezgazd munka sajátosságai (küzdelem a természettel, bizonytalanság, kötöttség stb) miatt az itteni dolgozók életmódja és magatartása nagymértékben eltér a többi rétegtől. ( ezért is  fontos jellemzője a MM-ban elfoglalt helynek, a munka mezgazd jellege vagy sem.

6. A képességek jellege

A képességek jelleg 2féle lehet: szellemi vagy fizikai, így erről a két típusú munkáról beszélhetünk: Ferge leegyszerűsíti: szellemi: agymunka, fizikai: izommunka.

A probléma abból adódik, ha nem a munkát, hanem a munkást akarjuk kategorizálni, mivel tisztán fizikai vagy szellemi foglalkozás a technikai fejlődéssel és az automatizálással egyre kevesebb van. Példák: gépkocsivezető: gépen dolgozik, de állandóan megfeszített figyelemre, gondolkodásra van szüksége. Stb.

A szellemi és fizikai munka szerinti kategorizálást minden probléma ellenére alkalmazzák, szociológiai tartalma miatt: elég sok eltérő, sajátos jegye van e 2 csop-nak

7. A munka alkotó vagy rutinos jellege

Egy további vonatkozás, ami segíthet az alapvető csop-ok kialakításában, a munka alkotókészséget, önállóságot, kezdeményezést igénylő, vagy rutinszerűen végezhető jellege. Ugyanúgy, mint a szellemi és fizikai munka szerinti kategorizálásnál, itt is az a probléma áll fent, hogy bár az alkotó és rutinmunkát lehet definiálni valahogy, de legtöbbször együtt jelennek meg.

Így, bár a konkrét tevékenységeknek Ferge szerint (szerintem kicsit erőltetett) ez a kategorizáció nagyon jellegzetes, a társ által elismert és a társ-i fejlődés szempontjából is fontos vonásai, de komoly formában még nem alkalmazták csoportosító tényezőkként. 

8. A munkatárgy típusa

Ez a társ-i MM-ban elfoglalt helynek egy elvont, tehát nem konkrét tevékenységhez kötött vonása, amely elsősorban a fizikai dolgozók körében segíthet az alapvető csop-ok kialakításában. ( ez pedig az anyaggal való kapcsolat. ( e szerint különbség van azok között, akik az anyagot kitermelik, formálják, átalakítják, egy szóval: "termelnek", és azok között, akik az anyaggal nem állnak közvetlen kapcsolatban, hanem kiegészítő, előkészítő, stb. munkát végeznek.

(Eljátszik azzal a gondolattal, hogy a szellemi - fizikai dimenzió és az anyaggal való kapcsolat dimenziójának összevonásával egy olyan csoportosítás jöhetne létre, mely a munka tárgya szerint tipizál: 1. Típus: az emberi munka közvetlenül a tárgyi világgal áll kapcsolatban - a munka tárgya az anyag. A 2. Típus: a munka közvetlenül az emberre irányul, az embert formálja, a 3. Típusba azok a tevékenységek kerülnének,a melyek a szellemi termékekre irányulnak.

Az elméleti dimenziók gyakorlati közelítése

A kiinduló hipotézis az volt, hogy a szocialista társ struktúrájának alcsoportjai a társ-i MM-ban kialakuló fontosabb társ-i viszonyokon alapulnak. Ezek a viszonyok (amiket eddig tárgyalt) a MM-ban elfoglalt hely általánosított dimenzióiként is felfoghatók, ami az empirikus közelítést könnyíti. (Természetesen az elméleti dimenziók gyakorlati közelítése számos problémát vet fel.)

1. Bár a tulajdonviszonyok társ-i értelme, jelentősége nem esik teljesen egybe a jogilag kifejezhető tulviszonyokkal, de a statisztikai mérésben ebből indulunk ki, így a csop-ok eleve adottak:

- állami tulajdonban lévő termelési eszközökkel dolgozók

- szövetkezeti tulajdonban lévő termelési eszközökkel dolgozók

- saját (magán) tulajdonban lévő termelési eszközökkel dolgozók

2. A hatalom és vezetés dimenzióján való elhelyezkedés statisztikai mérésénél rendkívül nagyok a nehézségek.

A hatalom dimenzióján kidolgozott csoportosítás (118. Oldal, ha fel kell olvasni) megoldhatatlan nehézségekbe ütközött a rétegződési vizsgálat feldolgozásánál, ezért az empirikus vizsgálatban a hatalom dimenzióját a vezetés dimenziójával helyettesítették, és ez utóbbi változón belül a 'vezetők' és 'vezetettek' csoportját különböztették meg. (A vezetők csoportjába való bekerüléshez a koordináló szerepkör mellett a társ szempontjából lényeges felelőség és hatáskör, azaz a széles döntési jogkörrel rendelkezés is feltétel volt.)

3. A tudásszintet az iskolai végzettség formálisan igazolható szintjével mérik. (természetesen ez is sok problémát szül: a formális és a tényleges tudás nem feltétlenül esik egybe, vagy a mezgazdban a család iskolapótló funkcióban jelenik meg, de ezeket nem lehet a statisztikai mérésnél megoldani). Az alábbi csoportosítás született:

- egyetemi végzettség

- középiskolai végzettség

- általános iskolai végzettség

- általános iskolánál alacsonyabb végzettség

4. A társadalmi MM-ba való bekapcsolódás rendszerességét a munkaviszony típusának oldaláról közelítették meg:

- rendszeres munkaviszony teljes munkaidővel

- rendszeres munkaviszony nem teljes munkaidővel ( a felvételkor ez a csop olyan elenyésző volt, hogy nem vették őket külön figyelembe

- nem rendszeres (nem intézményesített) munkaviszony ( ide vették a bedolgozókat és a segítő családtagokat is

5. A munka mezgazd jellege szerint 2 csop:

- mezőgazdasági jellegű munka

- nem mezőgazdasági jellegű munka

Itt lehetőség van arra, hogy ne a jogi keretek adják ezen elhatárolás alapját, hanem a végzett munka tartalmi sajátosságai, vagyis az állami gazdaságok és TSZ-ek vezetői, vagy adminisztratív dolgozói vagy ipari munkásai a nem mezgazd dolgozók kategóriájába kerüljenek.

6. A képességek jellege szerint:

- szellemi munka

- fizikai munka

Az elhatárolás közvetlenül a foglalkozás jellegéből kiindulva történt, kiegészítő információk nélkül, tapasztalati ismeretek, intuíció alapján. (szerintem ez nem mondható túl empirikusnak!?)

7. 8. Az alkotó- és rutinos munka szerinti elhatároláshoz, illetve a munka tárgyának jellege alapján történő besoroláshoz hiányoznak a statisztikai mérés kidolgozott módszerei. (azt nem említi, hogy akkor ezt hogyan veszik be a vizsgálatba, mi alapján..)

Végeredményben tehát az elméleti dimenziók gyakorlati közelítése távolról sem megoldott kérdés, de mégis megkísérlik az elméleti feltételezés empirikus vizsgálatát.

A rétegek kialakítása az egyes dimenziók összekapcsolásával

Az eddig elvégzett, a konkrét foglalkozások általános vonásait kereső analízist most a konkrét szintjére visszatérő szintézisnek kell követnie ( ez azt jelentené, hogy az előbb tárgyalt viszonyok kombinációit keresnénk meg: tehát minden dimenzió minden csoportját kombinálni kellene az összes többivel, és így: 3x2x4x3x2x2x2x2=1200 lenne a rétegek száma. A valóságban azonban így a csoportok nagy része üresen maradna, hiszen a felsorolt dimenziók nem függetlenek egymástól.

(Különösen szoros kapcsolat van az alábbi dimenziók között:

- előképzettség - hatalom és vezetés - szellemi és fizikai jellegű munka dimenziója között

- termelési eszközhöz való viszony - a munka rendszeressége - mezgazd jelleg dimenziói között.)

Emellett az általánostól a konkrét szintjére való visszatérés még egy elemet magába foglal ( meg kell keresni az elvont dimenziók tipikus kapcsolódásaiként kialakuló konkrét csop-okat( ehhez a foglalkozási csoportokhoz kell visszatérni. VAGYIS mivel a foglalkozáshoz túl sok nem tudományos értelmezés kapcsolódik, ezért "munkajelleg - csoportonként" definiálják a kialakított csoportokat. ( ez a fogalom kifejezi, hogy a társ alapvető tagoltsága a végzett munka jellegétől, belső sajátosságaitól függ a szocialista társ-ban, de nincs ellentétben azzal sem, amiben e különböző munkák testet öltenek, vagyis a foglalkozással.

I. Szellemi foglakozásúak

1. Vezető állásúak és értelmiségiek

Ezen belül:

1/a Államigazgatási és gazdasági vezetők (a hatalmi hierarchia csúcsa)

1/b Magasan kvalifikált szellemi dolgozók (a tudásszint hierarchiájának csúcsa)

2. Egyéb szellemi dolgozók

2/a Középszintű szakemberek - szellemi munkakörben

2/b Irodai dolgozók

II. Fizikai foglalkozásúak nem mezőgazdasági jellegű munkakörben

1. Szakmunkások

1/a Anyagi termelésben (ipar, építőipar, esetleg közlekedés)

1/b Más ágakban

2. Betanított munkások

2/a  } mint a szakmunkásoknál

2/b

3. Segédmunkások

4. Hivatalsegédek stb.

III. Mezőgazdasági fizikai dolgozók

a) Állami gazdasági munkások, mezőgazdasági munkakörben

b) Termelőszövetkezeti tagok, mezőgazdasági fizikai munkát végzők

c) Egyéni parasztok

d) Mezőgazdasági napszámosok, alkalmi munkások

A társ-i rétegződésre vonatkozó eddigi elemzések túlnyomó része ennek az alapsémának 2 változatán alapult. (126. O., ha fel kell olvasni) Az egyik a tulviszonyok dimenzióján belül emelte ki az adott viszonyok között releváns munkajelleg csop-okat, a másik lényegesen összefogottabb, és éppen ezért elnagyoltabb séma - ami áttekinthetősége következtében jól szolgálta az össztársadalmi elemzések szintjén mozgó kutatást (amiről ez a könyv szól), a következő volt:

Vezető állásúak, értelmiségiek (ezt bírálták a legtöbbet eddig, főleg különböző funkciói miatt)

Középszintű szakemberek

Irodai dolgozók

Szakmunkások (mezőgazdaságon kívül)

Betanított munkások (mezőgazdaságon kívül)

Segédmunkások stb. (mezőgazdaságon kívül)

Mezőgazdasági fizikai dolgozók

Ferge szerint a jelenségek többségénél ez az egyszerű csoportosítás is alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az össztársadalmi viszonylatban mutatkozó differenciáltság jelentős részét magyarázza.

      Végeredményben tehát eljutottunk egy olyan csoportosításhoz, ami alig különbözik a társi-gazdi csoportoktól vagy foglalkozási csoportoktól. Igaz, hogy ez a végeredmény nem 100 %-os különböző akadályok miatt (főleg a hatalom dimenziójának empirikus megközelíthetetlensége), de ha ezek nem állnának fent, akkor sem lenne a végső eredmény a jelenleginél lényegesen eltérő.

      Két mozzanat miatt volt lényeges ezt az elméleti gondolatsort végigvezetni:

1. Bebizonyosodott, hogy a foglalkozási csop-ok nem egyszerűen csak foglalkozási csoportok, hanem szociológiai kategóriák, melyek léte a legalapvetőbb társi és gazdi viszonyokban gyökerezik, és viszonyaik különbözősége számos további különbséget determinál.

2. Az alapok tisztázása a következtetéseket megalapozottabbá, világosabbá teszi.

Hiányzó dimenziók

Látható, hogy az itt vázolt rétegződés-koncepcióban nem kapott helyet néhány olyan ismérv, ami sok NY-i vizsgálatnál szerepel, és a köztudat is fontos differenciáló tényezőnek tekint.

Ezek a különböző differenciáló faktorok 3 különböző típust alkotnak:

1. előzmények: lakóhely, származás

2. differenciáló típusba azokat a tényezőket soroljuk, melyek a MM-ban elfoglalt hely következményei, e hely függvényei: ilyenek a kereset, a presztízs, a társadalmi megbecsülés szintje

3. típusba azok a faktorok kerülnek, amelyek alapján ugyan különböző csoportok alakulnak ki, de lényegében a társ-i MM-ban elfoglalt helytől függetlenül. Ilyenek: kor, nem, családi állapot, nagyság, gyermekek száma, vallás és etnikai csoportok.

Ferge szerint mindhárom tényezőben meglévő közös vonás: a társ-i MM-ban elfoglalt helyhez képest másodlagos jelentőségűek, s szerinte a szociológiai jelenségeknél még nincs itt az ideje annak, hogy ilyen, pluralista jellegű magyarázatokat adjanak. ( A társ-i meghatározottságok kevésbé egyértelműek, mint a korábbiak, s az osztálytárs-nál közelebb kerültünk a pluralizmushoz, de nem tekinthetjük hasonló vagy azonos jelentőségűeknek a különböző magyarázó tényezőket, mert a társ-i MM elsőséget élvez mind között.

Mégis, részletesen megvizsgál néhány magyarázó típust, s kifejti hogy ezeket miért nem építi be a modellbe.

Az első típusú változók (előfeltételek)

* társadalmi származás

A környezet, amibe az ember beleszületik, meghatározó jelentőségű egész élete szempontjából. ( az egyén szempontjából ez a környezet a szűkebb családi környezetet jelenti.

Így az egyén kiinduló környezete nagyon különbözhet attól függően, hogy a család milyen osztályhoz, illetve réteghez tartozik. ( ez a nem mobil, vagy lassan változó társ-akban azt jelenti, hogy az egyén környezete, ahová született meghatározza a sorsát, függetlenül a képességeitől. A háború előtti Mo-n is szinte lehetetlen volt a felemelkedés. A mai Mo-n sok tekintetben megváltozott a helyzet. ( ez a változás mindenekelőtt a forradalmi gyakorlatban öltött testet ( a volt uralkodó osztály kiszorult a pozícióiból, s a parasztság, munkásság töltötte be helyeiket. Ezen kívül a felfelé irányuló mozgás abban is megnyilvánult, hogy a gazd-i fejlődéssel a nagyobb felkészültséget igénylő, ill. társadalmilag is jobban elismert munkahelyek növekedtek ( ez a szakember-szükséglet pedig kibővítette az iskolai oktatás kereteit, amelyeket a munkások, parasztok gyerekei töltöttek be. (táblázatok ezzel kapcs:135., 136. O.)

Tehát ma már a kiinduló környezet nem sorsdöntő.

* A lakóhely  jellege

A lakóhely jellegének kialakulása történelmileg a társ-i MM fejlődésével, az ipar és a mezgazd szétválásával párhuzamosan ment végbe: egy folyamat 2 különböző vetületeként jelent meg a 2 differenciálódás. Ez a történelmi indulás máig érezteti hatását: a városi és falusi népesség munkajelleg szerinti összetétele ma is gyökeresen eltérő.

A lakóhely szerinti csoportosítás kérdése távolról sem megoldott kérdés, és bár nem a kérdés eldöntésének igényével, de kidolgoztak egy olyan település csoportosítási módszert, amely viszonylag komplexen közelíti a városiasság fogalmát: Bp - teljesen városias település - erősen városias - gyengén városias - fejlett falusias - gyengén falusias település. A két táblázat alapján kiderül (139-140.o.), hogy az egyes településcsop-ok foglalkozási struktúrája gyökeresen eltérő, illetve hogy bizonyos munkajelleg-csop-ok erőteljesen a városhoz kapcsolódnak.

Kettős oka van -elvi és gyakorlati-, hogy miért nem vették be a modellbe a lakóhely szerinti rétegződést:

1. gyakorlati magyarázat: a munkajelleg - csoportok felépítése sokat kifejez a falu és város közötti különbségekből is, így ennek a dimenziónak a fegyelembe vétele csak feleslegesen bonyolította volna az eredeti modellt.

2. elvi magyarázat: a települések jellege nem vezethető le egyértelműen a MM sajátosságaiból. (nemcsak arról van szó, hogy a falu és a város eltérő funkciójú, és eltérő a foglalkozási struktúrájuk, hanem számtalan egyéb jellegzetesség is kialakult, amelyek miatt nem kapcsolható be a lakóhely a modellbe)  ?

A második típusú változók (következmények)

Ilyenek: jövedelem, társ-i megbecsülés, melyek nem a társ-i MM-ban elfoglalt hely meghatározói, hanem következményei, viszont a Társ-i MM-ba elfoglalt hely sajátosságaiként felfogott dimenziók társ-i rétegképző, rangsoroló hatását erősíti, mert a munkajelleg - csop-ok hierarchiájával összefügg. ( ugyanakkor ezek az összefüggések visszahatásokként is érvényesülnek: pl.: egy szakmában elérhető kereset vagy presztízs a pályaválasztásnál meghatározó lehet.

A munka szerinti elosztás, a jövedelemelosztás egyik fő elve, a társadalmilag értékelt és rangsor alakító tulajdonságokhoz rendeli a keresetek színvonalát. (  ez a gyakorlatban problémákat okoz, lévén a munkák nem mérhetők össze. ( a munkatípusok alapdimenzióit lehet összemérni, de ez is problémás a megfelelő dimenziók meghatározása miatt.

A képzettség (tudásszínvonal) és a felelősség (hatalom) a munkák összemérésénél használt két legfontosabb kritérium, hogy melyik dimenzióra mekkora súlyt kell fektetni, nehéz feladat, és egyértelmű döntést aligha lehet hozni.

A társ-i megbecsülést, a presztízst illetően arról van szó, hogy a társ tagjai hogyan értékelik a különböző foglalkozásokat ( az értékelésnél szerepet játszanak a foglalkozások jellegét meghatározó objektív viszonyok (tudás, hatáskör, lehetőségek, körülmények), illetve a kereseti viszonyok. ( ez a vélemény rendkívül differenciált a társ-on belül, így amit a szociológiában presztízsként jelölnek, a többségi vagy átlagos vélemény.

Két szempontból veti össze a szocialista és kapitalista társadalmakat:

1) Milyen forrásai vannak a társadalmi megbecsülésnek e két társadalomban?

A kapitalista társ-ban az egyénileg elért társ-i helyzeten, a szerzett státuszon kívül még 2 presztízsszerző tényező van, amelyek a születés jogán biztosítanak társ-i presztízst: 1. Vagyon  2. Származás. Az ilyen, Ferge által irracionálisnak nevezett tényezők szerepe szerinte az, hogy a kiváltságosok helyét kizárólagossá tegye, körülhatárolja és stabilizálja az arisztokráciát. Formálisan azonban a kapitalizmus nem kasztrendszerű, és az emberi egyenlőség ideálját tekinti sajátjának, mégis kialakítja saját "születési arisztokráciáját".

A szocializmus ebben a tekintetben fordulatot teremtett: nemcsak formálisan szüntette meg a kiváltságokat, hanem azokat a társ-i és gazd-i gyökereket is megszüntette, így lehetetlenné téve az öröklődő arisztokratikus státust. A társ-i megbecsülést kategóriája itt már az egyén főtevékenységéhez, a foglalkozáshoz kapcsolódik, s a szocializmus nem is ismer el másféle presztízsszerzést.

2) Ha csak a foglalkozási presztízst nézzük, akkor az így születő rangsorok mennyire egyeznek a két társ-ban?

A szocialista társ olyan vonásokat, mint a tudás vagy a közért végzett tevékenység nagyra értékel. De az anyagi színvonal is fontos értékként szerepel (nem öröklött vagyon, hanem szerzett).

Ezek a presztízsszerzés alapjául szolgáló vonások alapvetően nem különböznek a kapitalista  társ ezen vonásaitól, de a szocialista országok kutatói rámutattak arra, hogy a szocialista országokban magasabb a fizikai munka és a magas kulturális értékű foglalkozások társ-i megbecsülése, és jó néhány foglalkozás értékelése pedig jóval kedvezőtlenebb lett (pap, jogász).

A rétegek közötti hierarchia egyértelműsége, státus - inkonzisztencia

Ahogy eddig már többször is szó esett róla: a rétegek között hierarchikus elrendezés van. E hierarchiák nem függetlenek egymástól Pl.: a szakképzettség, a vezetési szint, a hatalom szintje párhuzamosan haladnak, egymással összefüggő hierarchiákat alkotnak.

Tehát e hierarchia léte szükségszerű, azonban e hierarchiát sem lehet abszolutizálni, merev rendszernek tekinteni. Kettős probléma bontakozik ki : 1, a társ-i MM-nak voltak olyan dimenziói, melyek közvetlenül nem rangsorolhatók, ilyen pl. a munka fizikai és szellemi jellege ( így a kialakult hierarchia nem határozott ( a hierarchia alja (alacsonyan kvalifikált, hatáskörrel nem rendelkező fizikai munka) és csúcsa (magas képzettséget igénylő, széles döntési jogkörrel járó foglalkozások) meghatározott, azonban a középső rétegeknél nincs fokozatosság.

2, A másik probléma, hogy nem teljesen függenek össze ezek a hierarchiák: a közöttük lévő párhuzamosság nem teljes. Nálunk is létezik az a jelenség, amit Lenski: "alacsony státus - kristályosodásnak", Ossowski pedig "inkonzisztens társadalmi státusnak" nevez. ( ennek a lényege, hogy egyes személyek a társ hierarchiáiban alacsonyabb, illetve magasabb helyet foglalnak el. ( Lenski szerint az ilyen helyzetben élőket az állandó feszültség jellemzi.

Ferge szerint 2féle státus-inkonzisztenciáról beszélhetünk:

1) AZ első típus esetében a társ-i MM belső dimenzióin való elhelyezkedés szintjei különböznek pl. a széles döntési jogkörrel rendelkező egyén tudásszintje alacsony

2) Típus: a MM-ban elfoglalt hely a következményváltozókkal nincs összhangban pl: a széles döntési jogkörben lévő személy nem kap társ-i elismerést

E két típusú inkonzisztenciából eredő feszültséggek is különböznek

Az első esetben az összhang hiánya diszfunkcionális zavarokat: vagyis a munkakör megfelelő ellátásához az egyénnek bizonyos tulajdonságokkal kellene rendelkeznie, ám ezek hiányoznak.

A másik esetben arról van szó, hogy előfeltételek és a következmények olyannyira összekapcsolódnak, hogy kiszámíthatóak, s ha ezek az előrevetített helyzetek nem következnek be, akkor ez feszültséglehetőséget rejt magában. Pl.: Amerikában a foglalkozási előmenetel lakóhely, kocsi cserét von maga után. Ha valakinek "rossz kocsija", vagy "rossz felesége" van, erős nyomás alá kerül, hogy lecserélje azokat.

A szocialista társ-ban 2 társ-i jelenség van, amely miatt a státus-inkonzisztencia jellege a tőkés társ-hoz képest megváltozott ( ezek a társ-i forma forradalmi átalakulásával kapcsolatosak. A 2 jelenség a nagyarányú társ-i mobilitás és a hagyományos értékek átértékelése. A mob. szükségszerű velejárója, hogy mindkét típusú inkonzisztencia fellép. Ezen kívül a mobilitás tömeges jellege azt is eredményezi, hogy azok, akik újonnan kerültek a rétegbe, kevésbé kényszerülnek a réteg korábbi normáihoz igazodni, így a feszültségek is kisebbek.

A státus-inkonzisztencia értékelése: alapvetően pozitív és jövőbe mutató jelenség Ferge szerint. Ez az értékelés akkor fogadható el, ha a társ-i egyenlőséget megvalósítandó célnak fogjuk fel, és úgy értelmezzük, hogy a különböző, társadalmilag fontos tulajdonságok eloszlásának egyenlőtlenségei megszűnnek párhuzamos, összefüggő rendszert alkotni, s a párhuzamosság helyett az egyenlőségek kompenzálják egymást. (azt is hozzáteszi, hogy ez még hosszú folyamat, és az eddiginél jobb anyagi helyzet mellett képzelhető csak el.)

1