Gábor István – Galassi Péter

A „második” gazdaság

(15 – 107 o.)

I. A második gazdaság fogalma és tagolódásának elméleti dimenziói

Fogalomrendszerek a társadalmilag szervezett termelés és elosztás határain kívül esö gazdaságszféra leírására:

-          elsö, második, néha harmadik gazdaság (meghasítottság érzetét kelti)

-          burkolt vagy rejtett gazdaság (2. ill. 3. gazd része, a szabályozatlanságot, nehéz hozzáférhetöséget jelzi)

-          formális – informális gazd ( van-e érvényes hivatalos szabályozás, mennyire igazodik hozzá a gyakorlat, része lehet a szocialista gazd-ban is)

-          párhuzamos gazdaság (ny-i irodalomban)

-          ellengazdaság (ny-i irodalomban)

-          árnyékgazdaság (kiegészítö jelleget emeli ki)

-          szabálytalan, nem hivatalos, földalatti gazdaság (illegalitásra utal)

A pontos megjelölés a magán- vagyis nem társadalmasított, államosított gazdaság lenne, de ez a tökés gazdaság (értsd: kapitalizmus)-hoz kötödik, ezért a könyv a második gazdaság kifejezést fogja alkalmazni. ( megjelent: 1981)

A második gazdaság fogalma

A második gazdaság a munkavégzö képességnek a gazdaság szocialista szektorán kívüli hasznosítási módjai, és a jövedelmek társadalmilag szervezett elosztáson kívüli újraelosztási folyamatainak összessége.

Ide tartozik: a, legalizált magánszektor

                            b, bejelentés nélküli alkalmazottak és bedolgozók, továbbá az illegális, adót nem fizetö iparüzök (kontárok), a nem iparszerü szolgáltatást nyújtók szocialista termelöszövetkezetekben (fusizók), piacon értékesülö vagy megtakarító célú (önfogyasztásra) termelök és szolgáltatók

                            c, földingatlanokon, illetményföldeken, háztájin folytatott árutermelö és önellátó gazdálkodói munka

                            d, a szoc szektorban munkahelyhez, pozícióhoz kapcsolódó lakossági jövedelem-átáramlások (pl: borravaló, hálapénz, csúszópénz)

                            e, államilag szervezett kereteken kívüli lakás, lakrész bérbeadás, ingóságok és ingatlanok lakossági adásvétele, magánkölcsön, magán-szerzödések

Nem tarozik ide az önzetlen ajándékozás, karitatív vagy más okból ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. Határeset a lakossági megtakarítás (pl: takarékbetét), a szocialista termelöszervezetben végzett túlmunka vagy túlóra, tsz-melléküzemágak különösen bedolgozói hálózattal.

                E gazdasági szféra tömegében szorgalomra és ügyességre épül, nem bomba ötletekre. Az itt szerzett jövedelmek egy része a magasabb társadalmi rétegek fogyasztási igényeit elégíti ki, gyakran azonban a kényszerüség és a társ-i munkaszervezetbe való adaptálódás elutasítása húzódik meg mögöttük. A 2.gazd megértéséhez kulcsfontosságú tény, hogy a munkaerö szabadpiaci ára többszörösen meghaladja a hivatalost bizonyos szakmákban.

                A büntetöjogba ütközö cselekedeteke és a belölük származó jövedelmek nagyrészt nem tartoznak ide, de a jogi szabályozás és szigor változásai miatt ez a szabály nem követhetö mereven. Jellegéböl adódóan a második gazdaságban nem ritkák a szabálysértések, de nem tartozhat ide a zsarolás, rablás stb.. A szabályozás kiskapuit kihasználva, kapcsolataikat használva állami vagy szövetkezeti intézményeket elönyösebb helyzetbe hozók, akik súrolják vagy átlépik a jogi határokat, nem tartoznak a második gazdasághoz.

                Az ínformalitás bizonyos fokig a vizsgálat tárgyához tartozik. A 2. gazd.-ban a termelés és elosztás piaci tranzakciók keretében történik, míg az ínformalitás befolyás, presztízs, ajándékozás útján érvényesül, bár hatása gazdasági lehet.

A szélesen értelmezett második gazdaság tagolódásának alapdimenziói

A 2. gazd-ban keletkezö jövedelmek forrásuk szerint:

                a, munkán

                b, felhalmozott vagyonon, pénzmegtakarításon

                c, hivatalosan elfoglalt pozíción

                d, a gazdasági szférán belüli ügynöki, közvetítöi tevékenységen alapulnak.

A jövedelem forrása, a jogszerüség és a szocialista gazdasági szektorba való integráltság foka a három alapdimenzió, amelyek mentén a 2. gazd kiterjedsége, szerkezete és müködése elemzésre kerül. Empirikus és történeti vizsgálatokra valamint közgazdasági elemzésekre van szükség.

                A jövedelem forrásával kapcsolatban fontos, hogy a tökefajták (pénz, pozíció, kapcsolatok) átválthatóak egymásra. A második gazdaságban egyszerre jelenik meg a munka és a töke hozadéka, így olyan 2. gazd fogalomnak, amelybe csak a munkán alapuló jövedelmek illeszthetöek be, nincs értelme.

                Önállóan csak a jogra sem lehet alapozni a határmegvonást, hiszen a jog és gazdaság viszonyában a gazdaság az, amely végsö fokon meghatározza a jogot (itt Weber-re hivatkozik). A közgazdaságtan objektív, magyarázó-értelmezö, míg a jog érdekeken, ideológiákon nyugszik. Ha valamely nagyon elven konvenció nem ellenzi a formális jog kijátszását, nem igen adják fel a gazdasági elönyökkel járó cselekvést pusztán a törvény kedvéért. Az ezzel való szembesülés gyakran hozza a jog kritikai fejlesztését.

                A 2. gazd és a szocialista gazd közös pontja az integrált, legális, munkán alapuló jövedelem. E ponttól távolodva bármely dimenzió mentén a szoc szektortól is távolodunk.

A második gazdaságban munkából is származó jövedelemek:

1, önellátás – saját és családi munkaerön alapuló, önfogyasztási célú termelö-szolgáltató tevékenység

2, munkaeladás – termék vagy szolgáltatás formájában fogyasztóknak

3, munkaerö- eladás – alkalmazotti vagy bedolgozói viszony keretében magánvállalkozónak

4, vállalkozás – saját munka mellett bérmunka igénybevétele magán termelö szervezetben

A különbözö ágazatokban más-más formákban és a típusok eltérö arányban fordulnak elö, keverednek. Pl: Mezögazdaság: önellátás és munkaeladás egyszerre. Elterjedtségük és arányuk a szféra mindenkori piacától nagyban függ, amire jelentös az államilag szervezett termelés és elosztás alakulásának hatása.

A dimenziók teljes ellenpontján a szoc szektorhoz képest a járadékszerü jövedelmeket biztosító ügyletek találhatóak . Mi állhat mögötte:

5, effektív pénzvagyon vagy járadékszerü jövedelemre fordítható vagyontarágy

6, az állami szektorban hivatalosan elfoglalt pozíció

7, Kapcsolatok, ismertség, informális szálak kezelésében való jártasság

5: Munkavégzés nincs, nem értéktermelö, a jövedelem nagysága a befektetéshez kapcsolódik. Altípusait lsd a táblázatban. Az átruházási ügylet jelentése: javak vagy rendelkezési jogok lakossági újraelosztása. Az újratermelési folyamatok hiánya élteti.

6, Altípusai:

6/a, munkakörhöz kapcsolódóan szokásszerüen járó mellékjöv (pl: borravaló)

6/b, munkaköri kötelezettség hivatalosan elvárható színvonalú teljesítéséért élvezett mellékjöv (bolti eladónak csúsztatott pénz)

6/c, munkakörhöz kapcsolódó, a kötelezettségeket túlhaladó munkáért élvezett mellékjöv (járóbeteghez kimegy orvos, hálapénz)

6/d, munkaköri kötelezettség megszegéséért, a beosztással való visszaélésért szerzett mellékjöv (mühely, gyári eszközök magánhasználata pl feketefuvar, ügyfélnek jogosulatlan elöny)

Az ügyfél oldaláról két szempont lényeges: a fizetéssel arányos-e az ellenszolgáltatás és hogy az ügylet önkéntes-e. A 6/a, önkéntes, nincs következmény, ha nem fizet, a 6/b kikényszerített. A 6/c arányos lehet az árral és a 6/d árcsökkenéssel is járhat.

                A dolgozó szempontjából fontos, hogy mennyire egyenletes, kiszámítható a mellékjöv, a megszerzéssel járó kockázat, és hogy mennyire intézményesült. A legnagyobb kockázat a 6/d és a 6/b-nél. A legbiztonságosabb a 6/a, a legszabályozhatóbb a 6/b és 6/c. A legintézményesültebb a 6/a.

                A munkahely szempontjából fontos, hogy ezek a tevékenységek mennyiben járnak a hivatalos normák megszegésével, továbbá hogy mennyire befolyásolhatja megszerzésüket, ezzel beépítve jutalmazási rendszerébe. A 6/a nem sérti a normákat, a 6/b külön preferenciát visz be a fogyasztók kiszolgálásába, normasértö, a 6/c szereptúlteljesítés a 6/d egyértelmü normaszegés.

                A második gazdaság más szektoraihoz föleg a 6/d kapcsolódhat.

                A pozícióhoz tapadó mellékjövedelem nem egyének, hanem szakmai rétegek ügye, a borravalós szakmákban íratlan viselkedési normák kapcsolódnak hozzájuk. A munkaszervezet kontextusában kell vizsgálni a jelenséget. A mellékjöv beépülése a szervezetbe történhet informálisan, belsö újraelosztás keretében. Ez két szabályt követ: nivellálást egy homogén szakmai csoport tagjai között, illetve a mellékjöv kiterjesztése a munkafolyamat más tagjaira ( pincérek bedobják közösbe, mindenki ugyan annyit kap, illetve mikor a szakácsoknak is jár belöle). Az újraelosztás célja a szervezet stabilitásának megörzése.

A másik belépülési mód az, amikor a hivatalos szervek jutalomként ítélik oda a mellékjövvel járó pozíciókat.

II. A második gazdaság terjedelméröl

Ebben a fejezetben szükítik a második gazdaság fogalmát a munkavégzö képesség szocialista szektoron kívüli hasznosítására.

                A valóságban nem a tiszta típusok jelennek meg, és nehéz elkülöníteni a tradicionális és a kifejlett – a hagyomány éltette és a gazdasági racionalitás irányította – tevékenységket. A második gazdaságot definíció szerint a szocialista gazdaság részének számítja, ezért történetét a szoc szektor kialakulásától számítja, ami a hatvanas évek elejére tehetö. Akkoriban inkább tradícionális jellegü és sokkal kisebb, oka a tömeges áruhiány volt. A 60-as évek végétöl az életszínvonal és a fogyasztás dinamikus növekedése a fizetöképes keresletet is magával hozta. A fogyasztói magatartás kialakulása a társadalomban a 2. gazd-ban a gazdasági racionlaitást hozta meg. A korábbi politikai megszorítások helyét a bátorítás vette át a legális, „kiegészítö” gazdaság irányába a szoc. Szektor kontrollja mellett és kialakult az országos árupiac.

A második gazdaság kialakulásáról és fejlödésének tendenciáiról

            A hatvanas évek közepén a 2. gazd kicsi volt, föleg az inaktív lakossági csoportok részvételével, a tevékenységük ált kapcsolódott a föfoglalkozáshoz. Az áruhiányból következö önellátási kényszeren kívül a gazdaság gyors átstruktúrálódása játszott szerepet ( mezögazd és otthonról munkaerö az iparba majd szolgáltatások fele). A 60-as évek végéig a munkaerö-túlkínálat alacsony bérekkel járt, szükség volt az inaktív családtagok háztáji hozzájárulására.

                A fogyasztás és a második gazdaság párhuzamos bövülésével a munkaeröpiac is megváltozott. Csökkent a dolgozók áramlása és munkaerö-túlkereslet volt, ami a szoc szektorban felhajtotta a béreket. Már nem kényszer, hanem elöny volt az inaktív népesség 2. gazd-ban dolgozása. A dolgozók is tömegesebben vállaltak melléktevékenységet a 2. gazd-ban, mert a munkahelyi túlmunkánál jövedelmezöbb volt.

                A dolgozók és családok jelentös része választja  a kettös gazdasági státuszt. Az adminisztratív korlátozások miatt a bérmunkár, a termelési eszközök felhalmozására a lakosságnak csak kis hányada tudott megélni kizárólag a 2. gazd-ból, elsösorban pótlólagos jövedelem-forrás lett.  Egyre gyakoribb az itt végzett tevékenység elszakadása a fömunkától, amit nem keresnek a szabadpiacon. A 2. gazd-ban zajló  munkaerö-hasznosításról a dolgozók egyes csoportjaiban kevés tény áll rendelkezésre.

                A 2. gazd-ban való részvétel nem mindenki számára volt lehetséges vagy kívánatos, ha a cél a nagyobb társadalmi státusz és presztízs megszerzése volt. Egy vizsgálatban egy szállítási vállalatnál négy alapvetö munkaerö-értékesítési stratégiát találtak:

1, akik pótjövedelemre a vállalaton belül a foglalkozásukhoz kapcsolódó többletmunkával szerezték

2, akik a vállalaton belül a föfoglalkozástól eltérö kiegészítö tevékenységet végeztek

3, 2. gazd-ban végzett javítás, szerelés, szolgáltatás, alkalmi segédmunka

4, 2. gazd-ban mezögazdasági kistermelés

                A dolgozók kb fele dolgozott a 2. gazd-ban is, ök a vállalaton belül kevésbé voltak ösztönözhetöek, ez jelzi a dolgozók törekvését munkaerejükkel való  racionális gazdálkodásra.

A második gazdaság föbb területei

Különbözö forrásokat használt, nem mindig elég frissek, vannak csak becslések is. Inkább csak jellemzés. Az adatforrások hiányosságai miatt bizonyos, hogy a vizsgált szféra valóságos súlya nagyobb az adatokból érzékelhetönél.

                A családok ¾-ének származik valamilyen jövedelme a 2. gazd-ból. Ipari-építöipari munkások: 40%-a,  mezögazd fizikai: 90%-a, értelmiség 20-25%-a, nyugdíjasok: 40%-a. A munkaráfordítások 16-18%-át teszik ki a társadalmi munkaidö-alapnak, és annyi, mint a szoc szektor idöalapjának ¼-e. A 2. gazd termékei és szolgáltatási fedezik a lakossági fogyasztások    1/6-át. 1975-ben az ország lakosságának majd fele élt olyan háztartásban, mely rendelkezett kisüzemi gazdasággal. Az áruértékesítésböl származó bruttó jövedelem 1976-ban 12 milliárd, a jövedelemmegtakarítás pedig piaci áron 10 milliárd. A szektornak az összes mezögazdasági termeléshez való hozzájárulása 1975-ben 36%. A legális magánszektor létszáma kb negyedmillió, legnagyobb területe a magánkisipar, amely a legalizált keretek között végzett lakossági szolgáltatások mintegy felét végzi. A magán kiskereskedelem 1977-ben a kisker 1/6-át müködteti.

                Nem legalizált a lakás karbantartási munkák 1/3-a, a szolgáltató-javító tevékenységek majd 2/3-a.  Ezen a két területen kb 220 ezren jutnak jövedelemhez, föleg szoc szektroban is dolgozó szakmunkások.  Az összes nem mezögazd szakmunkás több mint 1/5-e jut így többlet pénzhez.

                Fontos terület még a lakásépítés: a hetvenes évek második felében a az összes épített lakások felét a 2. gazd keretében építették. Többsége családi ház, kisebb része társas ház, föként a szoc szektroban foglalkoztatottak és az inaktívak túlmunkájával épültek. Az erre fordított idö évente 150-200 e fö évi munkaidejének felel meg.

                Szoba és lakás bérbeadásából 100-150 e családnak származik jövedelme. Legális fizetövendég szolgálatot létesít még 50 e család. Ennél jóval nagyobb mértékü a nem legalizált szoba-kiadás: a külföldiek 20%-a jelenik meg kereskedelmi szálláshelyen.

                Borravalót, csúszópénzt, hálapénzt évente kb 250-300 e emeber kap rendszeresen.

Legális magánszektor

A lakossági szolgáltatásokban jut különösen nagy szerep a legális magánszektornak. Fö tömege a magánkisipar 110 e aktív keresöje, de ide tartozik még a kereskedelem, a vendéglátás 13 e föje, az önállóként vagy tsz-tag segítö családtagjaként a mezögazdaságban vagy a nem anyagi ágazatokban végeznek adózás alá esö tevékenységeket. A legális magánszektor létszáma majd negyedmillió, ezek kétharmadának ez a fö keresötevékenysége, fele-fele arányban dolgoznak a mezögazd és nem mezögazd ágazatokban. Ez lényegesen eltér a szoc szektor ágazati szerkezetétöl.

                A magánszektor részaránya a lakásszolgáltatásokban 53%, személyi és üzleti szolgáltatásokban 25%, mezögazd 11%, kisker 5%, vendéglátás 4%.

                A magánszektor definíciójából és a magán és szoc szektor közötti munkamegosztás miatt teljesen magán a lófogatú fuvarozás, házfelügyelet, stb.

                Alkalmazott tartása hivatalosan ritka, akkor is 1-3 max.

                A magánkisker a kiskerböl 1% se.

                A magánkisipar eltérö súlyú a teltip-eken. A lakossághoz vett arányuk Bp-en 2x, városokban1,3x akkora mint községekben. Hasonló a sorrend az egy lakosra jutó kisipari szolgáltatások tekintetében, fordított viszont a kisipar összes szolgáltatáson belüli aránya szerinti sorrend.

                Változások történnek, a jellemzö trend, hogy a legális magánszektorban csökken azok aránya, akik csak kisárutermelö családban élnek, növekszik a vegyes keresö-összetételü családokban élöké. 1960-ról 77-re arányuk 6:1-röl 1:2-re módosult a vegyesek javára.

                Tendenciaszerü, hogy a nem mezögazdasági magánszektorban is megjelenik a vegyes összetétel, de már egyének szintjén: az állandó létszámon belül csökken a föfoglalkozású önállóak aránya, nö a részfoglalkozásúaké és inaktívaké. A szerkezetváltás tartósnak tünik ( 80% fölöttiröl 60 valahány%-ra)

                Tendencia továbbá az alkalmazottak számának növekedése a magánkisipar föfoglalkozású keresöin belül: 1970-78 között nött a részarányuk, miközben az összes kisiparos kevesebb lett. Ez az üzemi létszám koncentráció és a magánkisipar belsö polarizációjának jele. Az egy kisipari üzemre jutó alkalmazottak száma az építöiparban a legmagasabb, rögtön utána az ipar jön, a szállítás és a személyi szolgáltatások leszakadása egyre nö.

                A magánkisiparban bövül termelés és a szolgáltatás is, a term gyorsabban. Ez részben a magánkisipar és a szoc termelöszervezetek kooperációjának jele: a hiányzó szoc kisvállal szerepe a magánra hárul. A magán kisipar építöipar, karbantartási része 70 és 78 között 1,5-szeresére nött.

                A kisiparosokkal való ellátottságban teltip szerinti változás nem történt, de ha alkalmazottaikat is hozzávesszük jelentösen enyhül Bp és vidék különbségei.

Mezögazdasági kistermelés

Ez a 2. gazd legnagyobb kiterjedésü része, 1,7 millió gazdaság van, ebböl 800 e tsz-tagok háztáji gazdasága, a maradék föleg lakossági kisegítö gazdaság.  Átlagos területük kicsi: 0,75 – 2,49. Ezekben a gazdaságokban a termelés az alacsony gépesítettség és a termék jellege miatt nagy élömunka ráfordítást igényel. A KSH vizsgálata szerint napi 4,5 (nyugdíjasok) 1,5 óra közötti idöt töltenek vele egyes emberek. A tanulók 2,4 órát. Fö munkaeröt az inaktívak adják. Jelentös a szerepük az önellátásban és a lakosság élelmiszer-ellátásában. Egyszerre jöved megtakarítás és szerzés. Nagyüzem kisgazdaság aránya 70-ben 60:40, 78-ban 64:36%. Amiben a kisgazdaságok termelése fontos a lakosság ellátásában: burgonya, tojás, tej, baromfi, sertés, szölö. Termelésükböl saját fogyasztásra kerül 51%.  A mezögazd összes áruforgalmából 24%-ot képviselnek.

                A mezögazd kistermelés a társ minden rétege számára fontos kiegészítö keresetet nyújt, legnagyobb részt a munkáscsaládoknak (összjövedelmük 7%-át). Mai (81!) alakját a 70-es évek közepén vette fel. Elötte tsz-tagok háztájija, hogy megkönnyítse a parasztság átmenetét + kiegészítse az alacsony jövedelmeket. Az országos áru- és munkaeröpiac kialakulásával vállalkozói jelleget öltött. Megnött a fizetöképes kereslet és felbomlottak a paraszti életminták, ez együtt járult hozzá. Megindult a kistermelés függetlenedése a mezögazd nagyüzemektöl, nött az árutermelést folytató kisüzemek száma, folyik a specializáció. A 2. gazd bövülésével a gazdaságok differenciálódtak.

                A mezögazd kistermelés tendenciáit és a családi munkavégzö képesség hasznosításának stratégiáit kérdöíves felvétellel vizsgálták Kiskunhalason és hét közeli községben. A feldolgozás még nem teljes, a felvétel nem országos repr, ezért a válaszok hozzávetölegesek.

                Négy fö kérdés: