Kolosi Tamás

Tagolt társadalom

Struktúra, rétegződés, egyenlőtlenség Magyarországon

Gondolat, Budapest 1987

I. rész

A struktúra- és rétegződéskutatás elméleti és metodológiai problémái

Elmélettörténeti-metodológiai előzmények (10.o)

Marx az osztály fogalmat analitikus kategóriaként használja, de már az ő írásaiban is felmerülnek a következő -a struktúrakutatás szempontjából jelentős kérdések: az osztályszerkezet dichotóm, vagy hierarchikusan lépcsőzetes jellegű, vertikális, vgy horizontális tagozódású, egy- ,vagy többdimenziójú? (a struktúrakutatás elméleti forrásai: Marx és Weber - rendek, ill. osztályok - multidimenzionalitás). Runcimann szerint a társadalmi egyenlőtlenségeknek három dimenziója van: osztályhelyzet - gazdaság; státus - T-i presztizs, életmód; hatalom - W-i értelemben. Pitirim Sorokin - mobilitás kutatásai + osztályfogalom dimenziókra (gazdasági, politikai, és foglalkozási rétegződésre) bontása - előfutára az empirikusan mérhető változók kombinációjából következtetett társadalmi rétegződésre. Módszertani előzmények: statisztika, néprajz.

A II. világháború óta a funkcionalizmus és konfliktuselmélet vitája jellemzi a struktúrakutatást, valamint az, hogy igen sok empirikus vizsgálat készül (+igény az osztályelmélet újra fogalmazására).

A hatvanas évek óta válik el a rétegződés- (empirikus) és struktúrakutatás (elméleti). A szocialista országok kutatói hasonló problémákkal küzdöttek, mint Ny-i kollégáik, emellett "erőteljes szakszerűsödési" folyamat játszódott le. Ekkor született Ferge Zsuzsa és a cseh Pavel Machinin átfogó rétegződéskutatása. (Ez nem tudom fontos-e, de K., arról ír, hogy milyen izgi és fontos egy születőben lévő új T. leírása (a szocialistáé)). K. sokdimenziós rétegződésképet szeretne vázolni.

      Struktúra és rétegződés (27.o)

      A T-i rétegződés fogalma viszonylag tiszta: "a T.-ban élő egyének és csoportok hierarchikus rangsorolódásának módja". A T-i struktúra közel sem világos: 1. A T-i viszonyok konfigurációja, a pozíciók és szerepek együttese (Merton); 2. Az értékek és normák intézményesültsége, az az alap, ahonnan az emberek magatartásai és kapcsolatai absztrahálhatók (funkcionalizmus - Parsons, Lippset); 3. Az emberek differenciált T-i pozícióinak sokdimenziós tere (Lenski, Blau) ; 4. Kelet-Európában ez a két fogalom összegabalyodott.

Két kérdés mutatkozik: 1. "hogyan differenciálódik a társadalom?" - ez a tudományosan vizsgálható kérdés, a rétegződéskutatás központi problémája; 2. "hogyan működik a társadalom" - ezt nem vizsgálták.

"A T-i struktúra fogalmával arra a kérdeztünk rá, hogy miként működik egy T., milyen viszonylatrendszerek segítségével, milyen módon történik a T-i újratermelés, a T-i rétegződés fogalmával viszont arra kérdezünk, hogy milyen egy adott T.-ban a népesség differenciáltsága, milyen a társadalmi különbségek rendszere.

A T-i struktúra vizsgálata során a sokdimenziós strukturális tér (viszonylatrendszer) következő mechanizmusait kell elemezni: 1. Javak újratermelése az állami és szövetkezeti szférában; 2. A második gazdaság hatása; 3. Az egyenlőtlenségek spontán újratermelődése (család) 4. A társadalompolitika lehetőségei; 5. A történelem szerepe.

Minden T.-ban létezik egyfajta vertikális-hierarchikus tagoltság, a két végletet könnyű megtalálni, de nehéz rendezni a közép-mezőnyt. Univerzálódási folyamatok - csak általánosságok. A T-i mobilitás jelentőssége sem elhanyagolható - de semmi új.

      Rétegződés és egyenlőtlenség (47.o)

      A szociológia az egyenlőtlenségekre koncentrál. K. azt a T-i különbséget tekinti lényegesnek, amelyik több más T-i különbséggel van kapcsolatban, és különösen több egyéb különbségnek az oka (Példa: egy rendszert jellemző 10 változó közül az jellemzi leginkább a rendszert, amelyik a másik 9 közül a legtöbbel van a lehető legszorosabb kapcsolatban).

A nominális (pld: nem; bőr szín) különbségek önmagukban (elvileg) horizontálisan, a graduális (fizetés; iskolai végzettség) különbségek vertikálisan tagozódnak. Persze a nominális különbségek is okozhatnak vertikális elrendeződést.

A "lényeges" különbségek kiválasztásának elve: intuíció (a középmezőnyben nem sokat segít); matematikai módszerek (előre meg kell adni hogy mit vizsgáljon); ez egészül ki a strukturális viszonyokon alapuló elemzéssel, ami igencsak nehézkes, de elméletileg a legmegalapozottabb.

Amennyiben a T-i újratermelési folyamat eleve egyenlőtlenségeken alapul, s K. feltételezi ezt nominális különbségek is vertikális-hierarchikus formában képződnek le, (ezért vizsgálandók). A T-i különbségek rendszerét hierarchikus különbségek rendszereként kell értelmezni. Mivel a T-i különbségek rendszere nem tekinthető determinisztikusnak, ezért a sokdimenziós rétegződési modell kell elképzelni. Ez azt feltételezi, hogy: 1. Az elsődleges T-i különbségek viszonylag határozottan dimenziókba rendeződnek; 2. S ezek a dimenziók függetlenek egymástól; (tisztán empirikus lehetőség: 3. Faktoranalízis után az egy dimenzióhoz tartozó különbségek egy faktoron jelennének meg - ehhez minden T-i különbséget normális eloszlású skálán kéne leírni + lineáris kapcsolat - ez természetesen nem adott, de attól még használható ez a módszer is. A kutatás során K. T-i struktúrából levezethető független dimenziókat fogadta el igazoltnak, (ha a dimenzión belüli különbségek kapcsolata szorosabb volt, mint a különböző dimenziókhoz tartozó különbségek közötti kapcsolat. A T-i struktúra szempontjából meghatározó szerepe lehet egy adott egyenlőtlenségi viszonynak akkor is, ha a T-i különbségek rendszerében nem lehet egyetlen egyenlőtlenségi dimenzió egyedül meghatározó, determinisztikus jellegét kimutatni. A T-i egyenlőtlenségek rendszere ezen dimenziók kapcsolat rendszere. Kérdés, hogy kik között feszülnek a rendszerré összeálló lényeges T-i különbségek?

      Réteg és státuscsoport (63.o.)

      A rétegződés kutatás alapproblémája a státus mérése, vagyis, hogy miként lehet olyan skálákat szerkeszteni, amelyben az egyének státusait mennyiségileg is kifejezzük. Felmerülő problémák: önkényesen összeállított státusindex, státuszinkonzisztencia. Általános státusnak nevezzük az egyénnek a sokdimenziós egyenlőtlenségi rendszerben elfoglalt helyét, amelyet az egyes dimenziókban elfoglalt státusok kapcsolata határoz meg. Ebből adódóan a hasonló státusú egyének összességét státuscsoportnak nevezzük. Egyes szerzők szerint a család olyan mértékben befolyásolja a státust, hogy nem érdemes az individuumot e szempontból vizsgálni. K. szerint emellett például a település is olyan közösség, ami kijelöli az egyén helyét a társadalomban (ezek az úgy nevezett viszonykijelölők). Azt feltételezi K., hogy az egyének általános státusát az egyedi sajátosságok mellett azok a T-i csoportok, kategóriák határozzák meg, melyekbe az egyén tartozik (a viszonykijelölő kategóriák tehát nem a konkrét státuscsoportba tartozást, csak annak valószínűségét határozzák meg). Ebből következően a t. kutatót nem a státus csoportok, hanem a viszonykijelölő kategóriák érdeklik (tehát az emberek T-i viszonyait jellemző valóságos csoportosítások). Az eddigi vizsgálatok során ezeket a figyelem ezekre irányult. K. most nem arra keresi a választ, hogy a mitől függ a státuscsoportba tartozás, hanem, hogy a viszonykijelölő kategóriák sokaságából mit tekintsen T-i rétegnek. A társadalmi rétegek abban térnek el a foglalkozási, lakóhelyi, korcsoportok, nemek, etc. szerinti rétegződéstől, hogy olyan viszonykijelölő kategóriák, amelyek nem egyetlen relációban, hanem a T-i helyzet egésze szempontjából jellemzik a hozzájuk tartozókat. (Társadalmi rétegnek az emberek azon tényleges csoportjait, kategóriáit (tehát a viszonykijelölő kategóriák összevont kombinációit) nevezi K., amelyek a tagjaik számára hasonló életesélyeket biztosítanak a T-i egyenlőtlenségek rendszerében.)

Egy lehetséges kutatási stratégia (80.o)

      (K. hangsúlyozza, hogy nem ez az egyetlen üdvözítő út.)

A kutatás a következő három kérdés köré rendeződik:

1. Hogyan történik, milyen mechanizmusokon keresztül valósul meg a T-i viszonyok újratermelése, milyen a T. struktúrája? - ez a kérdés elméleti elemzést igényel

2. Melyek a lényeges T-i egyenlőtlenségek, milyen ezeknek a rendszere, és milyen ebben az egyenlőtlenségi rendszerben az egyének elrendeződése, milyen státuscsoportok írhatók le?

3. Melyek az adott T-ban a legfontosabb viszonykijelölő kategóriák, és ezek milyen kombinációjával írható le a T-i rétegződés?

Ez utóbbi két kérdésre alapvetően empirikus úton kell keresni a választ. Ez sem lehet elméleti alapok híján, de el kell kerülni -írja K.-, hogy amit az empirikus vizsgálat nem magyaráz azt, az elmélettel pótolja ki. Pontos határt kell kijelölni a két féle magyarázat alkalmazásra.

K. 3 megoldhatatlan problémakört jelöl ki: 1. Ismeretelméleti - a struktúra- és ismeret elméleti viszonyok közt kialakuló disszonancia; 2. Módszertani - az esetlegesen hiányzó megfelelő eljárások; 3. Méréselméleti - az elemzés során jelzi, ha ilyet talál (alapvetően ez is módszertani probléma).

II. Rész

A strukturális viszonyok körvonalai

Az eddigiekből kitűnik, hogy a T. rétegződése csak akkor vizsgálható, ha határozott koncepcióval rendelkezünk a társadalom struktúrájáról, amely naponta újratermeli a T-i különbségek rendszerét, a T-i rétegződést.

 A kettős történetiség (92.o)

Itt magyar T-i struktúra már ismert leírása következik (legfőképp Erdeire - megkésett kapitalizálódás; és Hanák Péterre - státus és pozíció elválik támaszkodva). Ezenkívül a II. világháború utáni szovjetizálás okozta "kettős történetiségről" és az ennek hatására kialakuló "sajátos redisztribucióról" (Szelényi) ír. Ennek köszönhetően jön létre a redisztributív szektor. Ennek politikai megvalósítása 1957 után változik (maga a modell nem) - kialakul valami civil szféra.

      A gazdaság társadalomszerkezete (101.o)

      Ebben a fejezetben K. részletes leírását adja a redisztributív szektornak és a második gazdaságnak, illetve a kettő kapcsolatának, de nem mond olyat, amit ne tudna bárki. "Összességében tehát azt látjuk, hogy a gazdaság társadalomszerkezetének újratermelési sémáját egy olyan "L" alak feszíti ki, ahol az "L" egyik szárát a redisztributív, másik szárát a piaci viszonyok jelentik. Nyilvánvalóan a kettő nem független egymástól", sőt Bihari szerint a kettő nem egyszer egymásba csúszik.

Az érdekérvényesítésre jellemző a "betartás demokráciája" - nem az dől el, hogy mi történjék, hanem az, hogy mi ne történjék - írja K.

      Strukturális egyenlőtlenségek és csoportszerkezet (111.o)

      Az eredeti rendszer: T. irányító központ emberei és egy nagy nivellált réteg, amit öröklött T. szerkezeti egységek közti különbségek színeztek. Ezt a hatvanas évek átalakította: az irányítók tagolódása (értelmiség); a nivelláltak eltérő differenciálódási folyamatai (1. Kilépés a nivelláltságból; 2. Örökölt különbségek leépülése; 3. E kettőből következően jelentős inkonzisztencia kialakulása); és lecsúszás, (pontosabban ekkor még csak relatív depriváció).

Itt előzetesen elemzi K. a T-t ebből a szempontból, ezt nem másolom át (112.o aljától a 119.o aljáig). A szerző feltételezi, hogy a T-i szerkezet alapmodellje a redisztributív és a piaci viszonyok kettősségével írható le. " A redisztributív viszonyok részint egy hierarchikus, részint egy érdekegyeztető csatornán keresztül működnek, a piaci viszonyok pedig a T-i rétegződés szempontjából a munka-erőpiaci és a második gazdaság pozícióik jelentőségét emelik ki. Az ebben a viszonyrendszerben létrejövő T-i egyenlőtlenségek körét nevezzük a továbbiakban strukturális egyenlőtlenségeknek. Arról van szó, hogy az egyén milyen helyet foglal el a hatalmi-érdek érvényesítési, az ehhez kapcsolódó munkamegosztási és az ettől elkülönülő - tisztán piaci viszonyokra épülő - második gazdasági viszonyokban." A hatalmi-érdekérvényesítési mechanizmusok hatással vannak az anyagi életkörülményekre, viszont az anyagi jólét adott feltételek mellett érdekérvényesítési tényezőkre is átváltható.

3