Robert Erikson-John H.Goldthrope: A kutatás elméleti alapja, adatai és stratégiája

Az elméleti alapok rendszerének kiválasztása

A társadalmi mobilitás kutatását sok eltérö, gyakran ellentétes érdek motiválta, ezért az elméleti megközelítéseknek is széles skálája ismert.

A legalapvetöbb különbség 19. századi eredetü, a hagyománynak két fö vonala jelenik meg ekkor: 1. A mobilitás az osztály szerkezeten belül jelenik meg, és egyéneknek olyan társadalmi pozíciók közötti mozgására vonatkozik, melyek a munkaerö -piaci, illetve a termelési egységek keretei közötti kapcsolatok által határozhatók meg                                       2. A mobilitást a társadalmi hierarchia keretei között értelmezi, és az egyéneknek olyan, társadalmi közösségek vagy csoportok közötti mozgására utal, melyek olyan kritériumok szerint rendezettek, mint például tagjaik presztízse, státusa, gazdasági eröforrásai stb.

( Általában a két elméletet felváltva használják, de minden tanulmányban megfigyelhetö az egyik dominanciája.

 Ez a tanulmány az osztályszerkezeti megközelítést használja. Ennek hátránya az, hogy elveszik az a lehetöség, hogy a mobilitást a társadalmi felemelkedés, és lecsúszás fogalmaival vizsgálja….

Ennél a megközelítésnél, mobilitáson a kapcsolatok változását értjük. (A másiknál vertikális értelemben jelenik meg a mobilitás, pl. az egyén „sikerességét”, „balszerencséjét” meghatározó tényezök vizsgálatánál használható).

A tanulmány fö célja, hogy értékelje a különféle elméleteket, melyek kapcsolatot kívánnak teremteni a mobilitás és a gazdasági fejlödés között.

             Az iparosodáskor a legfontosabb mobilitási folyamat (számarányát tekintve), az volt, melynek során a parasztok és kisbirtokosok segéd- és betanított ipari munkásokká váltak, és e- folyamat során ezeknek az embereknek nem csak piaci és munkakörülményei változtak, hanem életformájuk, társadalmi elhelyezkedésük is.

A tanulmány szempontjából fontos még egy mobilitási folyamat, az alkalmazottból önálló vállalkozóvá vagy  a beosztottból elsö vonalbeli vezetövé válás esete, mert ezekben az esetekben a legnagyobb jelentöségük a kapcsolatokban beálló változásoknak van, szemben bizonyos „vertikális” dimenziók mentén történö mozgással.

Az osztály séma

Az osztály séma megalkotásának célja, hogy az egyes pozíciók megkülönböztethetök legyenek a munkaeröpiacon és a termelési egységeken belül, vagyis, hogy megkülönböztethetök legyenek ezen pozíciók mint a foglalkozási kapcsolatokból eltérö különbségek. (A különbségtétel alapelve visszavezethetö Marxra és Max Weberre és néhány késöbbi szerzöre is).

A 3 felosztású osztályhelyzet meghatározás:

1. Munkaadók: Azok, akik megveszik mások munkáját, és ennek következtében bizonyos fokú hatalmat és ellenörzést gyakorolnak felettük.
2. Önálló munkások, munkaadó nélkül: Azok, akik nem veszik meg mások munkáját, de a sajátjukat sem adják el.
3. Alkalmazottak: Azok, akik eladják a munkájukat a munkaadóknak, és így bizonyos mértékig azok hatalma és ellenörzése alá kerülnek.
4.   

Az osztály séma:

(teljes változat)

1.Vezetö értelmiségiek, adminisztratív dolgozók

hivatalnokok, nagy ipari létesítmények menedzserei, nagy tulajdonosok

2.Értelmiségiek, alacsonyabb szinten dolgozó adminisztratív munkaerö, hivatalnokok, magasabb szintü technikusok, kis ipari létesítmények menedzserei, nem fizikai munkások felettesei.

3./a Nem fizikai rutin munkát végzö alkalmazottak, magasabb színtü kereskedelmi és adminisztratív dolgozók 

3/b  Nem fizikai rutin munkát végzö alkalmazottak ,alacsonyabb színtü kereskedelmi és szolgáltató dolgozók   

 4/a Kis tulajdonosok, kézmüvesek stb. alkalmazottakkal.

4/b Kis tulajdonosok, kézmüvesek stb. alkalmazottak nélkül.

4/c. Parasztok és kisbirtokosok, más önállóan vállalkozók az elsö szektorban.

5.Alacsonyabb színtü technikusok, müvezetök.

6.Szakmunkások

7/a betanított és segédmunkások (nem mezögazdasági)

7/b mezögazdasági és egyéb munkások az elsö szektorban.

 (Ezt összevonja elöször 7 osztályra: 1+2, 3, 4/a+4/b, 4c,5+6, 7/a +7/b,                                            majd ötre: 1-3: fehérgalléros munkások, 4/a+4/b: kispolgárok, 4/c+7/b: parasztok, 5+6: szakmunkások, 7/a: nem szakmunkások

Végül háromra: 1- 4/b: nem fizikai munkások, 4/c+7/b: parasztok, 5-7/a: fizikai munkások).

A húszas évek ipari társadalmának két fö folyamatáról beszél:

1. Magán- vagy köztulajdon testületívé válásáról, mely által a fö munkaadóvá a szervezetek váltak, szemben az egyénekkel
2. Az alkalmazottak aránya a teljes aktív népességen belül megnött, és ezzel párhuzamosan az alkalmazottak és a munkaadók közötti kapcsolatok formái differenciálódtak a munkaadó szervezetek növekvö bürokratizálódásának következtében.

A meghatározó testületi (állami) természetü produktív töke megjelenésének velejárója, hogy a munkáltatók osztálya legnagyobbrészt azokból a kistökésekböl jött létre, akik régebben csak kb. 10 munkást foglalkoztattak.( 4/a). A nagy munkaadóknak nincs külön osztálya. Nem foglalkozik (csak kivételes esetben) a kapitalista elittel, az ipar vezetöivel. A nagy tökések azok, akik inkább áruház, szálloda ,étterem, garázs, kisüzem, vagy szállító vállalatok épületeinek tulajdonosai. Azért sorolta az 1. osztályba öket, mert nagy részük van az olyan tevékenységekben, mint a gazdasági irányítás és a vállalkozás, és egyre több közös vonásuk lett azokkal akik az 1. osztályban találhatók( akiknek lényeges részesedésük van saját vállalatuk tulajdonából). Az egyes hasonló vállalatok legtöbbször abban különböznek egymástól, hogy részvénytársasági formában müködnek-e vagy sem.

Nem kezel minden munkavállalót azonosnak, mert nem mindegyik foglal el azonos osztálypozíciót.

Két fajta alkalmazó-munkaadó viszony ( ideáltipikus):

1.              Munkaviszony melyet munkaszerzödés szabályoz: Speciális, általában rövid távú csere, melynek során pénzt cserélnek eröfeszítésre. Az alkalmazottak többé-kevésbé meghatározott mennyiségü munkát adnak (ellenörzés alatt) fizetés fejében melynek alapja lehet teljesítmény vagy idö.

2.Bürokratikus szervezetekben a munkakapcsolat (szolgáltató kapcsolat): Hosszabb távra szól, és több oldalú cserét jelent. Az alkalmazottak szolgáltatást nyújtanak munkáltató szervezetüknek kompenzáció fejében, ami nem csak az elvégzett munkáért adott fizetésböl áll, hanem más kiegészítö juttatásokból is, és tartalmaz a jövöre vonatkozó elemeket is (pl. fizetés egy meghatározott skála alapján), karrierlehetöséget. Ez a fajta kapcsolat ott található meg, ahol a munkaadó érdekében áll, hogy az alkalmazott munkája felelösséggel bíró speciális tudást és szakértelmet igénylö legyen. Ebben az esetben az alkalmazottak teljesítménye a szervezet iránti morális elkötelezettségétöl fog függeni, sokkal inkább mint a külsö szankcióktól.

A fent különbségtétel szolgál az alkalmazottak osztályainak megkülönböztetésére a sémán belül. A legnyilvánvalóbb elválasztást ebben a vonatkozásban az 1. és 2. osztályba tartozó fizetett szellemiek, magas beosztású technikai dolgozók, az adminisztráció alkalmazottai, a menedzser pozíciókat betöltök, ill. a föként bérböl élö fizikai munkát végzö 6. és 7. osztályba tartozók között kell tenni. Az elsö csoportba sorolhatók azok a pozíciók, amelyekhez szolgáltató jellegü kapcsolat füzödik, ezek alkothatják a „szolgáltató osztály” alapját, a második csoport az, ahol a munkaszerzödés a kapcsolat uralkodó formája, és ez lehet a munkásosztály alapja. 

                  Azokhoz a pozíciókhoz amiket az 1. osztály tagjai birtokolnak, tartoznak a legnagyobb felelösséggel járó döntések, és ezekhez tartozik a legtöbb olyan elöny ami a szolgáltató kapcsolatból adódhat, a 2. osztály alacsonyabb színtü kapcsolatai esetében a fenti jellemzök valamelyike gyengébben érvényesül.

Hasonló a helyzet a 7. osztályba tartozó segédmunkások esetében is, itt van a legkisebb igény az önállóságra, és körültekintésre, és ahol a kontroll általában az ellenörzés, vagyis itt a munkaszerzödéses viszony fog megvalósulni. A szakmunkások esetében (7.oszt.), enyhül a tisztán „ pénz eröfeszítésért típusú kapcsolat”, és nagyobb valószínüséggel vannak rövid távra szóló kapcsolatokat.

Megkülönböztet még két osztályt amiket „köztesnek” nevez, mert vegyes foglalkoztatási kapcsolatok találhatóak bennük. Ilyenek a 3. osztályba tartozó rutinszerü, nem fizikai pozíciók (pl. irodai feladatok), és az 5. osztály alacsonyan képzett technikai munkásai és közvetlen vezetöi akik általában a szoros hierarchiában dolgozó fizikai munkásokhoz állnak közel, és mindkét esetben nehéz meghatározni, hogy mennyiben uralkodnak a szerzödéses viszonyok felett  a szolgáltató típusra jellemzöek.

      A 3. osztály két alcsoportra osztására, azért volt szükség, hogy a nök mobilitási vizsgálatainál is alkalmazható legyen a séma, mert így leválaszthatók bizonyos rutin, illetve alacsony szakképesítést igénylö pozíciók, melyekben föként nök dolgoznak.

      A szektorok szerinti felosztásra akkor van szükség, amikor a primerszektoron belül akarnak osztályviszonyokon alapuló megkülönböztetéseket tenni. (pl. a tulajdon alapvetö formája a föld és a termelés alapvetö egysége a család, és a hiányzó munkaerö pótlása, idöszakosan a családon kívülröl történhet fizetségért).

      Az osztályok sorba rendezése nem lehetséges, ha mégis szükség lenne rá, csak külsö kritérium segítségével lehetne.

      Bevezet egy hármas hierarchiájú felosztást, ami többé-kevésbé az osztálypozíciók sorrendjét tükrözi presztízsüket, társadalmi-gazdasági státusukat vagy „általános kívánatosságukat tekintve, olyan skálát használ, melyben az egyes foglalkozások besorolása azonos kritériumok alapján történik: egyrészröl az állás díjazása szerint, másrészröl az állás elnyerésének kritériumai alapján.