Szelényi: A posztkommunista társadalom szerkezetének változásai

A POSZTKOMMUNISTA MENEDZSERIZMUS SAJÁTOSSÁGAI

                Pozitív elméletet próbál alkotni. Eddig negatív jellemzését adták, azaz, hogy mi nem volt rá jellemzö. Kérdés: van-e bármilyen strukturális jelenség, ami megkülönbözteti a posztkommunizmust a piaci kapitalizmustól, és az államszocializmustól.

                Négy fö hipotézis az új gazdasági és politikai elitröl:

1. Nagy a kontinuitás a technokrata és menedzseri pozíciót betöltök között.

Megmaradtak a gazdasági elitben azok akik a 80-as években is ott voltak. 93-ban a 3000 legnagyobb cég igazgatójának 70-90%-a már 89’ elött is menedzseri pozícióban volt. Ez azonban nem jelenti a „kommunista hatalomátmentés”-t, mert az egykori eliten belül differenciáció ment végbe. Korábbi pártfunkcionáriusok nem tudták pozíciójukat felhasználni magánvagyon szerzésére.

2. Politika területén nagymérvü a cserélödés.

Számottevö az elitváltás. A 93-as politikai elitnek kb. fele 88-ban csak beosztott értelmiségi volt. Itt inkább az elitcirkuláció volt megfigyelhetö. Ezt nem változtatta meg a 2. választás eredménye sem.

3. A menedzseri és technokrata elit nem vált nagyburzsoáziává.

Nincs jelentös magánvagyonuk, és ami van az sem éri el a nagyburzsoáziára jellemzö mértéket. Senki sem rendelkezik ekkora vagyonnal ebben az idöben. Tehát nagyburzsoázia nem létezik.

                Politikai elitben számottevö cserélödés. Gazdasági elitben a korábbi döntéshozók maradtak pozícióban. Ezt azonban nem magánvagyonnal, hanem szaktudással legitimálják. Nincs nagyburzsoázia, akivel ezekért a pozíciókért küzdeni kéne. Magánvagyon az elitbe kerüléshez nem elegendö, ehhez szaktudás vagy kapcsolat szükségeltetik. Azaz nem nevezhetö ez menedzserhatalomnak. 

4. Az új hatalmi elit három csoportból áll:
1. technokraták-menedzserek

a rendszerváltás nyertesei, de nem korlátlan hatalmúak. A piac korlátozza mozgásterüket. Ezenkívül az állami tulajdonlás sem szünik meg teljesen.

2. új politokrácia

az állami tulajdon miatt ez a réteg is fontos része az elitnek..

3. humán-társadalomtudományi értelmiség

a fenti két réteg legitimációját (ami nagy részben a szakértelemnek köszönhetö) adják.

Ez a  három réteg életmódjában is hasonló. Ez a posztkommunista menedzserizmus. Azaz polgárság hiányában ez a réteg kísérli meg a magántulajdonosi viszonyokat megteremteni.

MENEDZSEREK A POSZTKOMMUNIZMUSBAN ÉS A FEJLETT PIACGAZDASÁGOKBAN

                Különbözik-e a kelet-európai új kapitalizmus a kapitalizmus más létezö formáitól?

1.        Menedzserizmus klasszikus elméletei szerint a tulajdonos tökésektöl a menedzserek veszik át a gazdasági hatalmat. A tulajdonos burzsoázia felbomlott, vagy felbomlóban van.

2.        a posztkommunizmus menedzserizmus hipotézise ezeknek nem a másolása, hanem éppen a rekonstrukciója.

                Ez azonban nyugaton nem valósul meg, mert a tulajdonos burzsoázia erösebbnek bizonyul, mint azt az elmélet kitalálói gondolták. A posztkommunista menedzserizmus abból indul ki, hogy a technokrata menedzser réteg egy tökés piacgazdaságot igyekszik létrehozni. Megpróbál egy tulajdonos nagyburzsoáziát létrehozni.

                A menedzserizmus klasszikus elméletei

                A kapitalizmusérett korszakában a személyes magántulajdon jelentöségét veszti, már nem a magántulajdonosok profitmaximalizálási törekvései, hanem a menedzserek racionalizációs céljai dominálnak. Kritikája szerint megmarad a tulajdonos burzsoázia és az öket képviselö menedzserek megmaradnak a kapitalista piacgazdaság határain belül és nem térnek át egy posztkapitalista rendszerbe. Ez a jelenleg is érvényes paradigma. USA-ban 89-ben a családok 1%-ának kezében a vagyon 38.9%-ával, míg az alsó 90% rendelkezett a vagyon 27,6%-kal. Pénzbeni vagyonnál ez a koncentráció még erösebb. A vita már csak arról folyik, hogy a tulajdonosoknak van-e személyes részvétele a döntésekbe. Ezek az elméletek sem vonják kétségbe a töke koncentrációját, és azt, hogy a menedzserek a tökés piacgazdaság talaján maradnak.

A POSZTKOMMUNISTA MENEDZSERIZMUS SAJÁTOSSÁGAI

1.          A kapitalizmus korai szakaszában figyelhetö meg. Célja a magántulajdon létrehozása.

2.          a technokraták-menedzserek nem a tulajdonos polgárság helyét foglalják el, hanem az államszocializmus uralkodó rendjét. Pont az elöbbit akarják létrehozni. Nincs nagypolgárság, nem elégséges a magántulajdon.

3.          A tökés gazdaság logikáját követi, nem lép túl a kapitalizmuson. Éppen átmenet a kapitalizmusba, nem annak alternatívája vagy meghaladása annak.

4.          Az új hatalmi elit komplex képzödmény, ahogy azt fentebb láttuk. Azaz nem egyszerüen a menedzserek hatalmáról van szó, hanem egy mentalitásról, a hatalom gyakorlásának egy sajátos logikájáról.

AZ OSZTÁLYSZÖVETSÉGEK TÖRTÉNETI VÁLTOZATAI A KÉSEI SZOCIALISTA ÉS POSZTKOMMUNISTA KELET-EURÓPÁBAN

                Célja a posztkommunista társadalom szerkezetének jellemzése, mint történeti folyamat. Három mü:

·         Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz

                       Szocializmus klasszikus modellje Sztálin halála után válságba kerül. Ezt a modellt nevezhetjük racionalizált rendi struktúrának. Nagy volt a politikai töke szerepe. Weber alapján két társadalmi rétegzödés: rendi, osztálytagozódás. Rendiben a politikai töke szerepe nagy, míg az osztálytagozódásban a gazdasági töke szerepe erösebb. Az államszocializmusban is elvárták a megfelelö kulturális töke meglétét, leginkább az iskolázottságot. Emiatt nem nevezhetö teljesen rendi jellegünek ez a társadalom. Ennek a rendnek a bomlásával indít a könyv. A legitimációs válságot, a tudományos racionalitással próbálják feloldani. Nyitott a bürokrácia a reform-értelmisé felé, így próbálta legitimálni magát. Hatvanas években a kulturális töke felértékelödik. Gyengült a bürokraták szerepe és nött a technokratáké. Ez volt az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Kemény-féle „kettös kompromisszum”. 1. értelmiség felé, jól képzett szakemberek kinevezése és liberálisabb kultúrpolitika. 2. munkások-parasztok felé, második gazdaság engedlyezése.

·         Szocialista vállalkozók

                       Megbukott a bürokrácia és az értelmiség projektjében megvalósuló hatalmi átrendezödés megbukik. Konfrontálodik a két csoport. Az értelmiség elveti az emberarcú szocializmus vagy a szocializmus és a kapitalizmus közötti harmadik út lehetöségével. Eközben a második gazdaság révén megindul a szocialistapolgárosodás. Ismét megfigyelhetö az Erdei-féle kettös társadalmi struktúra. Itt a politikai töke által képzett szocialista patrónus-kliens viszonyokhoz képest kezdett a második gazdaság, a piaci ügyesség, a kispolgárosodás megteremteni egy második mobilitási utat. Tehát három dimenziós társadalmi teret lehet felvázolni: politikai töke (legerösebb), kulturális töke (értelmiség erösödése), gazdasági töke (második gazdaság). Míg a sztálini idökben az értelmiségieknek látszottak nagyobb esélyei a helyzetük jobbítására, addig a nyolcvanas években ez már a szocialista kisvállalkozókra volt jellemzö. Ez az új osztály egy csendes forradalmat hajtott végre.

                       A rendszerváltást elöidézö tényezök közül a technokrácia térnyerése volt a legjelentösebb a disszidens értelmiségiek diszkurzív forradalma és a szocialista vállalkozók csendes forradalma mellett. Kiegyezés történt a technokratás és az ellenzék között, melynek értelmében a technokraták lemondanak a politikai hatalomról, cserébe megtartják a gazdasági pozícióikat. Ezt segítette elö a párt szétzúzása, a parlamenti demokrácia kiépítése és a privatizáció. Ennek hatására devalválódik a politikai töke. Meghatározóvá a kulturális töke válik. Felértékelödik a kapcsolati töke szerepe. Ez is háromdimenziós társadalmi tér: kulturális töke (a legmeghatározóbb), kapcsolati töke (a korábbi politikai tökéböl), gazdasági töke (csak harmadalgos). Ez utóbbiban tér el leginkább a kapitalizmusra jellemzö társadalmaktól.

·         Posztkommunista menedzserizmus

                       Az igazi gyöztesei a rendszerváltásnak mégsem a szocialista vállalkozók, hanem a szocialista menedzserek. A társadalmi változások mindig alternatívákban írhatók le leginkább.