1. tétel - szociológiaelmélet

A struktúra és tarsadalmi struktúra fogalma. Társadalmi struktúra és társadalmi rétegzôdés. A makrocsoportok különbözô típusai:osztály, rend, réteg, elit. Terminológiai eltérések..

A társadalmi struktúra fogalomköre a társadalmi egyenlôtlenségrendszereket és a velük kapcsolatos társadalmi nagycsoportokat vizsgálja.

A rétegzôdés elmélet az élet minden területén megfigyelhetô egyenlôtlenségi jelenségekre próbál megyarázatot találni.

Ĺltalában a társadalmi rétegeket egyfajta hierarchiában képzelik el. Különbôzô nézetek vannak: melyek az elônyösebb/hátrányosabb helyzetek.

Egyenlôtlenségek vannak a rétegzôdés bizonyos dimenziói mentén.

Egyenlôtlenségi rendszerekrôl beszélhetünk, mert a kialakult egyenlôtlenségek kumulálódnak, egymástól nem függetlenek. (szegénység és a gazdagság összeadódik)

A társadalmi tagolódás nem egyenlô a társadalmi egyenlôtlenségekkel.! (Erre pl. a nemek/etnikumok közötti egyenlôtlenség fontos, de nem rétegképzô elv.)

Kérdés: Melyek azok a nagycsoportok, amelyek legjobban meghatározzák a rétegek képzôdését?

Beck szerint nem léteznek a mai társadalomban osztályok, rendek, mert a modern társadalomban végbement individualizálódás következtében az emberek szabadabbak.

Az egyenlôtlenség léte ugye nem vitatható, nem is vitatja senki.

A társadalmi rétegzôdés-kutatása a társadalmi egyenlôtlenségeket magyarázza, és olyan nagycsoportokat ír le, amelyek leginkább rétegképzônek nevezhetôk, azaz létük legtöbbet magyaráz a társ. egyenlôtlenségekbôl.

A társadalmi struktúra-elmélettel kapcs. elvárások

1. meg tudja határozni azokat a nagy csoportokat, amelyek a legtöbbet magyaráznak az egyenlôtlenségekbôl, ezáltal megmagyarázzák a társadalmi rétegzôdést.

2. képes legyen magyarázni az emberi viselkedést és a tömegcselekvést is.

De.: Ha egy adott csoportról állításokat lehet megfogalmazni, mint pl, hogy konzervatívabb mint a másik csoport, ebbôl indivíduális szinten nem lehet ilyen ítéletet alkotni.!!

3. Makroszinten jobban megérthetjük az emberek egyes individuális kapcsolatait is, miután a makrocsoporthoz való tartozás megszabhatja a mikrocsoportok szerkezetét is. lásd pl házasság, családalapítás, a az ezen aktudokat meghatározó homofília elve.

4. Komplexitás-redukció: A társadalomtudományok igen bonyolultak, szükség van a laza szerkezetű összefüggések leegyszerűsítésére, áttekinthetôségére.

5. A makrocsoportok segítségével könnyebben megérthetjük a társadalom történelmi változásokat. lásd Marx konfliktuselméletei, Parsons strukturalizmusa is felhasználja.

Réteg: A hasonló erôforrásokkal rendelkezô rétegek, ezeke státus-ekvivalens rétegeknek is nevezik.

Státus: különbözô egyenlôtlenségi dimenziók mentén elfoglalt pozíció.

Hálózati elemzés: arra jó, hogy megállapítsuk, hogy a réteg által képzett csoportokban milyen a hálózat, milyen jellegű az individuális kapcsolati rendszer.

Nan Lin három elvet tart fontosnak a társadalom rétegzôdésére:

- hierarchikus elv - erôforrások hierarchiája,

- konzisztencia elv - aki egy-féle dimenzióban rendelkezik erôforrással, a másik dimenzióban is rend.

- felül mindig kevesen vannak - a priamis csúcsa.

Erôs kötések: érvényesül a homofília elve.

Gyenge kötések: futó kapcsolatok, lazább nexusok, itt nyílik át a magasabb rétegekbe, sok tekintetben igen fontosak ezek a nexusok.

(többit lásd 4. tételnél)

Struktúra: a részek  és az egész viszonya.

Fontos, a témához kapcsolódó kutatás során eldöntendô kérdések:

A társadalmi hierarchiában milyen szerepük van az értékeknek, mint hogy a tudást vagy a tulajdont preferálják, melyik számít nekik nagyobb értéknek?

Státuszkikristályosodás:. Van-e az egyes státuszok között korreláció..

Státusz: különbözô egyenlôtlenségdimenziók mentén elfoglalt pozíció.

Státusz(in)konzisztencia: az egyik dimenzió mentén elfoglalt pozíció megfelel-e a másik dimenzió nemtén elfoglaltnak?

A társadami csopoortok szerkezete mennyire látens, ill. manifeszt? Minél nagyobb a státuszkikristályosodás, annál könnyebb észerevenni a megkülönböztetni az egyes osztályokat.

Fontos: a társadalmi nyilvánosság, kommunikáció, érdekfelismerés, csoporttudat és a mobilitás, mint a "látásviszonyokat" befolyásoló tényezôk.

Osztály:

- Marxnál- tulajdonviszonyok szerinti megosztottság

- Webernél - gazdasági alapon nyugszik, szemben a rend fogalmával, amley inkább életmód, elvárásrenszer, egyfajta összetartozás a szokások, prsztízs stb. tekintetében.

Dahrendorf, úgy gondolja, hogy a rétegekhez descriptio útján juthatunk, osztályok viszont nem biztos,hogy léteznek a valóságban is.

Két legfontosabb szociológiai elméllet: konfliktuselmélet és a struktúralizmus.(lásd 3. tétel!)

Stanislaw Ossowski: Az osztálystruktúra dichotomikus felfogása.

A társadalmi osztályok vertikális rétegzôdésének térbeli metafórája, amely a társadalmat olyan emberek együtteseként ábrázolja, ahol egyesek fent, mások lent vannak. Ez az osztálykép a kultúrtörténeti ôsi vallásos mítoszainak tekintélyére támaszkodik. Ezek a tárdadalmat dichotomikus felfogásban ábrázolják, jó/rossz, úr/szolga, elnyomó/elnyomott, gazdag/szegény.

A dichotómiának van egy pszichológiai magyarázata is, mégpedig az emberi természet része a szélsôségekre való koncentrálás. A többi - köztes - osztály léte a tudat perifériájára szorul.

Egyéb okok: Pl. erôviszonyok, lásd lengyel. arisztokrácia, aki elég erôs volt politikailag ahhoz, hogy elhatárolódjon a polgárságtól, nem volt szüksége szövetségesre.A kereszténységben a társadalmi struktúra dichotomikus képe a túlvilágra kerül át. menyország és pokol.

O. háromféle dichotómiával ábrázolja a felsô osztály által élvezett kiváltságokat:

- uralkodók és uraltak (uralkodó osztály)

- gazdagok és szegények (tulajdonosok)

- akikért mások dolgoznak és akik dolgoznak (kizsákmányolók)

Attól függôen, hogy az elsô, vagy a második viszonylat a fontosabb, a hatalom és a gazdagság összekapcsolása a dichotómikus társadalom-struktúra kétféle értelmezését teszi lehetôvé:

1. a hatalom miatt gazdagok a gazdagok (fontosabb a hatalom)

2. a gazdagok uralkodnak, mert ôk a gazdagok (vagyon a fontosabb)

A dichotómia harmadik aspektusát (kizsákmányolást)  oksági szempontból úgy lehet felfogni, mint ahatalmi és a tulajdonviszonyok következményét.

Ez a viszony vezetett el a marxi értéktöbbletelmélethez is.

Weberi meghatározás:

" "Osztályhelyzetnek" nevezzük

1. a javakkal való ellátottságnak,

2. a külsô életkörülményeknek és

3. megélt életsorsnak azt a tipikus esélyét, amely a javak vagy szakképzett tevékenységek fölötti rendelkezési hatalom mértékébôl és jellegébôl (illetve hiányából), valamint abból következik, hogy miként lehet ezt a rendelekzési hatalmat az adott gazdasági rendszeren belül bevételek vagy jövedelmek elnyeréésére fölhasználni.

"Osztálynak" az emberek azonos osztályhelyzetben lévô csoportjait nevezzük.

a, Birtok szerinti osztálynak hívunk egy osztályt, amennyiben az osztályhelyzetet elsôdlegesen a birtokkal kapcsolatos különbségek határozzák meg.

b, Nyereség-, ill. kereset szerinti osztálynak nevezünk egy osztályt, amennyiben az osztályhelyzetet elsôdlegesen a javak vagy szolgálatok piaci értékesítésének lehetôségei határozzák meg.

c, Társadalmi osztálynak nevezünk minden olyan osztályt, amelyek köztÉ :

- az egyén életében, vagy

- az egymást váltó generációk során könnyen lehetséges - és elég gyakran elô is szokott fordulni - , hogy az egyik osztlyból átlépnek a másikba." (in.Gazd.és társ.1./303.old.)

....

"Rendi helyzetnek nevezzük a társadalmi értékelésben tipikusan szerepet játszó és figyelembe vett pozitív, ill. negatív privilégiumokat, amelyek alapja:

a, a jellegzetes életvitel, - s ennélfogva

b, a formális nevelés, éspedig ennek valamilyen

   - tapasztalati vagy

   - racionális tana, illetve a megfelelô életformáéknak ezek alapján való birtokbavétele, valamint

c, a származásnak vagy a foglalkozásnak kijáró presztízs." ...

" "Rendnek" nevezzük az olyan emberek sokaságát, akik egy szervezeten belül

a, külön rendi megbecsülést vívnak ki, - és esetleg még

b, külön rendi jellegű monopóliumokat is kapnak." (UO. 307.o.)

Mobilitás - 2. tétel

A struktúrakutatás ismeretelméleti, logikai és kutatáselméleti következményei. Társadalmi rétegződés és értékrendszer. A struktúra kikristályosodása. Látens és manifeszt nagycsoportok. A makrocsoportok és a magatartások determinizmusa.

A struktúrakutatással kapcsolatban a következő módszertani, logikai problémák vethetők fel:

      1., Milyen a viszony a két nagy elmélet (Parsons és Marx) struktúra felfogása között? /Struktúra: részek és egész viszonya./

Parsons: a társadalomban szerinte különböző alrendszerek léteznek (pol., gazd., mintafenntartó- és integrációs alr.) ezek viszonya a társadalmi egészhez adja a társ. struktúráját.

Marx: az osztályokat tekinti alrendszernek. Azt vizsgálja, hogy ezek között a agycsoportok (osztályok) között milyen a viszony ill. mi ezeknek a társ-i egészhez való viszonya.

Így például Parsonsnál a gazdaság függő változó, míg Marx független változónak tekinti.

      2., Minden osztályelemzés része az, hogy ki kell választanunk az alapsokaságból olyan változókat, amelyek sokat magyaráznak a cselekvésből és a társadalmi relációkból (lsd. rétegképző változó).

Def. változó: olyan dolog vagy jelenség, amely különböző fokozatokat vehet fel (vált. értéke). A változónak két formáját különböztetjük meg: függő és független (magyarázó) vált. Ok-okozati rendszerben felfogva: az adott jelenség okára utal a független változó, míg a függő vált. ennek okozata.

      3., Ahhoz, hogy okságot állapítsunk meg három feltételnek kell teljesülnie:

* az ok-okozati változók között mindig van korreláció (visszafelé nem igaz) /nagyon sok látszat korrelációt lehet látni a társadalomban/

* ha A mindig együtt jár B-vel és kiszűrtük a koutamináló tényezőket, akkor valódi korrelációról beszélhetünk. Például: a strandra járás és a vallásosság közötti korreláció csak látszat korreláció, mivel mindkét változót az életkor változó "mozgatja".

* az ok változónak időben meg kell előznie az okozati változót.

Blau nyomán megkülönböztetjük a nominális és graduális változókat.

Nominális: pl. nem, vallás, etnikum, foglalkozás stb.

Graduális: pl. vagyon, jövedelem, isk. végzettség, életkor stb.

Két szembetűnő különbség van a két változó között: a nominális változó diszkrét (éles határral válnak el egymástól az értékek), míg a graduális változó folytonos (nincsenek magától értetődő határok). Ha a két érték közötti különbség csak másságot jelent, akkor nominális vált.ról-, ha fokozati eltérés van (az egyik több mint a másik) akkor graduális vált.ról beszélünk.

A nominális változók a társ. horizontális tengelyét jelölik ki és csoportokat hoznak létre.

A graduális változók a vertikális tengelyt jelöli ki és státuszokat alakítanak ki.

(Figyelem! Angelusz tanár úr ezzel nem ért egyet, mert nem egyértelmű szerinte, hogy a nominális változók körül csoportok alakulnak ki, ugyanis a nominális változók is gradualizálódhatnak!)

      4., Milyen szerepe van az értékeknek a társadalmi rétegződésben?

Parsons: Nem biztos, hogy a társ.nak egyértelműen függvénye az értékrendszere. Sokszor az éppen értékrendszer határozza meg a társadalmi rétegződést.

Az. hogy mit tekintünk releváns változónak, függ a társadalom értékrendszerétől. (pl. a katonaság szerepe háború idején felértékelődik - magas katonatiszti fizetések. pl. egy adott társ. a tudást vagy a tulajdont preferálja-e inkább stb.) A társadalmi rétegződést tehát erősen befolyásolja, hogy az értékekkel kapcsolatban milyen konszenzus jött létre. A társ. rétegződés tehát az értékrendszerek függvénye!

      5., A struktúra kikristályosodása (státusz kristályosodás):

A státusz különböző rétegképző dimenzió mentén elfoglalt pozíció (vagyon, tudás, hatalom). A társ. struktúráját jellemzi, hogy ezek a pozíciók korrelálnak-e egymással vagy nem. Minél erősebb a konzisztencia, annál inkább merev a társ. és annál inkább beszélhetünk kikristályosodásról. Ahol gyakran előfordul inkonzisztencia a különböző dimenziókban elfoglalt hely alapján, ott laza a társ. struktúrája.(Lenski)

      6., Mennyire látens ill. manifeszt a társ. csoportok szerkezete?

      A különböző korokban és társadalmakban más és más státuszszimbólumok, státusz szignálok létezte, léteznek. Ezek a szimbólumok segítik az eligazodást a társ. csoportok között.

Szignál: olyan dolgok, cselekvések, melyek jelzik az egyén társ. hovatartozását, anélkül, hogy akarná az illető (pl. táplálkozás, milyen italokat fogyaszt stb.)

A státusz szignál és a státuszszimbólum között az a különbség, hogy a státuszszimbólum tudatosan hordozott jelek (pl. 10 millió Ft-os kocsi).

Azokban a társ.akban, ahol erős státuszszimbólumok léteznek, ott "jók a látásviszonyok". (pl. rendi páncél, jogilag szabályozott öltözék a rendi társ.akban)

Angelusz: Ez összefügg azzal, hogy egy adott társ.ban milyen szintű a nyilvánosság. pl. Mo-on az előző rendszerben korlátozott volt a nyilvánosság, az azonos státuszú (státusz ekvivalens) emberek nem tarthatták nyíltan a kapcsolatot egymással (interakció, szerveződés, kapcsolati hálók). Ekkor tehát nagyon látens társ.i struktúra létezett csak. Most sokkal inkább manifeszt a társ. struktúra, erős polarizációs folyamat zajlott le.

Minél nagyobb a státuszkikristályosodás, annál könnyebb észrevenni és megkülönböztetni az egyes osztályokat.

Nan Lin: Modelljei és terminusai segítségével finoman lehet mérni ezeket.

Minél nagyobb a szintdifferencia, minél kisebb a méretdifferencia, minél kisebb az erőforrás differenciál, annál rosszabbak a látásviszonyok, annál nehezebb megállapítani, hogy ki melyik társ.i osztályba tartozik.

Ez befolyásolja, hogy látens- vagy manifeszt struktúráról van-e szó!

Ez összefügg a társ.i nyilvánosság szintjével is. Ahol nagy a nyilvánosság színvonala, ott nagyobb esélyük van az embereknek a kommunikációra egymással, hogy felismerjenek bizonyos csoport érdekeket, nagyobb az esélye csoporttudat kialakulásának, sokat javulhatnak a társ.i látásviszonyok.

A társ. mobilitás szintén befolyásolja a látásviszonyokat. Ahol nagy a mobilitás, ott összezavarodnak a látásviszonyok.

A mai magyar társadalom struktúrája tehát kezd manifesztálódni. A régi, rendies struktúrával szemben ma osztályosodik a társadalom. Vannak jelek, amelyek afelé mutatnak, hogy a társ.i nagycsoportok determinációs (magyarázó) ereje csökken.

Beck: individualizációs hipotézis: A nyugati ember nincs kitéve különböző kényszereknek és meghatározottságoknak, hanem maga választja meg a sorsát.

3. tétel

A struktúrakutatás két alapmodellje. Konfliktuselmélletetek és funkcionalista elméletek.

Az összehasonllítás fôbb dimenziói, a válaszok eltérései.

Szintézistörekvések.

A két elmélet összehasonlításának fôbb dimenziói:

1. Társadalomról alkotott felfogás 2. Emberkép 3. Szükségletfelfogás 4. Értékek megítélése 5. Társadalom rétegzôdésérôl alkotott felfogás

6. Rétegzôdés értékelése

7. Hogyan lehet fenntartani a rétegzôdést 8. Áthagyományozódás kérdése 9. Jog és állam megítélése 10. Társadalmi csoportok létének megítélése

Funkcionalista elmélet: Spencer, Durkheim, Parsons, David és Moore

Konfliktus elmélet: Marx, Dahrendorf Mills, Tumin

Kettô között: M. Weber, Lenski, Ossowski, A. Smith (bár "A láthatatlan kéz", az funkcionalista gondolat)

A két elmélet különbségei:

1. Társadalomkép

Funkcionalista: A társadalom egy integrált egész, melynek részei hozzájárulnak a társ.-i egész fenntartásához. Minden, ami van a társadalomban, annak van valamilyen funkciója. Lásd. Merton manifeszt és látens funkciók. A társadalomban vannak diszfunkcionális ellôfordulások is, mint pl. válás, deviáns viselkedés. Mindig objektív funkciókról van szó.

Konfliktus: a társadalom tele van inkonzisztenciával, meg nem felelásekkel. Ezek az inkonzisztenciák a változások irányába mutatnak.

2. Emberkép

Funkcionalista:A társadalom jó, pozitív. Az ember tele van rossz impulzusokkal, agresszivitással, ösztönökkel. A társadalom feladata ezek korlátozása. Itt van nagy szerepe a normáknak, az intézményeknek.

Konfliktus:   A társadalom rossz. Minden rossz a társadalomból adódik. Az ember alapvetôen jó, a társadalom teszi rosszá.

3. Szükségletfelfogás

Funkcionalista: A társadalom részeinek csoportjainak vannak szükségletei. A részrendszerek feladata ezek kiegészítése.

Konfliktus: A szükségletek individuálisak.

4. Értékek megítélése

Funkcionalista: Normák nagy szerepe

Konfliktus:Nem tulajdonít a normáknak nagy szerepet.

5. Társadalom rétegzôdésérôl alkotott felfogás

Funkcionalista: A rétegzôdés egy olyan eszköz, amely biztosítja, hogy a megfelelô ember a megfelelô pozícióba jusson (Davis & Moore). A magasabb pozíciók magasabb jövedelemmel járnak, ennek köv. jövedelemegyenlôtlenség, melyet a "titokzatos Kéz "rendez el. Mivel magyarázzák elméletüket? Milyen mechanizmusok osztják el az embereket a pozíciók között? Erre 5 elôfeltétellel élnek:

1. A különbözö státusoknak eltérô funkcionális fontosságuk van.

2. A tehetséges és képzettebb emberek szűkösen állnak rendelkezésre.

3. Vannak kellemes és kevésbbé kellemes pozíciók a társadalomban, a kellemeseket szívesebben töltik be.

4. Az emberek ingyen nem vállalják a kellemetlen foglalkozásokat.

5. szabadverseny feltételezése: az áthagyományozás mellett nagy szerepe van a teljesítménynek.

PARSONS: minden társadalomnak szükségszerűen van egy értékrendszere, különben dezintegrálódna a társadalom. P.-nál négy nagy típusa van az értékeknek. Attól függôen, hogy milyen arányban fordulnak elô egy társadalomban, határozódik meg a rétegzôdés:

A., Adaptációs érték(hatékonyság, univerzalitás) Sok fajta cél van és az emberek megpróbálnak adaptálódni, innoválódni ezekhez. Ez a gazdasági szférában működô érték. [USA]

B., Célok az adott társadalomban. Ezek rendszerfüggôk. [SZU]

C., Integráció értéke. Ide sorolja a szolidaritást [Ókori Kína]

D., Mintafenntartás értékei. [India]

Minden érték megvan minden társadalomban, legfeljebb a hierarchiájuk más.

Konfliktus: A társadalomban a hatalom nam egyenlôen oszlik meg, amiért harcok vannak az emberek között. Nincs "titokzatos Kéz", amely elrendezi a pozíciókat, ez a felsôbb pozícióban levôk érdeke.

6. Rétegzôdés értékelése

Funkcionalista: A rétegzôdés igazságos dolog, a megfelelô ember kerül a megfelelô helyre. A fontosabb helyekre képzettebb emberek kerülnek, a kevésbé fontosakra kevésbé képzettek.

Konfliktus:Az olyan fajta rétegzôdés nem igazságos, amit Davis & Moore leír. Ez a rétegzôdés nem a társadalom érdeke, hbanem azoké, akik a fontosabb pozíckban vannak.

7. Hogyan lehet fenntartani a rétegzôdést

Funkcionalista: Konszenzus alapján.

Konfliktus: Az erôszaknak és a kényszernek nagy szerepe van. De, nem tagadják a konszenzus létét sem.

8. Áthagyományozódás kérdése

Funkcionalista: Kicsi a szerepe, hiszen szabadverseny van, mintha a "startvonalról" egy helyrôl indulnának az emberek. Így a megfelelô ember kerül a megfelelô helyre.

Konfliktus: Nagyon nagy szerepe van. Meghatározó, hogy ki milyen családból, rétegbôl jön.

9. Jog és állam megítélése

Funkcionalista: pozitív megítélés

Konfliktus: negatív megítélés: a fennálló urelmi rendet erôsíti.

10. A társadalmi csoportok létének megítélése

Funkcionalista: Nem valódágosan létezô pl statisztikai adatok alapján létrehozott csoportok.

Konfliktus: Valóságosan létezô csoportok.

A két elémlet szintéziskísérlete Lenski nevéhez fűzôdik. Két elvet explicite megfogalmaz, egyet sugall:

1, Úgy ítéli meg, hogy a kategoriális gondolkodást a társadalomtudományban fel kell cserélni változókban való gondolkodásra..

2, Az általános fogalmakat, ha nem is kerüljük el, de maximálisan törekedjünk ezek operacionalizálására.

3, Deduktív módszerek integrálása elméletében.

Kapcsolódó irodalmak:

Lenski: Hatalom és kiváltság. Elmélet a társadalmi rétegzôdésrôl.

A társadsalmi struktúra, osztály éredekek és társadalmi konfliktus

Lenski a két elméletet integrálóelméletnek, illetve hatalomelméletnek nevezi. Az elôbbi megfelel a funkcionalista, utóbbi a konfliktus elméletnek.

Integráló elmélet: A strukturális egység funkcionálisan integrált rendszer, amelyet az intézményesedés által meghatározott folyamatok egyensúlyban tartanak.

Hatalomelmélet: A strukturális egység kényszer segítségével fenntartott hatalmi viszony.

Vannak jelenségek, melyek csak az integrációelmélettel értelmezhetôk (szocializáció, szerepek),  vannak, melyek csak a hatalomelmélettel (osztálykonfliktusok). Mindkettôvel: deviáns viselkedés.

A hatalom és az integráció is egy asszimetrikus viszony két oldalát jelöli, tehát összefüggenek.

A két  elmélet párhuzamosan érvényes. Pl: az integráció elmélet számára nem lehetséges a társadalmi struktúrát megváltoztató konfliktusokra való törekvés. Ezek a konfliktusok pedig vannak. Itt szükség van a hatalom elméletre.

Osztályelmélet: abból indul ki, hogy a társadalom a pozíciók két halmazát ismeri:

1. A pozitív autoritás szerepek -  a legitim hatalom birtoklásai.

2. A a negatív autoritás szerepek -  amely a legitim hatalomból kizárt pozíciókkal jár együtt. Itt a státus quo megdöntésére törekednek.

Osztályhelyzet alatt LENSKI  autoritás-helyzetet ért, azaz a legitim hatalomból való részesedést vagy nem részesedést. Az autoritás, jövedelem, presztízs és más kompenzációk a társadalmi helyzetek viszonylag egységes hierarchiáját hozzák létre.

Az osztályelmélet kiindulópontja az a posztulátum(elôfeltevés), hogy az autoritás-pozíciók hordozásához vagy kizártságához elvben ellentétes érdekek kötôdnek.

A posztulált objektív érdekek vagy a státus quo megdöntésére, vagy annak megtartására irányulnak.

A hatalmi viszonyrendszerek minden társadalomban osztálykonfliktus-jellegű társadalmi konfliktusokhoz vezetnek. Az ipari társadalmakban a teljesítményelv bevezetése, a társadalmi mobilitás lehetôvé teszi, hogy az osztályok tagjai rendszeresen cserélôdjenek egymás között. A struktúraváltás enyhíti és szabályozza az osztálykonfliktust.

Davis K. & Moore W.: A rétegzôdés néhány elve. In. szerk. Ferge Zs.: Szöveggyűjtemény. Egyetemi jegyzet. Bp. 123-135.p.

Funkcionális terminusokkal próbálják megmagyarázni azt a szükségszerűséget, amely a rétegzôdést minden társadalmi rendszerben elôidézi.

Szerintük a legfôbb szükségszerűség az, hogy a társadalomnak, mint funkcionáló mechanizmusnak valamiképpen el kell osztania tagjait  a társadalmi pozíciókban és arra kell késztetnie ôket, hogy a pozíciókkal járó kötelezettségeket ellássák.

A különbözô pozíciókhoz kapcsolódó kötelességek nem egyformán kellemesek és nem egyformán fontosak a társadalmi fennmaradás szempontjából és nem egyforma képességeket igényelnek. Ezért nem mindegy, hogy ki milyen pozícióba kerül.

A társadalomnak a jutalmazás valamilyen fajtájával kell rendelkeznie, hogy ösztönözze az embereket a kötelezettségek megfelelô ellátására. Ezt a jutalmazást pozícknak megfelelôen differenciáltan osztják szét. A jutalmak és elosztásuk a társadalmi rend részévé válnak és ezen alapon jön létre a rétegzôdés. A különbözô pozíciókkal járó jogoknak és jutalmaknak egyenlôtlennek kell lenniük. Ennek segítségével tudják biztosítani, hogy a legfontosabb pozíckat a legmagasabban képzett személyek töltsék be.

Két tényezô, melyek a különbözô pozíciók viszonylagos rangját meghatározzák:

1. a pozíciók funkcionális fontossága

2. a pozíciót betölteni tudó személyzet differenciált szűkössége.

Általában azok a pocícióók biztosítják a legjobb jutalmat és kerülnek rangban az elsô helyre, amelyek a társadalom szempontjából a legfontosabbak, vagy a leghosszabb képzést vagy legnagyobb tehetséget kívánják meg.

Fô társadalmi funkciók közé tartozik:

- vallás

- kormányzat (ezek egyedi és nélkülözhetetlen szerepet játszanak)

- tôkejavak tulajdona. (ez az oka a társadalmi helyzetnek, a jövedelem  inkább mutatója, de nem oka)

- technikai tudás (nem olyan nagy a fontossága társadalmi szempontból, mint az egyházi, politikai és gazdasági pozícióké)

Fontos, hogy kik ellenôrzik a képzéshez vezetô utakakat!

A társadalmi rend maga is korlátozza a szakemberek presztízsének inflációját és deflációját: a túlzott kínálat a jutalmakat leértékeli, a pozíció vonzerejét csökkenti, míg az alacsony kínálat nyomán nô a jutalmazás.

A rétegzôdött rendszerek poláris típusai:

a, specializált - nem specializált

b, funkcionális nyomaték természete szerint: családi alapú, autoritárius, kapitalista

c, pozíciók közti társadalmi távolság szerint: egyenlôségi-egyenlôtlenségi

d, lehetôségek foka szerint: mobil-immobil

e, osztály-szolidaritás szerint. osztályszempontból szervezett - o. sz. szervezetlen.

Tumin M.M: A rétegzôdés néhány elve. In: szerk.Ferge Zs.Szöveggyűjtemény, 135-146.

Davis & Moore az elôbb említett cikkében leírt elméletének kritikája.

Tumin megkérdôjelezi azt a tételt, mely szerint a rétegzôdés, ill. társadalmi egyenlôtlenség, amely a különféle pozíciók eltérô funkcionális fontosságán alapszik elkerülhetetlen és pozitíve funkcionális.

Szerinte a funkcionális fontosság fogalmának különbözô alternatív jelentései lehetnek. Az egyik ilyen a rendelkezésre álló tehetségek hiányának, ill. bôségének kérdéséhez kapcsolódik.

Megkérdôjelezi azt is, hogy jogos-e áldozatnak tekinteni a szakképzettséget igénylô pozíciókhoz szükséges képzési periódust.

Felveti azt is, hogy a hatlami és tulajdonbeli különböségeket nemcsak egy adott feladast elvégzéséért járó jutalomként, hanem a feladat elvégézéshez szükséges eszközként is fel lehet fogni.

Szerinte a rétegzôdés diszfunkciói az alábbiak:

- Az egyének nem egyenlô eséllyel jutank el a motivációkhoz, a képzési központokhoz. A tehetségek felfedezési llehetôsége korlátozott.

- Az elsô ponotban leírtak következtében korlátozott a társadalom produktív erôforrásainak kiterjesztési leetôsége is.

- Az elit kezében olyan politikai hatalom van, mely lehetôvé teszi olyan ideológia elfogadtatását, mely a státus quót, mint logiku