1978. évi IV. törvény

a Büntető Törvénykönyvről

Visszaélés kábítószerrel

282. § (1) Aki hatósági engedély nélkül kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,

b) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre

követik el.

(3) Aki

a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el,

b) kábítószer előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg,

bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(5) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés

a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,

b) a (2) bekezdés a) pontja esetén bűntett miatt három évig

terjedő szabadságvesztés.

2/2003. Büntető jogegységi határozat

kábítószerrel visszaélés jogi minősítése a Btk. 282. § és a 282/A. § alkalmazási körében

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa a 2003. március 17. napján megtartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság Bf. IV. számú ítélkező tanácsának kezdeményezése alapján meghozta a következő

jogegységi határozatot:

A kábítószerrel visszaélés 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával és 63. §-ával megállapított - 1999. március 1. napja és 2003. február 28. napja között hatályban volt - rendelkezéseinek (Btk. 282. § és 282/A. §) az alkalmazási körében

I. a csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétsége [Btk. 282. § (8) bek.] megállapításának az alapeseti cselekményt minősítő körülmények fennforgása esetén nincs helye;

II. a kábítószerfüggő személy által a Btk. 282. §-ának (3) bekezdés b), c), d) pontjában, illetőleg (4) bekezdésében felsorolt valamely minősítő körülményt is megvalósító cselekményt - beleértve a kábítószerfüggő elkövető csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett cselekményét is - a kábítószerrel visszaélés általános szabályai [Btk. 282. § (1)-(4) bek.] szerint kell minősíteni.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Bf. IV. számú ítélkező tanácsa az 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát kezdeményezte a csekély mennyiségű kábítószerre nézve, de a törvényben minősített esetként meghatározott módon elkövetett kábítószerrel visszaélés helyes jogi minősítése tárgyában.

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa előtt indított KB.II.298/2000. számú büntetőügyben hozott - a cselekményt fegyveres erők objektumában elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítő - ítéletet megváltoztatva, a 2002. február 6. napján kelt Bf. V.1. 980/2001/4. számú ítéletével csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének értékelte Cs. J. I. r. terheltnek azt a cselekményét, hogy a fegyveres erők egyik objektumában csekély mennyiségű kábítószert adott át. Az ítéletben kifejtett álláspont szerint a Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében meghatározott e privilegizált eset megállapításának a kábítószer csekély mennyisége az alapja. A Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartások, valamint a Btk. 282. §-ának (2) bekezdésében felsoroltak közül a kínálás és átadás fogalmi körébe illeszkedő elkövetési magatartások esetén ugyanis a kábítószer csekély mennyiségének kell olyan döntő jelentőséget tulajdonítani, amely az alkalmazandó büntetési tételkeretet meghatározza. Ilyenkor az összes megelőző bekezdéshez képest a Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében írt szabályok kerülnek előtérbe, és nincs jelentősége annak, hogy a (2) bekezdés szerinti átadást [és értsd ugyanígy a kínálást, valamint az (1) bekezdésében felsorolt elkövetési magatartásokat is] a (8) bekezdést megelőző bármely bekezdés esetlegesen súlyosabban minősítené.

A Legfelsőbb Bíróság Bf. IV. számú ítélkező tanácsa a Bf. V. számú tanácsának a jogkérdésben kifejtett ettől az álláspontjától el kíván térni. Az előtte Bfv. IV. 3.541/2002. szám alatt folyamatban levő felülvizsgálati ügyben az első és másodfokon eljárt bíróságok a Btk. 282. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő bűncselekményként értékelték a kábítószerfüggő elkövetőnek azt a cselekményét, hogy csekély mennyiségű kábítószert tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek adott át. A Bf. IV. számú tanács a cselekmény ekként történt minősítését helyesnek tartja. A releváns jogkérdésben elfoglalt álláspontja szerint a Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében megfogalmazott privilegizált eset - ha a cselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el - csupán ugyanezen törvényhely (1) bekezdésében írt elkövetési magatartások és a (2) bekezdésében írt kínálás és átadás elkövetési magatartások kapcsán állapítható meg. A (3) és (4) bekezdésben felsorolt minősítő körülmények a cselekményt a csekély kábítószer-mennyiség ellenére kiemelik a privilegizált eset köréből.

A Btk. 282/A. §-a az ott részletezett körben kábítószerfüggő személy számára eleve enyhébb elbírálást biztosít. Az ilyen elkövetőnek a Btk. 282/A. §-ában meghatározott feltételeken kívül eső magatartását - pl. azt, hogy ugyan csekély mennyiségű kábítószert, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére fogyasztás céljából ad át - merőben téves lenne a Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében meghatározott privilegizált esetként-vétségként - értékelni.

*

A legfőbb ügyész írásbeli nyilatkozatában (BF. 364/2003. sz.) és képviselője a nem nyilvános ülésen elvi okból nem tartotta célszerűnek azt, hogy a kezdeményezés alapján jogegységi határozat döntsön el egy olyan vitát, amely a már hatályban nem lévő büntető jogszabály rendelkezésének az eltérő értelmezése körül alakult ki. A 2003. évi II. törvény módosító rendelkezéseivel a kezdeményezést követően hatályba lépett büntető jogszabályok lényegesen átformálták a kábítószerrel visszaélés törvényi tényállásait. Miután pedig a jogegységi eljárás az ítélkezés egységének biztosítására szolgáló jogintézmény, a hatályos törvény jövőbeli alkalmazásához kell, hogy iránymutatást adjon a bíróságok számára. Ebből értelemszerűen az következik, hogy a már nem hatályos törvény értelmezéséhez akkor sem vehető igénybe, ha az e rendelkezéseken alapult értelmezési viták nem szűnnek meg a gyakorlatban.

Az értelmezési vita érdemét illetően a legfőbb ügyész lényegében a Bf. V. számú ítélkező tanácsának az álláspontjával értett egyet. Álláspontja szerint a specialitás bűncselekménytani elvéből kiindulva a minősített eset és privilegizált eset versengését akként kell kizárni, hogy az utóbbi szükségszerűen megelőzi az előbbit. Valamely bűncselekmény privilegizált alakzatát ugyanannak a bűncselekménynek a minősített esete nem zárhatja ki. A Btk. 282/A. §-ában írt valamennyi rendelkezés ugyancsak a specialitás viszonyában van a Btk. 282. §-ához képest, ezért az előbbi elvet alkalmazva a Btk. 282/A. §-ának (2) bekezdése szerinti alapesetét kell megállapítani akkor, ha a kábítószerfüggő személy csekély mennyiségű kábítószert tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek ad át fogyasztás céljára.

II.

A jogegységi eljárás lefolytatásának az időpontjában a 2003. évi II. törvény 17-21. §-aival megállapított rendelkezések folytán a Btk.-nak a kábítószerrel visszaélésre vonatkozó szabályai valóban lényegesen megváltoztak. A Bsz. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a jogegységi eljárás lefolytatása nem mellőzhető, annak ellenére, hogy a Bf. IV. tanácsának a kezdeményezése kizárólag a kábítószerrel visszaélés 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával és 63. §-ával megállapított és 1999. március 1. napjától 2003. február 28. napjáig hatályban volt törvényi tényállásainak (Btk. 282. § és 282/A. §) az értelmezésére szorítkozik, s a hatályos jogi szabályozás alapján ez a jogértelmezési kérdés fel sem vetődhet. A jogegységi határozat érvénye viszont értelemszerűen az 1999. március 1. és 2003. február 28. napja között hatályban volt Btk. 282. § és 282/A. § alkalmazási körére vonatkozik, s nem irányadó akkor sem, ha a 2003. évi II. törvénnyel módosított Btk. rendelkezéseinek visszaható hatálya (Btk. 2. §) van.

A kezdeményezésben felvetett jogértelmezési kérdés közvetlenül az, hogy a Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében megállapított ún. privilegizált eset kizárólag a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében megvalósult, valamint a (2) bekezdés kínálás és átadás elkövetési magatartásokkal megvalósult alapeseteinek viszonyában alkalmazandó, vagy a privilegizáló körülmény (a kábítószer csekély mennyisége) folytán ezeken az alapeseti tényálláselemeken túl a Btk. 282. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben szabályozott minősítő körülmény fennforgása sem zárja ki annak megállapítását.

A jogegységi tanács azonban a kábítószerfüggő elkövetők cselekményeivel kapcsolatban az ehhez hasonló minősítési kérdésben is jogbizonytalanságot tapasztalt. Nem találta egyöntetűnek az ítélkezési gyakorlatot abban, hogy a kábítószerfüggő személynek az egyébként a Btk. 282/A. §-ának (1), (2) bekezdésébe, illetőleg - privilegizált esetként - (5) bekezdésébe illeszkedő cselekményét miként kell minősíteni, ha a Btk. 282. §-ának (3) bekezdés b), c), d) pontjaiban, illetőleg a 282. §-ának (4) bekezdésében meghatározott minősítő körülmények is megvalósultak. Kérdéses, ilyen esetekben a cselekményt e minősítő körülményektől függetlenül a Btk. 282/A. §-a szerint, vagy - ellenkezőleg - a felsorolt minősítő körülményekre tekintettel a Btk. 282. §-a szerint kell megítélni. Kérdéses továbbá az is, hogy a kábítószerfüggő elkövetőnek a Btk. 282/A. § (5) bekezdése alá nem vonható, csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett cselekményét az előbb felsorolt minősítő körülmények meglétében is a Btk. 282. § (8) bekezdése szerint kell elbírálni, vagy az elbírálásra a Btk. 282/A. §-ának (1), illetve (2) bekezdése avagy a Btk. 282. §-ának a minősítő körülményhez igazodó megfelelő bekezdése és tétele alkalmazandó. A jogegységi tanács a határozatának meghozatalánál ezekre a jogértelmezési kérdésekre is tekintettel volt, s a jogegység biztosítása érdekében iránymutatást adott.

III.

A Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával és 63. §-ával megállapított és a felvetett jogértelmezési kérdésekkel összefüggő rendelkezései a következők:

282. § (1) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) üzletszerűen,

b) fegyveresen,

c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként követik el,

d) tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez,

e) nem kábítószerfüggő személy kábítószerfüggő személy felhasználásával követi el.

(4) A büntetés a (2) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erők vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el.

(8) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés vétség miatt az (1) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén két évig terjedő szabadságvesztés.

282/A. § (1) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha bűncselekményt üzletszerűen követik el.

(5) Az a kábítószerfüggő személy, aki a hatósági előírások megszegésével

a) kábítószert fogyaszt, illetőleg saját fogyasztása céljából tart,

b) csekély mennyiségű kábítószert saját fogyasztása céljából előállít, termeszt, megszerez,

c) csekély mennyiségű kábítószert tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából kínál, átad

vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

IV.

1. A kábítószerrel visszaélés Btk. 282. §-ának (8) bekezdésében megállapított privilegizált alakzata - nyelvileg egyértelműen - a csekély mennyiségű kábítószerre megvalósult, és a hatósági előírásokat megszegő azokra az elkövetési magatartásokra vonatkozik, amelyeket a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésében írt alapesete sorol fel, továbbá a Btk. 282. §-ának (2) bekezdésében írt alapeseti elkövetési magatartások közül a kábítószer kínálására és/vagy átadására is. A szöveg nyelvtani értelme logikailag kizárja, hogy a (8) bekezdésében megállapított privilegizált eset alkalmazható legyen, és az ahhoz tartozó büntetési tételek vonatkozzanak a csekély kábítószer-mennyiségre megvalósult szóban levő alapeseti elkövetési magatartásokra akkor, ha a Btk. 282. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben felsorolt minősítő körülmények az alapeseti cselekményt súlyosabban minősítik.

A büntetési tételek eltérő mértékének elvi alapja és indoka az, hogy a különböző bűncselekmények társadalomra veszélyességének mértékét a törvényalkotó eltérőnek ítéli meg.

A Btk. 282. §-ának (8) bekezdése sem tekinti egyforma súlyúnak az alkalmazási körébe tartozó elkövetési magatartásokat. A csekély mennyiségű kábítószer kínálásával, átadásával megvalósult eseteket súlyosabbnak megítélve ezekre - enyhítő rendelkezés alkalmazása nélkül - csak szabadságvesztés kiszabását írja elő, míg enyhébb megítélést tulajdonít (1) bekezdésbe illeszkedő elkövetési magatartásoknak, mert azokhoz alternatív büntetési nemek alkalmazását rendeli. A Btk. 282. §-ának (3) és (4) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények a nem csekély mennyiségre elkövetett alapeseti bűncselekmények büntetési tételeit nagyságrendileg szigorítják. Ebből a megkülönböztetésből logikailag vitathatatlanul az következik, hogy a (8) bekezdés alá tartozó esetekkel nem ítélhető meg azonosan, mert eltérő - nagyobb - társadalomra veszélyességet képvisel az olyan eset, amikor csekély kábítószer mennyiségre és a (8) bekezdés szerinti elkövetési magatartásokkal ugyan, de a (3) és/vagy (4) bekezdés szerinti minősítő körülmények fennforgásával valósítja meg az elkövető a cselekményt. Egyértelmű tehát, hogy a Btk. 282. §-ának (8) bekezdése szerint nem minősíthető a csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett cselekmény akkor, ha a (3) és (4) bekezdésében felsorolt minősítő körülmények valamelyike fennáll. Ebben az esetben a Btk. 282. §-ának a (3) vagy (4) bekezdésében írt minősített eset megállapításának van helye.

Ezt a nyelvtani - logikai értelmezést alátámasztja a történeti értelmezés is.

Az 1999. március 1. napját megelőzően hatályban volt Btk. 282. §-ának (6) bekezdése kifejezetten és másként nem értelmezhető szövegezéssel a kábítószer csekély mennyiségére tekintettel csak az (1) bekezdésben meghatározott egyetlen alapeseti tényállást privilegizálta. A privilegizált eset alkalmazási körébe nem tartozott a csekély mennyiségű kábítószerre, de a 282. § (2) bekezdésében és (3) bekezdésének b) pontjában felsorolt minősítő körülmények között megvalósított cselekmény. A jogi szabályozás 1999. március 1. napjával hatályba lépett változása általánosan és speciálisan a kábítószerrel visszaélés bűncselekményi alakzatait illetően, a korábbi jogállapothoz képest egyértelműen szigorítást tükrözött. Ezzel a határozott törvényalkotói törekvéssel tehát össze nem férő az olyan jogértelmezés, amely a kábítószer csekély mennyiségéhez kapcsolódó privilegizált esetet tartja alkalmazandónak akkor is, ha azt az alapeseti cselekményt súlyosabban minősítő körülmények fennforgásával követik el.

2. A jogegységi tanács álláspontja szerint a kábítószerfüggő személynek a Btk. 282. § (3) bekezdés b), c), d) pontjaiban [- a Btk. 282. §-ának (3) bekezdés e) pontja szerinti minősítő körülményt kábítószerfüggő személy értelemszerűen nem valósíthatja meg -] és (4) bekezdésében felsorolt valamely minősítő körülményt is megvalósító kábítószerrel visszaélése nem a Btk. 282/A. §-a szerint, hanem kizárólag a Btk. 282. § (1), (2), (3), (4) bekezdéseinek a megfelelő alkalmazásával minősül.

Egy-egy bűncselekmény különös részi tényállásának lényeget alkotó elemeit, mint általánost a jogalkotó elkülöníti (alapeset), annak érdekében, hogy az általa jelentősnek tartott, a cselekmény súlyát, társadalomra veszélyességét növelő, ezért nagyobb büntetést érdemlő további tényezők (minősítő körülmények) folytán szükségesnek ítélt bűncselekmény-alakzatok megalkotásához ezeknek a lényeges elemeknek az ismétlődő leírása elkerülhető legyen. (Más, és nem ide tartozó kérdés, hogy ez a törvényszerkesztési technika az eredményben megnyilvánuló minősítő körülmény esetén vegyes-bűnösségi alakzatok konstruálását is lehetővé teszi.) A Btk. Különös Részének absztrakt törvényi tényállásai ezért az alapeseti tényálláselemek, a minősítő körülmények és a kapcsolódó büntetési tételek egységeként értékelhetőek helyesen. Amennyiben egy adott történeti tényállásban az alapeset összes törvényi tényálláseleme és a minősítő körülményeknek legalább valamelyike felismerhető, a cselekmény nyilvánvalóan az alapeseti tényállás minősített esete. A minősítő körülményt is megvalósító cselekmény nem vonható egy más, az alapesetből kiemelt - különös - törvényi tényállás alá pusztán azon az alapon, hogy a kiemelt tényállás elemei hiánytalanok, s a kiemelt tényállásnak minősített esetei nincsenek. Ebben az esetben ugyanis az általánosabb érvényű alapeseti törvényi tényálláshoz tartozó minősítő körülmény jogi értékelése elsikkadna.

Kétségtelen, a kábítószerfüggő személyek kábítószerrel visszaélésére vonatkozó Btk. 282/A. §-ában írt szabályok a kábítószerrel visszaélés általános szabályaihoz (Btk. 282. §) képest privilegizált esetek. A privilegizálásnak - az általánosnál enyhébb büntetési tételkeretek előírásának - kizárólag az elkövető kábítószer-függősége az indoka. A privilegizált esetek megalkotásával az általánostól eltérő, különös szabályozás történik.

Btk. szabályozásából egyértelmű: a jogalkotó a kábítószerrel visszaéléssel kapcsolatban az életben tipikusan előforduló nem minden esetben kívánta a kábítószerfüggő személy cselekményét az általánosnál kedvezőbben megítélni, ezért (a Btk. 282/A. §-ában) tételesen felsorolta azokat az eseteket, amelyek privilegizált értékelést tesznek lehetővé. Ezek - az alapeseti cselekmények [Btk. 282. § (1), (2) bek. - 282/A. § (1), (2) bek.] természetszerű körén túl - az üzletszerű elkövetés [282/A. § (3) bek.], a jelentős mennyiségű kábítószerre történt elkövetés [282/A. § (4) bek.], a függő elkövető saját fogyasztása érdekében, avagy csekély mennyiségre történt elkövetés [282/A. § (5) bek.] esetei. Ebből azonban (a contrario) az is következik, hogy a kábítószerrel visszaéléseknek az életben tipikusan előforduló egyéb eseteit a törvényalkotó az elkövető kábítószer-függősége esetén sem ítélte meg az általános szabályoknál kedvezőbbnek. A Btk. 282/A §-ában nem szabályozott minősítő körülmények esetén tehát a jogi értékelés szempontjából közömbös az elkövető kábítószer-függősége (ez a körülmény legfeljebb a büntetés kiszabása körében értékelhető). Ezért az ekként elkövetett cselekmény nem a Btk. 282/A. §-ában meghatározott bűncselekmény valamelyik alapesete, hanem a Btk. 282. §-ának (1) vagy (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b), c), d) pontja szerint, vagy a 282. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő bűncselekmény.

3. Az előzőekből értelemszerűen az is következik, hogy a Btk. 282. §-ának (8) bekezdése szerinti jogi minősítés kizárt akkor is, ha a kábítószerfüggő elkövető - a Btk. 282/A. §-ának (5) bekezdésében írt eseteken kívül - a 282. § (1) bekezdésében írt elkövetési magatartásokkal, avagy kínálással vagy átadással, és csekély mennyiségű kábítószerre, de a Btk. 282. § (3) bekezdésének b)-d) pontjában, illetve (4) bekezdésében megállapított minősítő körülményeket is megvalósítva követi el a cselekményt.

*

A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács - a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) - a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2003. március 17.